Az 1981-es lengyelországi hadiállapot bevezetése – RETÖRKI-OLVASÓSZOBA

1981. december 13-án nulla órakor lépett életbe a hadiállapot Lengyelországban. Wojciech Jaruzelski miniszterelnöknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) első titkárának és egyben nemzetvédelmi miniszterének döntése értelmében minden jelentős közintézményt és gyárat katonai igazgatás alá vontak, az ellenzékinek minősített személyeket internálták és este nyolc óra után mindenkire vonatkozó kijárási tilalmat rendeltek el.

Az intézkedések egy másfél éve meglévő puskaporos helyzetet kívántak elrendezni, de tulajdonképpen az erjedés és a rendszerváltás nyitányának bizonyultak. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársának, Kovács Balázsnak írását olvashatják.
 
A lengyel társadalom egy jelentős része egészen a hetvenes évek második feléig bízott a „lengyel út” sikerében és a „szocializmus megreformálhatóságában”, építve mindezt a Gierek-féle gazdasági növekedésre. Ezzel párhuzamosan a társadalomban jelen lévő egyenlőtlenségek, a mezőgazdaság működésképtelensége, valamint az erőszakolt centralizáltság következtében országos szakszervezeti tömegmozgalom nőtte ki magát (Solidarność – Szolidaritás). A Lech Wałęsa által vezetett mozgalom nemcsak szakszervezeti, hanem politikai mozgalomként is definiálta magát. Már az 1980. augusztusi megalakulása utáni hónapokban mintegy tízmilliós tagsággal és óriási támogatással rendelkezett. Ebben közrejátszott a lengyel civil élet viszonylagos szabadsága (viszonyítva a blokk többi országához képest), az egyház társadalmi befolyása, valamint a belpolitikai megrázkódtatások (1956, 1968, 1970–1971, 1976) ellenére meglévő munkás rétegek önszerveződő képessége.
 
1980 késő nyarán sztrájkmozgalom kezdődött több nagyvárosban (Szczecin, Gdańsk és Wroclaw), amelynek következtében a LEMP vezetősége offenzív módon lépett fel a Szolidaritás ellen. Már ekkor felmerült a szovjet csapatok „baráti segítségnyújtása” és a hadiállapot bevezetése is. A fontosabb politikai pozíciókban történő személycserék (Edward Gierek első titkár helyére Stanislaw Kania, Edward Babiuch miniszterelnök helyére Józef Pińkowski került) már nem nyugtatták meg a forrongó társadalmat. 1980. november 10-én hivatalosan is bejegyezték a Szolidaritás Szakszervezetet, amire válaszul Jaruzelski nemzetvédelmi miniszter az Országos Védelmi Bizottság ülésén bejelentette, hogy minden jogi akadály elhárult a hadiállapot bevezetése elől. A következő év tavaszán és nyarán újabb mélypontra süllyedt a lengyel életszínvonal (jegyrendszer bevezetése, növekvő élelmiszerhiány), de a Szolidaritás tekintélye is csorbult a belső ellentétek és a határtalanul dúló lejárató propaganda következtében. 1981 decemberében Jaruzelski újfent katonai segítséget kért Brezsnyevtől, aki – többek között az afganisztáni intervenció sikertelensége miatt – elutasította a lengyel vezető kérését.
 
A LEMP vezetősége 1981. december 12-én hozta meg a döntést a hadiállapot bevezetéséről, ami másnaptól lépett érvénybe. Az ún. „Jodła” („Fenyő”) hadműveletben közel 100 ezer katona és belügyminisztériumi dolgozó vett részt több ezer harci jármű és repülőgép igénybevételével. Jaruzelski bejelentését 13-án a rádió közvetítette, aminek következtében sztrájkok és tüntetések szerveződtek országosan. Az ennek következtében kialakult összetűzésékben ötvennél is több ember vesztette életét. A hadiállapot értelmében katonai irányítás alá helyezték az államigazgatást, a közlekedést és a távközlést, az ipari-, a bányászati- és a mezőgazdasági egységeket, valamint a stratégiailag fontosabb célpontokat (repterek, kikötők, határátkelőhelyek). Korlátozták az egyház jogait, az összes kiadványt cenzúra alá vonták, este nyolc és reggeli hat óra közöttre kijárási tilalmat vezettek be. Az összes üzem élére pártfunkcionáriust helyeztek, valamint ingyenmunkára kötelezték a felnőtt férfi lakosságot. A Szolidaritás vezetőségét a ZOMO (Zmotoryzowane Odwody Milicji Obywatelskiej – Népi Milícia Motorizált Utóvédje) egységei őrizetbe vették. Az internálásnak több mint 10 ezer ember esett áldozatul, amihez hozzáadódott 55 ezer ember munkahelyi elbocsátása „politikai megbízhatatlansága” ürügyén. Betiltották az összes szakszervezetet, az államirányítás élére pedig egészen a vajdasági szintig a vezetéshez hű pártfunkcionáriusok kerültek.
 
A Szolidaritás mozgalmat hivatalosan 1982. október 8-án helyezték törvényen kívül, de a mozgalom – a vezetés letörése ellenére – továbbra is meghatározta a közéletet. A passzív ellenállásban kitüntetett szerepe volt II. János Pál pápának is, valamint a föld alatt mindvégig működő szamizdat kiadványoknak.
 
A hadiállapotot 1983 januárjában függesztette fel a lengyel vezetés, amit júliusban annak feloldása és a fogva tartottak hazaengedése zárt. A korabeli, valamint a rendszerváltás utáni politikai és történettudományos viták egyik meghatározó kérdésévé vált, hogy a hadiállapot bevezetése jogszerű folyamatnak tekinthető-e. Ebben a kérdésben Jaruzelski visszaemlékezése is nagy visszhangot váltott ki, mivel ő a szovjet beavatkozást megelőző ellenlépésként interpretálta a tragikus eseménysort. Mindennek ellentmond a lengyel vezető „segítségkérése”, valamint a szovjetek „mértéktartó” magatartása (hozzátartozik az ügyhöz, hogy 1981-ben közös szovjet–lengyel álcázott „hadgyakorlatot” tartottak Lengyelországban). A probléma másik szála, hogy Jaruzelskinek a – korban érvényes – lengyel alkotmány értelmében sem volt joga a hadiállapot kihirdetéséhez.
 
A karácsony előtti hadiállapot bevezetése minden kétséget kizáróan megrendítette a teljes lengyel társadalmat. Az akció súlyos következményekkel járt, viszont a rendszer lebontásának folyamatát a kommunista vezetés ekkor már csak késleltetni tudta, megakadályozni nem.
 
Felhasznált irodalom
 
Davies, Norman: Lengyelország története. Budapest, Osiris, 2006, 902–916.
 
Mitrovits Miklós: Sokkolt, de nem oldott meg semmit – 40 éve vezették be a lengyel hadiállapotot, Válasz Online, 2021. 12. 13. https://www.valaszonline.hu/2021/12/13/lengyelorszag-1981-hadiallapot-jaruzelsi-tortenelem/ (letöltés időpontja: 2023. november 3.)
 
Paczkowski, Andrzej: Fél évszázad Lengyelország történetéből. Budapest, 1956-os Intézet, 1997, 309–352.
 
Szokolay Katalin: Lengyelország története. Budapest, Balassi Kiadó, 1996, 210–228.
 


Fotó: Chris Niedenthal ikonikus képe Forrás: culture.pl
 
Forrás: retorki.hu/olvasoszoba
 

 
(2023.12.12.)