Pongrátz Gergelynél jártam

Domokos Kázmér

A kétezer egyedik év márciusának elején, Kiskunmajsán találkoztam a Corvin köz legendás parancsnokával, Pongrátz Gergellyel. Nem ez volt az első találkozásunk, de hosszabb, zavartalan beszélgetésre ez kínálta az első, igazi lehetőséget. Éltem vele és lejegyeztem. Beszélgetésünk először az Igazunk ’56 című folyóiratban jelent meg, amit Rácz Sándor József annak idején azért alapított, hogy a forradalmárok megírják benne a szabadságharc igaz történetét.

Mi késztetett arra, hogy teljes mellszélességgel végy részt a forradalomban? Milyen gyökerek táplálták ezt a belső késztetést?

Ezzel kapcsolatban csak egy példát mondok. Amikor édesapám meglátta az első orosz katonát, megfogadta, hogy addig nem borotválkozik, amíg itt vannak. A fejem fölött lévő portré Őt ábrázolja. A szakálla hosszúra nőtt.  Ötvenhat tavaszán ilyen szakállal temettem el apámat. Nekünk mindig fontos volt a magyarságunk, s ez jellemző az erdélyi magyarokra. Én is az vagyok. A hazaszeretetet már kicsi korunkban belénk nevelték.  Azt hiszem, hogy a hazaszeretet volt az, amely ötvenhatban, kilenc testvérem közül, az itthon lévő hétből hatunkat a forradalom oldalára állította. Csak a hetedik, a leánytestvérünk, – aki akkor csupán tizenkét éves volt –, maradt otthon, hogy vigyázzon édesanyánkra. Hatan benne voltunk a legnagyobb harcokban. Ebben az időben Soroksáron laktunk. Én, a forradalom előtt Cegléden dolgoztam, a Városi Tanács főállattenyésztője voltam.
         
Hol szereztél mezőgazdasági végzettséget?
           
Középiskolai tanulmányaimat Bácsalmáson, a mezőgazdasági gimnáziumban végeztem.
           
Hogyan kapcsolódtál be a forradalmi eseményekbe, már huszonharmadikán Pesten voltál és tüntettél?
           
Nem, kezdetektől fogva csak a testvéreim vettek részt az eseményekben.  A forradalom kirobbanásakor Hényelpusztán dolgoztam, és csak október 24-én reggel tudtam meg, hogy mi van Budapesten. Egy nap kellett ahhoz, hogy felérjek a fővárosba. Biztos voltam abban, hogy testvéreim résztvevői a megmozdulásnak. Úgy éreztem, hogy nekem mellettük van a helyem. Október 25-én, hajnali három óra táján bátyáim jöttek értem, és együtt mentünk be a Corvin közbe. Én ekkor csatlakoztam a forradalomhoz. A Corvin köz megszervezésére október 24-én került sor, s e ténykedés lényegében a két bátyám nevéhez fűződik.
           
Hányan lehettetek a Corvin közben a csatlakozásod idején?
           
A kezdet kezdetén – tehát október 24-én – mintegy harmincan, negyvenen lehettek, de a létszám folyamatosan változott.
           
Korukat tekintve mi volt a csoport jellemzője?

Olvassa el interjúnkat a Magyar Fórumban!