ORBÁN AZ AUTOKRATA?

Szeptember 5-én a Washington Post véleménycikkében olvasom, hogy Orbán meggyengítette a nem kormánybarát sajtó működését Magyarországon. Kegyetlen eszközök, úgymint adófizetési kötelezettség és szerződéskötés fedőnevű titkos kínzóeszközök bevetésével korlátozta, majd elsorvasztotta a független sajtót, saját autokratikus hatalma megszilárdításának érdekében. Máshol bűnéül róják föl, hogy az ukrán földön zajló amerikai-orosz proxy háború befejezését sürgeti és a Magyarország számára nélkülözhetetlen kereskedelmi kapcsolatokat ápolja Kínával, Oroszországgal etc. Majd szeptember 7- én, szombaton, látom a hagyományos kötcsei piknik helyszínén Orbán Viktort. A miniszterelnök védtelenül áll az állítólag megfélemlített, kegyetlenül megrendszabályozott, elsorvasztott, ámde örjöngő sajtósok gyűrűjében, s azok egy csoportja közvetlen közelről dobálja őt. Egyelőre papírdarabokkal, s csak remélni lehet, hogy nem célozzák meg kő, vagy ólomdarabokkal is.



Noha Orbán éppen a rendelkezésükre áll.  

Saját fülemmel hallom és saját szememmel látom  a kormányfőt,  még ebben a helyzetben is, a beüvöltők szemtelenkedései ellenére  is,  udvariasan, visszafogott hangnemben  válaszolni. Majd elnézést kér, mielőtt távozik, mert mint mondja, az előadását, amiért Kötcsére jött, azt szeretné megkezdeni. 
Nagyon sajnálom, hogy a  Washington Post cikk szerzője Sulzberger, anélkül alkot véleményt, hogy meggyőződne a valóságos helyzetről.  Panyi Szabolcstól tájékozódik, akit a környezete is ügynöknek,  külföldi zsoldban állónak tart. Jóllehet,  Panyi azt  állítja  önmagáról, hogy ő testesíti meg a független, szabad sajtót. Ami nyilvánvalóan nem igaz.

Persze az Orbánnal kapcsolatos  vádak ismételgetése nem ártatlan dolog. A The Washington Post két legyet akar ütni egycsapásra.  Pillanatnyilag a hazugságok a novemberi amerikai elnökválasztáson induló Donald  Trump ellen kellenek, aki a magyar miniszterelnököt többször  példaként említette a kampánykörútján. Hiába mantrázzák a  Kamalablablát, nem állítom, hogy lehetetlen, de nem is borítékolható a buta beszólásai  és legendás geopolitikai   tájékozatlanságáról hírhedett, okkal ok nélkül  harsányan röhögő demokrata hölgy győzelme.  Azért kell a demokrácia, a szabad és független sajtó ellenségének,  szinte diktátornak lefesteni Orbánt, mert azt kell elhitetni, hogy az  amerikai sajtóra is  a magyarországi sajtó szörnyű sorsa  vár, ha Kamala bukik. Hogy Sulzberger, a cikk szerzője,  hazudik, mint a vízfolyás? Naná! Azonban úgy tűnik ez nem bántja  Jeff Bezosnak, a lap  tulajdonosának  az  igazságérzetét.

Ami pedig a Washington Post hagyományos szerepét  illeti, ne feledjük, hogy a laphoz fűződik a Watergate botrány kirobbantásával  Nixon megbuktatása. Az 1972-ben újraválasztásáért induló  republikánus Nixon fölényesen vezetett. Azt ígérte választási kampányában, hogy megjavítja a kínai - amerikai viszonyt, és befejezi a vietnami háborút és Moszkvába is ellátogatott.  Szinte 100 %-osra lehetett venni  Nixon győzelmét.  Mégis, állítólag  a demokraták székházába: horribile dictu, lehallgató készüléket akartak a republikánusok  fölszerelni! De  még mielőtt hasznát vehették volna annak, a Washington Post már  le is leplezte a szörnyű szándékot.  Az Amerikában őshonos, azóta is  bevett gyakorlatot, ami az illegális lehallgatásokat illeti, úgy tálalták, mintha az valami egyszeri és soha még  elő nem forduló eset lett volna 1972-ben.
(Legutóbb, az USA  által a legfőbb európai szövetséges,  a német Angela Merkel lehallgatására  derült fény, aminek most természetesen semmiféle következménye nem lett.)

Azonban akkor hatalmas sajtókampányt indított  a  lap Nixon ellen, s a  "leleplező" cikksorozat  végén néhány ember ellen vádat emeltek,  Nixont magát pedig  addig fenyegették a börtönnel,  amíg önként le nem mondott.
A jelenlegi, az USA-ban zajló elnökválasztási kampány a győzelemre esélyes Donald Trump ellen tervezett  gyilkossággal  indult. A tettes rálőtt, de elvétette. Miután Trump a merényletet túlélte, a kampány  elképesztő sajtó és koholt, hajánál előrángatott bírósági, ügyészségi  ügyek közepette zajlik tovább  ellene.

Van hasonlóság a múltban már  lejátszottakkal?
Azt hiszem.
Be akart egy háborút fejezni Nixon?
Igen.
Föl akarta venni Kínával a kapcsolatot?
Igen.
Fontosnak tartotta a világ  békéjének megőrzése  szempontjából Moszvával a kapcsolatok szorosabbá tételét?
Igen.
Ezért kellett elbuknia?
Minden bizonnyal.

Ez már, ahogy mondani szokás, történelem, s aki nem tanul a történelemből, mire ítéltetik?
Hogy újra átélje azt! 

Papolczy Gizella