CSURKA ISTVÁN 1934-2012
HALÁLA NAPJÁNAK EMLÉKEZETE

2012. február 4-ének fehérre fagyott, lélekdermesztő hajnalán a magyarságért dobogó szíve állt meg, de nem szellemiségének sodró ereje.
Egyenes, töretlen, megalkuvás nélküli életműve egészében az önvédelemre riasztott.
Ma mindenki tőle idéz, van, hogy csak halkan, csak suttogva, van, hogy elismerve, méltatva, vállalva és világgá kiáltva az ő nagyon korán fölismert igazságait.
Hálás vagyok a Jóistennek, hogy életed része lehettem.
„A budakeszi erdőkre láthattál a folyosó ablakából és örömmel vetted észre: elkezdett esni a hó.Nem is akárhogy, hirtelen, indulattal, nagy pelyhekben, szél alig borzolta az éjt.
…
Felöltöztél szépen, lassan. Arcod az égre.
…
Mosolyogva…, elhaladtál az éjszakai erdő fölött.
Addig maradt a hó, amíg el nem temettük azt, ami itt maradt belőled.
A sírodnál már sár, igazi, adys „magyar sár”.
Jó Neked, te elmehettél szépen öltözve, ahogy kell.
Ha eljön az idő, mi vajon kapunk-e ilyen szép ruhát valakitől."
Papolczy Gizella
(Idézőjeles szövegrész Pozsgai Zsolt, Négy-öt magyar összehajol c. Emlékkönyv, Ember hóval c. írásából.)