A húsvéti ünnepkör zárónapja: a fehérvasárnap

Húsvét nyolcadát záró vasárnap, a sok mindent eltörlő II. vatikáni zsinat óta a húsvét „második” vasárnapja. Az úgynevezett fehérvasárnap a hamvazószerdával kezdődő húsvéti ünnepkör zárónapja. Népszokások sora kötődik ehhez a naphoz, de ebből mára már sok minden feledésbe merült.

A korai kereszténységben az volt a szokás, hogy a felnőtteket – más néven a katekumeneket – nagyszombaton keresztelték meg, akik a keresztelő szertartáson fehér ruhát viseltek. A frissen megkereszteltek ezt a fehér ruhát ezek után egy hétig hordták és csak a húsvétot követő szombaton este, illetve fehérvasárnap vették le.

A keresztszülők ezen a napon megvendégelték őket, ezzel megünnepelve az újdonsült lelki rokonságot a keresztszülő és keresztgyereke között. A keresztelés évfordulóján a keresztszülők által adott ajándékok emlékeztették őket a keresztség szentségében való újjászületésre.

A keleti katolikus egyházaknál tamásvasárnapnak nevezték, ez volt a halottakról való megemlékezés napja, az úgynevezett halottak húsvétja. Szokás volt még egyes vidékeken, hogy a farsangot követően férjhez ment lányok fehérvasárnapon a menyasszonyi ruhájukban mentek el a misére, csak éppen a koszorút és fátylat hagyták el.

II. János Pál pápa az Isteni irgalmasság ünnepét 2000-ben hirdette meg, melynek napja ugyancsak fehérvasárnap. A fehérvasárnap népies neve a népszokások miatt mátkálóvasárnap vagy komálóvasárnap. Az Ormánságban mátkázóvasárnap, a csángóknál mátkaváltó, Hahóton mátkavasárnapnak nevezik.

Fehérvasárnapon volt szokás komatálat küldeni. Ezt ma már kevés helyen, az ország egyes részein ismerik, a Dunántúlon, Somogy és Zala megyében és még a palócoknál. A komatál- vagy mátkatálküldés leginkább a fiatal lányok körében volt elterjedt, de olyan is előfordult, hogy lány küldött fiúnak, vagy fiúk egymásnak küldték, de ez volt a ritkább. A komatálat küldők egymást testvérré, örök baráttá fogadták, szó szerint sírig tartó barátságot kötöttek. A fiúk komának szólították egymást, a lányok pedig mátkának. A komatál tartalma tájanként eltérő lehetett, de mindben megtalálható volt a szépen hímzett húsvéti tojás, kalács, perec, gyümölcs, egy üveg bor vagy pálinka.

Nagyon lényeges elem volt a tál ajándékozásánál, hogy ha az ajándékot kapó kivett a tálból egy húsvéti tojást, akkor helyette két másikat kellett raknia. Egyes helyeken az egész tálat elvette, és helyébe egy másik tálat küldött vissza. Ha egy lány küldött ajándékot egy fiúnak és a fiú viszonozta azt, egyértelműen szerelmi vallomásnak lehetett tekinteni. Az ajándékba kapott komatálat minden esetben illő volt viszonozni, ellenkező esetben súlyos sértésnek vették. A komatál mindig nagyon gondosan és szépen volt elkészítve. A legszebb edényeket vették ilyenkor elő, és a kosarak is szép szövésű és hímzésű kendőkkel voltak kibélelve, letakarva. A tálakba, kosarakba a finom falatok és italok mellé virágcsokrok és versikék is kerültek. A komatál átadásakor énekeltek, de köszöntőt is mondtak.Fehérvasárnapon volt szokás komatálat küldeni
Forrás: WikipediaFejér megyében ez a szokás húsvétkor „járta”. Lukács László néprajzkutató a húsvéti komatálküldés Fejér megyei előfordulását így mutatta be, Prepeliczay Elődné Korponay Aranka, a Székesfehérvár és Vidéke című lap 1913. évi húsvéti száma alapján. „A régi Bogárd-Tinódon szokásos volt a komatál. Húsvét első ünnepén a leányok rózsás tálakra piros tojást, sonkát, friss kalácsot szelnek. Cukros perecekkel, mézescsókokkal, habcukor babákkal és zászlós báránykákkal rakják körül. Közepére hosszú nyakú üveget, tele vörösborral, állítanak, mit orgonavirággal és kék liliommal zárnak le. Az egészet szélesen hímzett patyolat kendőbe fogják, és nemzeti színű szalaggal kötik át. Mise után, mikor kijönnek a templomból, leány barátnőjüknek vagy legény ismerősüknek küldik el, hogy „komámasszonynak” vagy „komámuramnak” szólíthassák egymást. Mentől többet cserél az illető a komatálból, annál szívesebben veszi a komaságot.

A komatálvivő így köszönti az illetőt: 

Tisztességes, böcsületes komatálat hoztam. 
Koma küldi komának, koma váltsa komának. 
Ha nem váltja koma, komától komának, 
Visszaviszem komától komának. 
Szív küldi szívtől, szívnek szívesen. 
Szív váltsa szívtől, szívnek szívesen. 
Ha nem váltja szív szívtől, szívnek szívesen, 
Visszaviszem szívtől, szívnek szívesen. 

Amelyik úri családot a nép meg akarja tisztelni, oda küld komatálat. Ezt ugyanaznap több családhoz elviszik. Mindenhol cserélnek ki a süteményekből, az úri házaknál keveset vesznek ki, és sokat tesznek be. Így aztán egy ilyen komatállal sok süteményt, bort visznek haza, pedig kevéssel indultak körútjukra. Ha nem cserélnek a tálból, az halálos sértést jelent.”

Sárbogárdtól délre, Vajtán is szokásban volt a húsvéthétfői komatálküldés.

Forrás: feol.hu