A MEGSZENTELT BARKA A NÉPHIT SZERINT MEGVÉD A VIHARTÓL ÉS TŰZTŐL

A kiszehajtás, kiszejárás, kiszehordás virágvasárnapi leányszokás a Felvidéken.

Virágvasárnaphoz számtalan népszokás kapcsolódik, többek között a barkaszentelés, amely elhárítja a rontásokat, megvédi tulajdonosa házát a vihartól és tűztől, veteményesébe tűzve pedig a terményt is növeli a magyar népszokások szerint.
 
A barkát a pap rendszerint a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek.
 
Sokfelé élt az a hiedelem, hogy szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor elszaporodnak a legyek és a bolhák, a tojásból nem kelne ki a csirke, valamint egyéb rontásokat hozhat a házra.
 
Másutt, pl. a zempléni falvakban azonban beviszik a szobába és a szentkép vagy a gerenda alatt tartják.  Az ágakat a következő évig őrzik, majd tűzbe vetik, vagy a templomba viszik, hogy azután hamvazószerdán ennek hamujával hamvazkodjanak.
 
A barkának egy év elteltével ismét jelentősége lesz, hiszen a pap ennek hamvaival jelöli meg majd hamvazószerdakor a hívek homlokát.
 
A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak.
 
Medvesalján, Egyházasbáston a gazdasszony megszámolja, mert úgy hiszi, ahány szem van rajta, annyi kislibája lesz a tavaszon.
 
Péterfalván rontás ellen szentelt barkával füstölték meg az ólak belsejét. Sándorfalván, Szeged környékén sertésvész ellen szentelt barkát tettek az ólküszöb alá.
 
A barkavesszőt a földműveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották, letűzték a kert földjébe, hogy elűzze onnan a férgeket.
 
Úgy tartották, a szentelt barka, amit a hívek a szentmise után hazavittek, gyomorégés és torokfájás ellen is kitűnő.
 
Gömörben a szentelt barkát a dögvész ellen használták, máshol a lovaknak adták, hogy jól menjenek. Nógrádban az eresz alá dugták, hogy megvédje a házat a tűzvésztől.
 
Szegeden ezzel szemben az volt a szokás, hogy az emberek megettek egy-egy szemet belőle hideglelés ellen.
 
A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé virághétnek nevezték, és a névmágia miatt alkalmas időnek tartották a virágmagvak vetésére.
 
Virágvasárnap különleges néphagyománya a kiszehajtás és a villőzés, amely a palócoknál volt szokás.
 
Kiszehajtás
 
A kiszehajtás, kiszejárás, kiszehordás virágvasárnapi leányszokás a magyar nyelvterület egy részén.
 
A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek.
 
A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették, vagy elégettek.
 
A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.
 
A szokás kapcsolata a lányok férjhezmenetelével
 
A kiszehajtást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Fiatal menyecske ruháját, vagy csúnya, rossz ruhákat aggattak rá. Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba és elveri a határt a jég.
 
Ipolybalogon a néphit szerint a lányok arról a faluvégről mentek előbb férjhez, amerről a kiszét hajtani kezdték. Az Ipoly menti településeken a kiszebábut a folyó közepéig próbálták meg bedobni, nehogy a rakoncátlan gyerekek ki tudják halászni, és visszavinni a faluba, mert akkor a nagylányok nem mentek volna férjhez.
 
Ahol a kiszét vízbe vetették, minden lány egy-egy szalmacsomót dobott a vízbe. Úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy, akié pedig a part felé úszik, az megesik.
 
Másutt a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek és egészségesek maradjanak. Ahol folyóvíz nem volt, elégették.
 
Villőzés
 
A kiszehajtás után sok helyen a villőzés következett. A villőzés jellegzetes virágvasárnapi leányszokás Zoboralján.
 
A zoboralji magyar falvakban virágvasárnap a kiszehajtás után a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a házakat. A villőágakat felszalagozták, olykor kifújt tojásokkal díszítették. A villőfa mérete szinte falvanként változott.
 
Kicevice, villő!
Maj’ kiviszük kicevicét, villő!
Maj’ behozuk a ződ ágat, villő!
A lányokrë jó szerencsét, villő!
 
Énekük végeztével a gazdasszony tojást adott nekik, majd letört egy kis gallyat az ágról és "Mind menjetek férjhez!" szavakkal megveregette a lányokat.
 
A villő szót, egyrészt a szláv vila, vily 'tündér, tündérek' másrészt a latin eredetű villus 'lomb' szóval hozza kapcsolatba a kutatás.
 
A kesztölci szlovák lányok virágvasárnap somfaágat vittek, s arra sárga virágokból font koszorúcskákat aggattak, ezekből minden háznál hagytak egyet-egyet. A gazdasszony ezen a koszorún a kislibákat bújtatta át, hogy megmaradjanak.
 
Zsérén a villőről tört le a gazdasszony egy kis ágat, s amikor először hajtotta ki a kislibákat, ezzel a kis ággal megveregette őket, hogy egészségesek legyenek.
 
Volt, ahol a két szokás, a kiszehajtás és a villőzés - a kisze kivitele és a villő behozatala - összekapcsolódott, ott feltehetően a tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezi.
 
A húsvétot megelőző virághéten vetették hagyományosan a virágmagokat.
 
A környező szláv nyelvekben és a románban is a virágokról nevezik el ezt a napot. A népszokás szerint ekkor kell elvetni a virágmagvakat, mert szebbek és illatosabbak lesznek.
 
A Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágot.
 
Időjóslás is kapcsolódik virágvasárnaphoz
 
A többi jeles naphoz hasonlóan virágvasárnaphoz is kapcsolódik időjárás-jóslás.
A népi megfigyelés szerint 40 napig olyan idő lesz, mint virágvasárnapkor.
 
A népi megfigyelések szerint a virágvasárnapi szép idő hasznos a gyümölcsfáknak.
 
ma7.sk
(2024.03.24.)