35 ÉVE LÉPETT FEL A BIKINI TEMESVÁRON

RETÖRKI - TÖRTÉNELEM

NÉMETH LOJZI: köszönet Neked, Temesvár, hogy elűzted a gonoszt Európa földjéről. Hálát adok az Istennek, hogy itt lehetek, és elsőként léphetek erre a színpadra. Aki teheti, gyújtson velem gyertyát azokért a halottakért, akik vérükkel és életükkel fizettek a szabadságért.

Harmincöt éve, 1990. február 24-én és 25-én adott két teltházas koncertet a Bikini együttes a temesvári Olimpiai csarnokban, tisztelegve az alig több mint két hónappal korábban kirobbant forradalom hősei és áldozatai előtt. A Bikini volt az első anyaországi zenekar, amelyik 1989 decembere után fellépett a városban, így az esemény sokak számára a zene keltette katarzison túl a valóban megélt szabadságot is jelentette.
A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársának, Nagymihály Zoltánnak írása.

„Köszönet Neked, Temesvár, hogy elűzted a gonoszt Európa földjéről. Hálát adok az Istennek, hogy itt lehetek, és elsőként léphetek erre a színpadra. Aki teheti, gyújtson velem gyertyát azokért a halottakért, akik vérükkel és életükkel fizettek a szabadságért. Van egy másik gyertya nálam, ez a láng égjen azokért, akiket kikerültek a golyók, és itt ünnepelhetnek ma velünk együtt” – e szavakkal lépett a színpadra Temesváron Németh Alajos basszusgitáros-zenekarvezető, majd egy, az események jegyében született dallal (Robog a jövő) kezdődött az este. „Égjen a tűz, mert hideg a vas nekem, / kényszerpályát szabott a Történelem. / Reggel-este hiába zeng dalom, / élek bezárva, mint a forradalom” – énekelte D. Nagy Lajos. Amíg azonban minderre sor kerülhetett, sok víz lefolyt a Bégán és a Temesen – és persze a Dunán is.

A zenekar vezetőjében először egy, a Petőfi Csarnokban 1989. december 20-án tartott koncert után vetődött fel az erdélyi koncert gondolata. Már a fellépés közben is televízión keresztül figyelte a szomszédságunkban zajló események élő közvetítését. Ekkor jelezte a szándékot Markó Árpád, az akkor még létező, többek között a Bikini koncertjeit is szervező Országos Rendező Iroda (ORI) felé. Az első hírek 1990 január elején jelentek meg a magyar sajtóban. Eközben első anyaországi zenekarként január 29-re a Hobo Blues Band már koncertet is szervezett Aradra.

A Bikini számára mindenesetre egyáltalán nem volt „tájidegen” az erdélyi szereplés gondolata: Németh később egy 1982-es, még a Dinamittal és Szűcs Judith-tal tett partiumi „turnéját” említette, ahol szintén szívbe markoló volt a magyar közönség ragaszkodása. Az együttes addigi utolsó, Közeli helyeken című 1989-es nagylemezén helyet kapott a Szabad élet című dal, többek között ezekkel a sorokkal: „Hosszú útra indulok, / hosszú útra megyek, / székely hazám földje felé / keresztet vetek. // Virág nőtt a Hargitán, / a szülőföld porán, / lemenő nap csókolja, / keleti szél szárítja. // Szabad élet, hej, szabadság, / jó annak, aki szabadon jár, / de én még nem vagyok szabad / kezemen-lábamon lakat.”

Az együttes tagjai – a már említett Németh és D. Nagy mellett Daczi Zsolt (szólógitár), Gallai Péter (billentyűs hangszerek), Berecz Endre (dob), Kató Zoltán (szaxofon), valamint Dévényi Ádám (szövegíró, szólógitár) – 23-án érkeztek a városba. Gyertyát gyújtottak a Fő téren, majd a város temetőjében, meglátogattak egy ortodox templomot, és Tőkés László parókiáját, ahol a forradalom szikrája kirobbant (a református lelkész éppen nem volt otthon). Az együttes a koncert előkészítésében a temesvári színház, az opera és a filharmónia, valamint az ORI munkatársainak a támogatására is számíthatott – legnagyobb felkészülést a város áramkészletének optimalizálása jelentette. A 21 órától érvényes kijárási tilalom miatt a mintegy kétórás program már 18 órakor kezdődött.

