KOSSUTH LAJOS AZT ÜZENTE

Szeretve talán saját népétől úgy mint ő, nem volt soha senki. Hát nem csoda, hogy a szabadságharcot követően a dalt betiltották, de a nép titokban énekelte.
 
Nekem így tanították.
 
1848. tavaszán, mikor Kossuth az Esztergom-i hajóállomásra érkezett, elkezdett esni az eső, s a várakozók ajkán fölcsendült: Esik eső karikára Kossuth Lajos kalapjára.
 
Jólesik hallani, mert kislánykorom kedves titkos március 15-éit idézi, meg azért is, mert emellé társul még egy felnőttkori élmény, hogy tehát amikor Csurka István belépett kedvenc vendéglőjébe, akkor a zenekar, akármit is játszott, azt abbahagyta, s rázendített a Kossuth-nótára.
 
E kis bevezető után, ajánlom, hallgassák meg Orbán Viktor ünnepi beszédét, és nézzék a hatalmas tömeget.
 
Papolczy Gizella

(2023.03.15.)