A BALOLDALI BLOKK A KISGAZDÁK ELLEN

Hatalmi harc a koalíción belül: a Baloldali Blokk - RETÖRKI Kronológia

Az MKP bízott a létrehozandó Baloldali Blokk sikerében, a nagyobbik kormánypárt mandátumtöbbségének csökkentésével kapcsolatban pedig úgy vélekedtek, hogy az a Kisgazdapárt jobbszárnyának ellenségként való azonosításával és folyamatos politikai támadásával elérhető. Az MKP február 27-i frakcióülésén Farkas Mihály magabiztosan beszélt arról, hogy a Baloldali Blokk segítségével le lehet szakítani a Kisgazdapárt jobbszárnyát.

A háború utolsó hónapjaiban formát öltő új magyar politikai struktúra a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által befolyásolt politikai környezetben alakult ki, amelyben a háborús vesztes Magyarország korlátozott szuverenitással rendelkezett. E korlátozottságnak és erős szovjet befolyásnak eredménye mutatkozott meg a választásokat megelőzően, a törvényhozó hatalmi ág szerepét betöltő Ideiglenes Nemzetgyűlés összetételében is, ahol a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) együtt a Nemzetgyűlés mandátumainak kétharmadát birtokolták, amivel – mint ahogy utóbb az 1945-ös nemzetgyűlési választások eredményeiből egyértelműen kiderült – jócskán felülreprezentáltak voltak a törvényhozásban. Ugyanez a felülreprezentáltság mutatkozott meg az újjászerveződő közigazgatásban, amely által a pártok törvényhozásban meglévő túlsúlya áttevődött más hatalmi fórumokra is egy sajátos szerkezetű és működésű, aszimmetrikus hatalmi struktúrát hozva létre. Az 1945-ös választások tétje tehát az MKP, az SZDP és az NPP számára az érdekérvényesítő képességüket messze a társadalmi támogatottságukon felül biztosító rendszer megőrzése, míg a Független Kisgazdapárt számára ennek megtörése volt - írja Rapali Vivien Regina, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár levéltári főmunkatársa az Intézet honlapján. 


Az 1945-ös választáson többséget szerzett a Független Kisgazdapárt (FKgP), azonban a SZEB kényszerítő befolyása miatt koalícióra kényszerült az MKP-val, az SZDP-vel és az NPP-vel. Az új helyzet kettős hatással bírt a pártok közötti hatalmi harcban. Egyrészt kiélezte a koalíción belüli ellentéteket, másrészt pedig arra ösztönözte a baloldali pártokat, hogy szorosabbra fonják egymással a politikai kapcsolataikat. Ennek intézményesített megjelenése volt a Baloldali Blokk, amely a kisgazdák kormánykoalíción belüli befolyását ellensúlyozandó jött létre 1946 március 5-én az említett pártok és a Szakszervezeti Tanács részvételével.

A hatalmi pozíciók megszerzésére való törekvés tehát belekódolta a konfliktust a koalíció pártjainak együttműködésébe, amely számos egyéb ügy miatt egyébként is igen terhelt volt. A kisgazdák a választásokon elért nagyarányú győzelmüket szerették volna érvényesíteni, amikor a hatalmi pozíciók újraosztását, „arányosítását” vetették fel, emellett pedig az önkormányzati választások mielőbbi megtartását szorgalmazták, amely rendezettebb viszonyokat teremthetett volna a közigazgatás kulcspozícióit érintően. A nagyobbik kormánypárt ezirányú törekvései ellen a koalíciós partnerek egy szervezetbe tömörülve létrehozták a Baloldali Blokkot, ahol a szervezet változatos politikai eszközöket alkalmazva gyengítették a kisgazdák hatalmi pozícióját. E hatalmi pozíció legnyilvánvalóbb eleme a Kisgazdapárt mandátumtöbbsége volt a nemzetgyűlésben, így a Blokk szándéka e többség megváltoztatására, és/vagy a többségi elven működő döntéshozatal megkerülésére irányult. Az MKP bízott a létrehozandó Baloldali Blokk sikerében, a nagyobbik kormánypárt mandátumtöbbségének csökkentésével kapcsolatban pedig úgy vélekedtek, hogy az a Kisgazdapárt jobbszárnyának ellenségként való azonosításával és folyamatos politikai támadásával elérhető. Az MKP február 27-i frakcióülésén Farkas Mihály magabiztosan beszélt arról, hogy a Baloldali Blokk segítségével le lehet szakítani a Kisgazdapárt jobbszárnyát.