A mindkét nap jelenlévő mintegy három és félezer ember életre szóló élménnyel gazdagodott. Volt, aki úgy emlékezett: ekkor élte át először a maga valójában a szabadságot. Egy idős néni egy gyertyát gyújtott meg az utolsó sorban – a harcok során megölt fiát „képviselte”. Egy szintén már idősebb, nagyszalontai asszony több mint negyven évet várt, hogy nyilvánosan meglobogtathassa a közvetlenül a világháború után egy babakocsiban, még Magyarországról átcsempészett piros-fehér-zöld zászlót. A Lyuk a zászló közepén című, Dévényi Ádám által írt és elénekelt dal szintén Magyarországot és a forradalmat (az ’56-ost) idézte, Daczi Zsolt alkalomra született, keserves instrumentális szerzeménye, a Temesvári vasárnap pedig sokak szemébe csalhatott könnyet. Ez utóbbi kompozíció a nyáron megjelent koncertlemez – amelynek anyagával az együttes újabb erdélyi turnét tett – címadó dala lett. A borítón egy kőkereszt képe és Kányádi Sándor Isten háta mögött című versének szövege jelenik meg. („megértjük persze mit tehetnénk / de oly sötétek az esték / s a szeretetnek / hiánya nagyon dideregtet // előrelátó vagy de mégis / nézz uram a hátad mögé is / ott is lakoznak / s örülnének a mosolyodnak”).

A koncerten résztvevő zenészek – is – megismételhetetlen, semmivel sem összehasonlítható pillanatot éltek át, és erre emlékeztek vissza később. „Egy zenésznek ritkán adatik meg, hogy odavetődjön, ahol éppen írják a történelmet” – vélekedett D. Nagy Lajos, míg Németh Alajos a következő szavakkal búcsúzott a város népétől: „Róma után, illetve előtt Temesvár az örök város nekem. Szeretlek, Temesvár.” Szükségszerűen volt több, mint egy koncert – miközben egy buli „átlagos” velejáróit sem nélkülözte. Minderre talán egy 1990 novemberében (!) a Temesvári Magyar Szóban közölt, a svédországi, Knislingéből származó hirdetés a legjellemzőbb bizonyíték: „1990 tavaszán [sic!] Temesváron megtartott Bikini koncerten egy barna félhosszúhajú, barnaszemű, kb. 15 éves leánykát keresünk, aki kék pólót és fekete levágott ujjú bőrkesztyűt viselt. Ha magadra ismersz, írj nekem. Fényképes leveledet várom.”

Ugyanezen a napon egyébként Budapesten, a Népstadion melletti Olimpiai Csarnokban sor került egy több mint tízezres, szintén Erdélyt segítő koncertre: a Drakula Fesztiválon a Beatrice, a Pokolgép, Deák Bill Gyula, a Sing-Sing, a Lord és az Ossian mellett a kolozsvári Trans Express is fellépett. A remény üzenete közös volt – ahogy a Bikini énekelte Temesváron: „Mondd, hogy jó lesz majd itt élni, / megszületni és itt halni meg, / és hogy nem kell majd hősnek lenni, / Apa légy és férfigyerek. // Mondd, hogy testvéred a fél világ, / csupa félvilági nő, / csupa félvilági férfi, / és a fél világ felkelő.” (Ne ébressz fel!)


 

Az íráshoz felhasznált tartalmak

A Bikini együttes és az Országos Rendező Iroda levele. Temesvári Új Szó, 1990. 03. 13. 4.

a. d. [Albert Dénes]: Jó buli volt. Temesvári Új Szó, 1990. 02. 27. 3.

[Apróhirdetés]. Temesvári Új Szó, 1990. 11. 10. 4.

Bagdi Andrea Gizella: Határon innen és túl. Hargita Népe, 2019. 02. 14. 9.

Bodnár Dániel – Strbik László: Drakula-fesztivál. Igen, 1990. 04. 13. 25.

Bruszel Dóra: Még mindig divat a Bikini. Exkluzív interjú a Nyíregyházán érettségizett D. Nagy Lajossal. Nyíregyházi Napló, 2016. 05. 13. 6.

Csatári Bence: A rendszerváltás és az ahhoz vezető út az Országos Rendező Iroda történetében. Századok, 2021/4, 843–882.

Faragó Márkus István: Hobóék Aradon. Romániai Magyar Szó, 1990. 02. 10. 5.

[Hírek – Tudósítások]. Temesvári Új Szó, 1990. 02. 23. 4.

Maróthy György: A „román” zenekar. Pesti Műsor, 1991. 04. 26. 60.

Molnár László: Jótékonysági hangverseny. Dátum, 1990. 02. 27. 14.

Pataki Tamás: „A Bikini mindent túlél”. Erdélyt kultúrával is vissza lehet foglalni. Magyar Demokrata, 2023. 03. 01. 51–52.

Rideg-Németh Balázs: Bikini: Temesvári vasárnap. Rockinform, 2005/7, 21.

Rónai Egon: Emberek, gyertyák, virágok… Két Bikini-koncert Temesváron. Pesti Műsor, 1990. 03. 07. 46–47.

Temesvári vasárnap (Koncertlemez, 1990). https://www.youtube.com/watch?v=tzUYs1m4iXA (Utolsó letöltés: 2025. 02. 24.)

Vajda György: Temesvári vasárnap. Fiatal Fórum, 1990. 11. 03. 1., 8.

zj [Koncz János]: Bikini – Temesvárott. Mai Nap, 1990. 01. 09. 16.

Fotó forrása: Bikini Együttes – Archívum Facebook-oldal
 
Szöveg forrása: retorki.hu
(2025.02.24.)