KOMMUNISTA ÍRÓK LÁZADÁSA RÉVAI JÓZSEF, A TELJHATALMÚ NÉGYESFOGAT TAGJA ELLEN

Ifjúság és hatalom: a Petőfi Kör - RETÖRKI Kronológia

1956. június 27-én tartották az úgynevezett sajtóvitát. A kérdés fontosságára való tekintettel mind a párt, mely komolyan tartott a vita hangsúlyának és az eddigi éles hangnem még szélsőségesebbé válásától, mind pedig a Petőfi Kör nagy érdeklődésre számított. Az előre feltételezettnél is jóval nagyobb tömeg, az utólagos becslések szerint 6000–7000 fő vett részt a vitán. Itt hangzott el Déry Tibor tömeget megosztó, éles hangvételű Révai-kritikája és Tardos Tibor a sajtó helyzetét vázoló eszmefuttatása is. Az elhangzottak miatt utóbb mindkét írót kizárták a pártból.

A Magyar Dolgozók Pártjához (MDP) hasonló felépítésű, a maga arculatára formált, a kommunista „munkás, dolgozó paraszt, a tanuló és értelmiségi ifjúságot” összefogó Dolgozó Ifjúsági Szövetség (DISZ) belső értelmiségi vitafórumaként jött létre 1955-ben a Petőfi Kör, aminek történetét a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár levéltári főmunkatársa, Rapali Vivien Regina mutatja be.

A Petőfi nevét viselő értelmiségi vitafórum ötlete egy évvel a megalakulást követően, a DISZ berkein belül merült fel. 1954 augusztus végén, szeptember elején, a Nemzeti Múzeumban dolgozó DISZ-tagok kezdeményezésére, ankétot rendeztek, melynek meghívottjai – akik között ott volt a Baumgartner-díjas költő Lakatos István is – a különböző értelmiségi foglalkozású fiatalok egymáshoz való közeledését kívánták megbeszélni. A szeptemberi eseményen mintegy 40–50 fő, kutatók, írók, művészek jelentek meg, főként a Nemzeti Múzeumból és a Népművészeti Intézetből. Minthogy a DISZ vezetősége látott fantáziát a kezdeményezésben, támogatta, ám kijelentette, a szervezendő „értelmiségi klub” nem szakadhat el sem a DISZ, sem az MDP szellemi körétől. 1954 novemberében ilyen körülmények között került sor a DISZ vezetéssel a megbeszélésre, amelyre Lakatos István dolgozta ki az alapszabály-tervezetet. A klub névadójának, Szauder József egyetemi tanárral való konzultációja után Derzsi Ottó, a Népművészeti Intézet DISZ-titkára Bessenyei Györgyöt javasolta. Lakatos tervezete vitákat, tehetséggondozást, nemzetközi cserekapcsolatokat, politikai és művészeti előadásokat, egy nemzetközi folyóiratállománnyal rendelkező könyvtár létesítését emlegette. Az ötoldalas dokumentumban foglaltakat azonban a DISZ vezetősége nem vállalta.

E kérdés margójára kívánkozik, hogy 1954-ben a DISZ és vele együtt a Kör „klub-gazdájának” személye vitatott volt: a Népfront újjáélesztésekor fajsúlyos kérdéssé vált az ifjúságpolitikában, hogy a párt vagy a Népfront alá tagozódjon-e be a szervezet. A történeti tények ismeretében az ügy hamvába holt: az 1955-ös sztalinista fordulat csírájában fojtott el minden kísérletet, amely az ifjúsági szervezetet az MDP alárendeltségén kívülre helyezte volna. Az 1955-ös év légkörében a DISZ szócsöve, a Szabad Ifjúság harcot hirdetett, II. kongresszusát követően látszateredményeket hozó erőltetett taglétszámnövelő kampány indított. A DISZ népszerűtlenségét és társadalmi érdektelenségét bizonyítandó a havi tagdíjat a tagok fele már be sem fizette.

Végül a DISZ Budapesti Bizottságának vezetői az ellenzékinek minősített Lakatost kiszorítva, 1954-ben saját felügyelet alatt alakították meg az előbb Bessenyei György, majd Vasvári Pál, végül pedig Petőfi nevét viselő Kört. Név tekintetében a döntő szó ismét az MDP-é volt. Utóbbi budapesti szervezetének Végrehajtó Bizottsága mondta ki: „Az ifjúsági klub a DISZ klubja legyen és a Petőfi-klub nevet viselje!” Az MDP jóváhagyásával elnevezett Petőfi Kör alakuló ülését 1955. március 25-én tartották. 1956 tavaszáig – bár szervezett rendezvényeket – viszonylag kevesen vettek részt összejövetelein.

Mind a politikai életben, mind pedig a Petőfi Kör működésében változást idézett elő a moszkvai XX. pártkongresszus. A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956. februári XX. kongresszusa után Magyarországon is lehetőség adódott a problémák megvitatására, melynek teret adott a Petőfi Kör is. A kongresszus után a Nagy Imrét támogató fiatalok kerültek többségbe, s ennek szellemében a Kör vezetősége is átalakult májusra. Ott volt közöttük Huszár Tibor, Pataki Ferenc, Győrffy Sándor, Sánta Ferenc, Hardy Gyula, Diószegi András, Révész György, Hegedűs B. András, Máté György és Bohó Róbert is. Titkára a Nagy Imréhez közel álló, megújulási törekvései, reformista elképzelései mellett elkötelezett Tánczos Gábor, a titkárság tagjai pedig Hegedűs B. András, Nagy Balázs és Pécsi Kálmán lettek. A társadalom széles körét érintő politikai, gazdasági és kulturális kérdések, amelyek rendre felbukkantak a Kör által szervezett – összhangban az ország változó hangulatával – egyre élesebb hangú vitákon, vonzották az értelmiségi csoportokat. 1956 áprilisában például – elsőként az országban – jugoszláv irodalmi estet rendeztek. A Kör 1956 május–június során is számtalan vitát szervezett, melyek érintették úgy a gazdaságpolitikát, mint a filozófia és a történettudomány helyzetét, s a – később nagy port kavaró – sajtó ügyét.

