EGY SZÁL HAJ – A FEJEN – KEVÉS, A LEVESBEN SOK

Ez az a hajszál, mondhatnánk paraszthajszál, amivel Karácsony főpolgármester maradt, bizony a büszkeséghez, a nagymellényű nyilatkozatokhoz kevés, a budapesti lakosok levesében pedig sok. Sőt sokk. És én, mint oly sok, változást váró budapesti lakos mondom: elégedetlen vagyok, de nagyon.
 
Mert Budapesten a helyzet tragikussá lett. Ezért szerettem volna módfelett a változást. Ha ezt Vitézy hozta volna el, vagy Grundtner András, nekem az is jó lett volna, jobb Karácsonynál. Hát csalódnom kellett. Maradt a DK-s dagonya. A kosz, a káosz, a dugó és a bűz, a demszky karók tövében táborozó hajléktalan sereg, az általános tehetetlenség s persze a pénzek lenyúlása, a tengerből kilovaglás, a munkaidőben jachtozás etc.
 
Ezen az állapoton és ezen az eredményen kívül igazán szomorúvá azonban az tett, amikor a választási bonyodalmak közben megkérdezték az utca emberét: most, hogy újravizsgálják a szavazatokat, mégis mit szeretne jobban, ki győzzön és miért? Kedves középkorú hölgy válasza: természetesen azt szeretném, ha Karácsony Gergely győzne. Hogy miért? Mert olyan édes, amikor mosolyog!
 
Hát mégis, mégis "elsuhanhat nyomtalanul fejünk fölött az értelem"? Most és itt nem a budai,  XII. kerületben egy érvényes, szabályos demokratikus választás alkalmával teljhatalomhoz juttató kutyapártra szavazókról szólok, az ő indokaik még titokban maradtak előttem.
 
 
Papolczy Gizella