MAGYAR SZENTEK ÉS BOLDOGOK EMLÉKNAPJA

Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint éppen az Árpád-házi királyi család

A magyar katolikus egyház november 13-án tartja a Magyar Szentek és Boldogok emléknapját. Azokra emlékeznek, akiknek ereklyéit a magyar templomokban tisztelik, magyar földön születtek vagy a történelmi Magyarországhoz kötődnek. A kanonizált szentek és boldogok mellett azokra is gondolnak, akiknek nincs külön ünnepük, a hétköznapok ismeretlen hősei, szentjei, vértanúi.

Eredetileg november 6-án volt az egyházmegye ereklyéinek ünnepe, majd 1984-ben a Magyar Katolikus Püspöki Kar határozata alapján, és a II. vatikáni zsinat liturgikus rendelkezései nyomán az ünnepet november 13-ra helyezték, melyet egy külön magyar Mindenszentek-ünnepként tartanak számon.

„Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet.” – mondta II. János Pál pápa.

A magyar nemzet, illetve a magyar katolikus egyház bővelkedik jeles férfiakban és nőkben, akik életükkel és tevékenységükkel tanúságot tettek Krisztus mellett. A Pannónia szentjeitől, majd apostoli királyunktól kezdődően mindazok, akik Magyarországon születtek, bárha elkerültek is életük során külhoni országokba, vagy akár azok, akik magyar földre érkezve és itt élve, a magyar történelem és kultúra szerves részét képezve válhattak példaképekké. Ide tartoznak az Istenbe temetkezett misztikusok, a XX. századi vértanúk, tanúságtevők és a tiszteletre méltók, akiknek folyamatban van a boldoggá avatása.

A Pázmaneum Társulás gondozásában a közelmúltban jelent meg a Magyar hitvallók imafüzete című kiadvány, melyet az azóta elhunyt Karaffa János, az egyháztudományok doktora ajánlott a hívő közösségnek:

„Mi, akik nem tagadhatjuk meg Szent Istvánhoz való erős kötődésünket, mindkét szót –„keresztény és magyar”- ki merjük mondani. Úgy mondjuk ki őket, hogy egyiket sem helyezzük a másik elé – egyszerre mondjuk ki őket. Úgy mondjuk ki őket, hogy másokat nem nézünk le azért, mert ők mást mondanak magukról. Nem is akarjuk őket megakadályozni vagy kényszeríteni, hogy mást mondjanak magukról, hiszen ez ellenkezne Szent István üzenetével. Mindössze annyit szeretnénk, hogy mi szabadon vallhassuk magunkat – Szent István király példája nyomán – kereszténynek és magyarnak. Szeretnénk továbbra is kitartani mindabban, amit őseink ránk hagytak: katolikus hitünkben és magyarságunkban. Bár sokakat talán elkeserít a tudat, hogy gyakorta sötét felhők gyülekeznek a fejünk felett, ne hagyjuk, hogy mások gyűlölködése eltérítsen minket az őseink által kijelölt útról. Legyünk állhatatosak és szálljunk szembe azokkal, akik el akarják ragadni tőlünk drága kincseinket: hitünket és anyanyelvünket. Küzdelmünkben legyen segítőnk a Magyarok Nagyasszonya, vezessen utunkon Szent István királyunk és a magyar hitvallók életpéldája.”- írta János atya az imafüzet margójára.

A hit és a keresztség Krisztus titokzatos testébe olt minket. A Krisztushoz tartozás szentté teszi az embert. Az apostolok korától kezdve hazánk földjén keresztények sokasága tett tanúbizonyságot Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról. Miután pedig a magyarság talált itt hazát, az Árpád-ház szenteket és példát adott népünknek. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint éppen az Árpád-házi királyi család. Szent István királyunk magvetése csodálatos termékenységgel hozott gyümölcsöt, mert történelmünk elmúlt századait mindig beragyogták nemzetünk szentjei. A Pilis, a Bakony és a Mecsek erdőrengetegei megteltek remetékkel, kolostoraink szent életű szerzetesekkel. Népünk fiai közül többen vértanúk lettek, és így joggal mondható, hogy országunk a szentek országa, földünk szentektől megszentelt föld.

Mindenható, örök Isten, te megadtad, hogy egy napon ünnepeljük a magyar szentek és boldogok dicsőségét. Kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra áraszd bőven reánk nagy irgalmadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás: katolikus.hu, felvidek.ma