1946 februárjában a Mindszenty körül formálódó katolikus szövetséget a két munkáspárt reakciós – a kisgazdák jobbszárnya felől jövő – támadásként állította be: A Minisztertanács február 28-i ülésén Rákosi Mátyás az előző napi parlamenti ülésen történt, Mindszentynek a kisgazdák általi zajos éltetését a parlamentarizmus szégyenének, a Kisgazdapárt jobbszárnyát képviselő Vásáry István, Pfeiffer Zoltán és Sulyok Dezső képviselőket pedig egyenesen tűrhetetlennek nevezte. Rákosi Mátyás március 3-án Mecsekalján mondott beszéde, valamint a Szabad Nép Tiszta vizet a pohárba! című cikke volt a következő lépés, amely egyben a Baloldali Blokk két nappal későbbi megalakítását is előkészítette. A kommunisták kijelentették: csak akkor hajlandóak egy koalícióban maradni a kisgazdákkal, ha azok kizárják soraikból a jobbszárnyat. A követelést levél útján a kisgazdapárt vezetőségének is eljuttatták, amelyre Nagy Ferenc elutasítóan reagált, és jelezte, hogy ezekre a kérdéseket a kormányon belül kell megbeszélni.  

Nagy elutasító válaszát követően másnap az MKP kezdeményezésére a kormánykoalíció három kisebbik pártja, az MKP, az NPP és az SZDP a Szakszervezeti Tanáccsal kiegészülve megbeszélést hívott össze. A résztvevők még aznap, március 5-én egy különálló szövetséget kötöttek, az úgynevezett Baloldali Blokkot. Az új formáció tagjai közös nyilatkozatban foglalták össze álláspontjukat, amelyben aktuális politikai ügyek mellett: követelték a kisgazda képviselők egy részének a pártból való kizárását. A nyilatkozatban másnapra nagygyűlésre hívták a Hősök terére a pártjaik szimpatizánsait, ahol közel 400 000 ember előtt adták ki a jelszót: „Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!” Már a tüntetés másnapján megalakult a Baloldali Blokk Végrehajtó Bizottsága, azzal a céllal, hogy a szövetséget és álláspontját az FKgP-vel folytatandó tárgyaláson képviselje.

A kisgazdák Dobi István által vezetett balszárnya a Blokkéval egyetértő nyilatkozatot adott ki, melyet a Szabad Nép a tüntetés napján közölt címlapján. A nyilatkozat megjelenését követően a Kisgazdapártban Vásáryék azonnal kezdeményezték az aláírók kizárását a pártból. Végül azonban nem a nyilatkozattal a pártegységet megbontó Dobiékat, hanem a párt jobbszárnyát, húsz főt – köztük Vásáry Istvánt és Sulyok Dezsőt – távolították el a pártból – mindezt „a reakció elleni küzdelem” jegyében. Sulyok március 15-én alakította meg a Magyar Szabadság Pártot, majd ezt követően a SZEB-nél kérte a párt legális működésének engedélyezését, ahol ezt politikai megfontolásokból engedélyezték is. A Blokk saját maga által kitűzött célja a Kisgazdapárt mandátumainak mintegy hatvannal történő csökkentése volt, ami a párt baloldali képviselőinek átszavazásával együtt már elegendő lehetett volna a nagyobbik koalíciós párt nemzetgyűlési többségének elvételéhez. Ehhez Sulyokék kilépése nem volt elegendő, de a Baloldali Blokk a koalíción belüli érdekérvényesítéshez más eszközzel is rendelkezett.

