Mementó a véres vasárnap felvidéki magyar áldozataiért

1919. május 1-én a helyi magyar patrióták, akik nem akartak Csehszlovákiában élni, megpróbálták újraegyesíteni Komáromot. A csehek közbeléptek, s életkorukra való tekintet nélkül megölték a magyarokat.

Az 1919 januárjában Komáromot megszálló csehszlovák légiók, főleg azok olasz és francia tisztjei, eleinte még tisztelettudóan viselkedtek a helyiekkel szemben. A csehszlovák vezetés hosszabb távú terveinek megvalósítása azonban hamarosan elkerülhetetlen konfliktushoz vezetett.
 
Miután elkezdődtek a változások a közigazgatásban, betiltották a magyarországi lapok behozatalát, és lefoglalták a magánemberek fegyvereit, a komáromiakban egyre inkább erősödött az ellenségesség a megszállókkal szemben. „Az otthonhoz, a hazához fűződő vágy! Ez az, ami erősödni kezdett a maga természet adta jogán!
 
1919 februárjában általános sztrájk bénította meg Komárom életét. A februári pozsonyi sortűz híre és a kassai március 15-i ünnepségek elfojtása sem sok jót ígért, ám abban a tragikus eseménysorban, ami 1919. május 1-jén Komáromban történt, nem kis szerepe volt a bolsevik propagandának, illetve a magyar vezetésen belül uralkodó viszonyoknak. A győri, tatai, újkomáromi és a környékbeli munkásságból, fiatalokból verbuválódott csapat elhitte, amit a propaganda sulykolt.
 
Hergelték őket a terület visszafoglalására, ám abban nekik sem a Tanácsköztársaság vezetése, sem a Vörös Hadsereg nem nyújtott segítséget.
 
A támadás tervezői azzal a tudattal, hogy nem kapnak segítséget, részben hazaszeretetből, a családi, ismerősi kapcsolatok fel nem adásából és a környék emblematikus városa visszaszerzése érdekében, saját magyarságuk megtartásáért cselekedtek.
 
A hazafias tetteket követő megtorlások
 
A Komárom–Érsekújvár és az Érsekújvár–Surány közötti vasútvonal megrongálása, illetve az Erzsébet hídon lévő csehszlovák őrbódé elleni kézigránátos támadás miatt a csehszlovák hatóságok megerősítették a vasutak ellenőrzését, és 156 hajógyári munkást – mintegy biztosítékként – az erődrendszerbe hurcoltak.
 
Mindezek ellenére az 1500 fegyveres április 30-ról május 1-re virradóra támadást intézett a két Komáromot összekötő vasúti és közúti hidat őrző csehszlovák állások ellen, hogy visszaszerezze az elrabolt Komáromot.
 
Bár egy időre mindkét hídfőt elfoglalták, a csehszlovák helyőrséget alkotó 39. itáliai gyalogezred és a hazai sorozású 12. gyalogezred mintegy 1100 katonája és az Érsekújvárból segítségükre küldött 600 katona visszaverte a támadást, az ellenállók az Erzsébet-szigetre menekültek.
 
A csehszlovák katonák vérengzést rendeztek, nem ejtettek foglyokat, hanem puskatussal, szuronnyal, lövésekkel öltek meg minden útjukba kerülő „támadót”. A szigetről menekülőket pedig a csónakjukban verték agyon, vagy a Dunába fojtották. A reggelig tartó harcok után egész nap folyt a hajtóvadászat a komáromiak ellen. Időközben az is kiderült, hogy a legionáriusok több kiskorút is megöltek, a legfiatalabb a 12 éves Mayer Lajos volt.
 
A város irányítását május elején a hadsereg vette át, amely megszigorította az ostromállapot intézkedéseit, és kijárási tilalmat rendelt el.
 
Nyilvánvalóvá vált a helyiek számára, hogy életük Csehszlovákiában folytatódik.

Forrás: ma7.sk