A mi ’56-unk

Ecsődi László

Szerkesztőségünk felhívásához örömmel csatlakozott Ecsődi László, aki amellett, hogy megírta visszaemlékezését a forradalom napjairól, elküldte két évvel ezelőtt elhunyt bátyjának, Ecsődi Gábornak 1957-ben az ENSZ-ben elmondott beszédét, amelyet jövő heti számunkban közlünk.

Nem sokkal a szobor ledőlése után jött a hír, hogy a rádióhoz tömeg kell, mert nem engedik be a küldöttséget, nem engedik beolvasni a 12 pontot. Mindenki tudta, hogy mivel segíthet, például a teherautó sofőrök nem mentek be a telephelyre, hanem a tömeget szállították. Egy ilyen teherautóra mi is felkapaszkodtunk, és a Rókus kórházhoz kerültünk. Innen a Vas utcába mentünk, mely merőleges a Rádió utcájára. A Bródy Sándor utcát a beszorult ÁVO-sok hosszában lőtték. Emlékszem jött egy hangszórós kocsi, melyet az akkor Budapesten szereplő NDK-s Aeros cirkusz hozott magával, és így reklámozta műsorát. Ezt a kocsit szerezték meg feltehetően egyetemisták, és hangszórón keresztül mondták, „ÁVOS-s magyar testvéreink, ne lőjetek ránk, békét akarunk!” A kocsinak a tömeg utat engedett, és az befordult a Bródy Sándor utcába, a felhívást tovább mondva. A kocsira lőttek, mire szélsebesen hátramenetbe kapcsolt, és visszakanyarodott a védett Vas utcába. A felhívást intéző társ súlyos lövést kapott, és hordágyon vitték a Rókus kórházba.
A lövöldözés nem csitult. A szemben lévő alacsonyabb ház tetőzetén megjelent pár ÁVO-s sziluettje, és ezek miközénk lőttek. Nem messze tőlem egy férfinak átlőtték a lábikráját, vére a kockakőre folyt. Őt is a Rókus kórházba vitték. Én zsebkendőmmel felitattam a vért, hogy holnap bizonyítani tudjam, hogy vér folyt a Pesti utcán. Annyira naivak voltunk, hogy azt hittük, holnapra mindennek vége, és az emberek azt mondogatták, „… vajon mit ír holnap erről az egészről a Szabad Nép?”
Rövid idő után bejött az utcába egy teherautó, platóján rendőrök puskával (karabéllyal). A tömeg megéljenezte őket, mert azt hitte, hogy az ÁVO-sok ellenében jöttek. Érdekes mai szemmel, hogy mobiltelefon nélkül is a hírek mily gyorsan terjedtek, hisz akkor már tudtuk, hogy a budapesti rendőrség Kopácsi Sándor budapesti rendőrkapitány felhívására átállt a felkelőkhöz. De ezek a rendőrök nem akartak harcolni. A tömeg feldühödött, lerángatta őket a platóról, a puskát és tölténytáskát elvették tőlük. Tudomásom szerint a tömeg kezébe így jutott először fegyver. A vállalkozó férfiak így már vissza tudtak lőni az utcasarok fedezéke mögül, és ezzel kezdetét vette a fegyveres harc. Arról persze fogalmunk sem volt, hogy például a Múzeum felől lőnek-e a felkelők vagy sem.

Olvassa el a teljes cikket a legújabb Magyar Fórumban!