Zarándoklat az Úristen jelenlétében

A RETÖRKI Kozma Imre atyára emlékezik az Intézet honlapja olvasószoba rovatában

„– Tehát a zarándoklat folytatódik.” „– Amíg az Úr akarja.” Pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából adta ezt a választ Kozma Imre atya irgalmasrendi szerzetes, korábbi zugligeti plébános a Magyar Nemzetnek. Kozma atya nevét leggyakrabban a közép-európai rendszerváltás történetének egyik legfontosabb eseményével, a keletnémet menekültek befogadásával vagy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapításával emlegetjük egyszerre – teljes joggal. Holott immár befejezett és kerek egésszé nemesült életművét nem csak ez az egy eseménysorozat határozta meg.

Kozma Imre nem egyedül tette, amit tett – alighanem egész életében közösségben gondolkodott. Így tett ifjú dorogi káplánként a nem vallásosságáról elhíresült bányavidéken, ahol a kezdeti egyetlen hittanosból lett több mint száz. A szigorú hatvanas évek első felében katolikus papként magatartásával a mindennapokban is példát kívánt mutatni, ezáltal téve vonzóvá a hit gyakorlását. Elsősorban a fiatal felnőtteket célozták a szintén már életében legendássá vált piarista, Sík Sándor hatására elkezdett, rövid idő után zsúfolásig megtelt templomban tartott konferenciabeszédei a budapesti Ferenciek terén, ahol 1968 és 1977 között szolgált káplánként. 1977-től Zugligetbe immár plébánosként visszatérve sok száz házaspárt mozgatott meg és szervezett belőlük valódi, később a történelem viharában is bizonyító közösséget. „Bár biztosan tiltakozna ez ellen, Kozma Imre sugárzó személyiség. Rendkívül komolyan veszi a hivatását, az életét az Úristen jelenlétében éli. Felismerte, hogy közösséget kell építeni és felismerte a férfiak és az apák szerepének fontosságát az egyházban. Különös érzéke volt a családi és ifjúsági csoportok szervezéséhez. Az ő mindenre odafigyelésének, a problémákat felismerő és gyakorlati megoldásokat kereső természetének és bátorságának volt köszönhető, hogy a civil hitoktatás nagy volumennek tudott működni” – emlékezett a rendszerváltás utáni katolikus/keresztény közélet egyik meghatározó szereplője, Surján László a zugligeti évekre.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapításában komoly szerepe volt két ember, a Magyarországról családjával 1945-ben elmenekült Boeselager (Fényes) Csilla és Kozma atya találkozásának. „Mindkettőnk számára nagy élmény volt ez az első találkozás, mindegyikünkben az az érzés támadt mintha mindig is ismertük volna egymást” – emlékezett Kozma atya. Az 1987. október 23-án megérkezett első szegélyszállítmány után 1988 decemberében az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst, 1989 februárjában pedig a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alakult meg. Az év augusztusában aztán mindketten, maguk mögött az egész zugligeti közösséggel, tevékenyen léptek be a magyar és közép-európai történelem alakulásába: a keletnémet menekültek megsegítése nemcsak Németországot kötelezte hálára, de a magyarság sokak számára nem ismert valódi arcát is megmutatta. „Parancs, hogy a szegények oldalán találjuk meg Istent. Ez a lényege a küldetésünknek” – foglalta össze tömören Kozma atya, aki ezt a hitvallását gyakorlati tevékenységével is hitelesítette. 1989 decemberében az elsők között indultak meg a máltaiak segélyszállítmányai a romániai forradalom kirobbanása után Erdélybe, de a segítség éppúgy megérkezett a rászorulóknak a délszláv háború idején, mint a kárpátaljai tragédiák során. „Szükségük van arra, hogy valaki megfogja a kezüket és segítsen nekik. […] Az én számomra nem az volt a fontos, hogy ennyi vagy annyi élelmet vigyünk, hanem az, hogy tudtam találkozni emberekkel” – mondta egy 1991-es beszélgetésben. Ugyanitt mindannyiunkat biztat a következő szavakkal: „Mintha kiapadhatatlan lenne ez a szegény ország. Mintha Magyarország Európa egyik leggazdagabb állama volna. Úgy érzem én, és úgy látom a magyarok áldozatkészségét, mint az evangéliumi szegény asszony korsóját, amelyből sosem fogy el az ital.”

Most, hogy (szigorúan földi) zarándokútja véget ért, és életműve lezárult, immár kerek egésszé vált, minden magyar – bárhol is éljen a földön – köszönetet mondhat Kozma Imre atya életéért és munkásságáért. Egyben visszaemlékezve rá alakíthatjuk önmagunkban a mindennapi cselekvés által hitelesített, mindannyiunk számára érvényes gondolatait – magyarságról, Európáról, kultúránk megőrzéséről, a fogyasztói társadalomról és a fáradhatatlan szeretetről. Isten vele – és mindannyiunkkal!

Felhasznált irodalom


Fogarasi Zsuzsanna: „A kapunk tárva, a szívünk még inkább”. Beszélgetés Kozma Imrével, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökével, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi rendtartomány vezetőjével. A Szabadság, 2009. 12. 17. 4–5.

Nagy Ida: Csodák pedig vannak. Jubileumi beszélgetés Kozma atyával. Magyar Demokrata, 2013. 07. 10. 26–31.

Pünkösti Árpád: A mi atyánk. Mozgó Világ, 2009/10, 65–80.

Szécsi Árpád: Egy kereszténydemokrata a rendszerváltásban. Surján László a nyolcvanas évek egyházi életéről, a nagycsaládosokról és a pártpolitika kibontakozásáról. Rendszerváltó Szemle, 2021/1, 75–81.

Szerdahelyi Csongor: Délután forradalmárok voltunk. Kozma Imre: a nyomor kilátástalanságot jelent, a szegénység a szükséges megléte. Magyar Nemzet, 2013. 07. 11. 5.

Nagymihály Zoltán írása

Forrás: retorki.hu
(2024.10.18.)