1956. június 27-én tartották az úgynevezett sajtóvitát. A kérdés fontosságára való tekintettel mind a párt, mely komolyan tartott a vita hangsúlyának és az eddigi éles hangnem még szélsőségesebbé válásától, mind pedig a Petőfi Kör nagy érdeklődésre számított. Az előre feltételezettnél is jóval nagyobb tömeg, az utólagos becslések szerint 6000–7000 fő vett részt a vitán. Itt hangzott el Déry Tibor tömeget megosztó, éles hangvételű Révai-kritikája és Tardos Tibor a sajtó helyzetét vázoló eszmefuttatása is: „A sajtószabadságot Magyarországon – akárcsak néhány más országban – a dogmatikus gondolkodásmód, a dogmatikus államvezetés és pártvezetés csorbította meg. Mondjuk ki ezt nyugodtan, mert hiszen nem azért jöttünk itt össze, hogy eltakarjuk a bajt, hanem azért, hogy segítsünk rajta, /Úgy van! Úgy van! Taps./ Megcsorbította és redukálta ugyanannak a károselvnek alapján, amely megcsorbította és redukálta az önálló gondolkozást. [...] Az elhangzottak miatt utóbb mindkét írót kizárták a pártból.

A párt Központi Vezetősége a sajtóvitát követően – a poznańi eseményeket is ürügyként felhasználva – elítélte a Petőfi Kör tevékenységét: „A pártellenes elemek a párt, a kommunisták türelmén felbátorodva egyre erősödő támadást indítottak pártunk politikája és vezetése s népi demokratikus rendünk ellen. E támadások egyik gócpontjává vált a DISZ Petőfi Köre. […]” A rendszer a tűrőképessége határáig jutott, ez nyilvánult meg a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatában, amely a Szabad Nép 1956. július 1-jei címlapján jelent meg: „A sajtó nem lépett fel a pártellenes nézetekkel szemben, egyes újságok és folyóiratok pedig megtévesztő, elvtelenül dicsérő tudósításokat közöltek, sőt esetenként provokációs tartalmú cikkeknek is helyet adtak. A párttagság körében több helyütt zavart keltett a Szabad Nép június 24-i számának hibás cikke, amely nem száll szembe az ellenséges, demagóg nézetekkel, eltúlozta a Petőfi-köri vita egyes egészséges vonásait.” S a konklúzió: a Petőfi Kör vitafórumán elhangzott megnyilvánulásokat, „[…] a párt és a népi demokrácia elleni fellépéseket főként egy bizonyos csoport szervezi, amely Nagy Imre körül alakult ki.” Ennek következtében a Kör működését felfüggesztették.

Bár az 1956 júliusában leváltott Rákosi székébe ülő Gerő Ernő változatlanul elítélte a Petőfi Kört, egyúttal a „tiszta lap” politikáját is meghirdette: „Jó órában mondjam, nálunk Poznań nem volt, de az egyik imperialista rádió azt, ami a Petőfi Körben történt, dicsekedve kis-Poznańnak nevezte. A Petőfi Körben voltak helyes dolgok is, elhangzottak megszívlelendő javaslatok is, amint ezt a Központi Vezetőség június 30-i határozata világosan megállapította. A Petőfi Körben sok becsületes, pártunkhoz, népi demokráciánkhoz hűséges ember volt, köztük nem kevés számú kommunista, aki félti a pártot, feltétlen híve a szocializmusnak, jó magyar hazafi, és egyben proletárinternacionalista is.”

A Petőfi Kör 1956 szeptemberétől ismét működött, noha súlya – a megváltozott politikai légkör következtében – messze alulmúlta tavaszi sikereit. 1956. október 22-én este a Kör ülése határozatot fogadott el, melyet másnap a Népszava is közölt. Ebben javasolták, hogy „[…] hívják össze a hazánkban előállt helyzetre való tekintettel pártunk Központi Vezetősége ülését. Az ülés előkészítésének munkájába vonják be Nagy Imre elvtársat.” De szükségesnek tartották – mások mellett – az ország gazdasági helyzetének feltárását, a második ötéves terv irányelveinek, valamint a Petőfi Körre vonatkozó határozatok felülvizsgálatát, s nem kevésbé Rákosi Mátyás kizárását a párt Központi Vezetőségéből. A forradalom leverését követően a Kör emblematikus tagjainak jelentős része esett a megtorlás áldozatául: Tánczos Gábort 15 év börtönbüntetésre ítélték, Huszár Tibort a közoktatásba kényszerítették, Hegedűs B. Andrást – a Hungaricus néven ismertté vált illegális kiadvány terjesztőjét – 1957-ben fegyelmi úton távolították el az egyetemről.

Forrás: retorki.hu
(2025.03.25.)