Wittner Mária: Tóth Ilonkának

Már nem szól a száj,
A szemek sem néznek vádlón
Csak csupasz koponyád vádol
Ott a földben lenn.
 
Gyilkosként kapartak el,
A sírod „névtelen”,
De dübörög, mozog a föld
Holttested felett.
 
Gyilkosaidtól ne várj jogot,
Ne várj feloldozást,
De csontotokra épült
Egy vörös burzsoá.
 
Nem változott semmi,
A jog is ugyanaz
Csak csűrik-csavarják a szót,
A pillér stabil maradt.
 
Gyilkosaidtól ne várj jogot
Nincs szükséged rá
A jognál többet ér az erény
Mellyel neved felér.
 
Igazunk ’56, 2003.