ERDÉLYBEN '56 UTÁN LECSUKTÁK AZOKAT, AKIK NOVEMBERBEN KOSZORÚT VITTEK HŐSEINK SÍRJÁHOZ

Börtön járt annak, aki halottak napján család nélkül maradt íróink elhanyagolt sírját megtisztította és azon gyertyát gyújtott, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművénél március 15-én koszorút helyezett el, annak, aki a hazaszeretetről írt verset, vagy csak naplójában vallott álmaikról, reményeiről.

A magyar forradalom ürügyén 1956 őszén és az azt követő években Erdélyben 28 ezer letartóztatás történt, a meghozott ítéletek száma tízezerre tehető, ezek között voltak halálos ítéletek is. Az erdélyi magyarsággal próbáltak leszámolni, értelmiségüket, a gondolkodó munkásosztályt és a diákság új nemzedékét kívánták megtörni egyszer s mindenkorra. Azokat hurcolták meg, akikről feltételezték, hogy idővel kiállhatnak nemzetünk érdekei mellett, kérdezni mernek, gondolkodásra késztethetnek. A vádak légből kapottak voltak – a tizen- és huszonéves „elkövetők” állítólag Horthyt akarták visszahozni, Erdélyt akarták elcsatolni, a társadalmi rendet akarták megdönteni…
 
A koncepciós perek rossz színjátékhoz hasonlatos tárgyalásai nyomán azonban a lehető legvalóságosabb ítéletek születtek.
 
A kegyetlen időkben börtön járt annak, aki halottak napján család nélkül maradt íróink elhanyagolt sírját megtisztította és azon gyertyát gyújtott, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművénél március 15-én koszorút helyezett el, annak, aki a hazaszeretetről írt verset, vagy csak naplójában vallott álmaikról, reményeiről.
 

Fotó: 2024-ben a sétatéri ’56-os emlékmű volt a forradalomra és szabadságharcra való megemlékezés központi helyszíne Kolozsváron (Tóth Gödri Iringó)

 
haromszek.ro nyomán

(2024.11.02.)