A koalíción belüli érdekérvényesítés másik fontos terepe a pártközi értekezletek voltak. Ezek az értekezletek már a koalíciót megelőzően, 1944-től kezdve folyamatosan jelen voltak a pártpolitikai életben, mint olyan nem hivatalos intézmény, amelynek funkciója elvileg a pártok közötti kommunikáció és érdekegyeztetés. Kezdetben az 1944. december 14-én megalakított Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának tevékenysége, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány koalíciós jellege tette szükségessé és tartotta életben ezt a fórumot, amelynek fontosságát erősítette, hogy a pártvezetők nem voltak az Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjai, így az értekezletek valóban hiánypótló egyeztető fórumok voltak. 1945 és 1947 között felmerült ugyan az értekezletek formalizálása az Országos Nemzeti Bizottság keretein belül, erre azonban – mások mellett Tildy Zoltán köztársasági elnök ellenzése miatt – nem került sor.

A pártközi értekezletek ülései nem rendszerezetten, hanem az egyeztetésekre felmerülő igények szerint került sor, kezdeményezői pedig a miniszterelnök mellett a köztársasági elnök, vagy maguk a pártok is lehettek. A döntések határozatok formájában születtek meg, a résztvevő felek kompromisszumos megegyezésének eredményeképpen. 1945-től azonban a pártközi értekezletek szerepe megváltozott, és fokozatosan a kormánykoalíción belüli érdekellentétek egyeztető fórumává vált, ahol a kisebbik koalíciós partnerek a Kisgazdapárt nemzetgyűlési többségét igyekeztek ellensúlyozni.

A Baloldali Blokk számára a pártközi értekezlet fóruma jól működő érdekérvényesítő eszköz volt, amelyeknek hasznossága különösen az 1946-os, politikai válságokkal megterhelt évben mutatkozott meg. Az értekezlet döntéshozatali mechanizmusa ugyanis nem vette figyelembe a parlamenti erőviszonyokat, hanem paritásos alapon működött, így alkalmas volt arra, hogy a Baloldali Blokk pártjai megkerüljék a többségi elven működő döntéshozatalt. Mivel a Baloldali Blokk pártjai az értekezletek előtt egyeztették az álláspontjukat, az értekezleteken hatékonyan tudták érvényesíteni az akaratukat a kisgazdákkal szemben.

A pártközi értekezletek funkciójukat tekintve tulajdonképpen olyan döntéselőkészítő fórummá váltak, amelyek kommunista irányítás alatt álltak, és amelyeken a Kisgazdapárt rendre alulmaradt a Baloldali Blokkal szemben. Az értekezleten elfogadott döntésekhez – néhány kivételtől eltekintve – minden fél tartotta magát, így ez a fórum kommunista szempontból megbízhatónak, érdekérvényesítési csatornaként pedig eredményesnek bizonyult. Az itt kötött megállapodások ezt követően már közös, koalíciós álláspontként jelent meg, és többnyire kormányrendeletekben öltöttek testet. A rendeleti kormányzásra a felhatalmazási törvény lehetőséget adott, de gyakori alkalmazása gyengítette a parlament szerepét, vagyis éppen azt a fórumot, ahol a kisgazdák a meggyőző választási eredményükből fakadó többségük folytán előnnyel rendelkeztek.

1947 végéig voltaképpen két politikai csoportosulás működött az eredetileg többpárti koalíción belül: a kisgazda és a Baloldali Blokk. Míg előbbi, a kormánykoalíció legnagyobb pártja erejében és parlamenti létszámában mindinkább megfogyatkozva fokozatosan elszigetelődött, a belpolitikai életet tulajdonképpen uraló Baloldali Blokk folyamatosan erősödött. A kisgazdák fokozatos elszigetelődésének képét festi le Nagy Ferenc is memoárjában, mikor azt írja: „Egyszerre csak azt vettük észre, hogy a mi véleményünk a politikai pártok között egészen egyedülálló, míg a Kommunista Párt véleményében három párt osztozik.”

Forrás: retorki.hu
(2025.03.06.)