MEGALAKUL A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG, A HATÁRON TÚLI MAGYAR KULTÚRA BARÁTI KÖRE

1989. március 20-án a Rajk Szakkollégiumban alakult meg a Rákóczi Szövetség – A Csehszlovákiai Magyar Kultúra Barátainak Köre. A rendszerváltás hajnalán induló civil kezdeményezések közül azon kevesek közé tartozik, mely folyamatosan működve ma is tevékenykedik.

A (cseh)szlovákiai, majd később céljait kiterjesztve a határon túli magyar közösségekért dolgozó Szövetség megalakulásának történetét Pálinkás Barnabás a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (RETÖRKI) levéltár-és szakmafejlesztési igazgatóhelyettese elevenítette fel.

A Rákóczi Szövetség hivatalos létrejöttét – az alakulást és a bejegyzést is beleértve – 1989-re tesszük, a Szervezet pecsétjében és dokumentumaiban is ez az évszám szerepel. 1989. március 20-án azonban nem hirtelen pattant ki az alapító gondolat a Rajk László Szakkollégium Makarenko utcai épületében (ma: Párbeszéd Háza, Horánszky utca ) összegyűlt „népes közönség” körében, hisz az alapítók között többen az első csehszlovák köztársaság idejében kezdték ifjúsági közösségépítő szerepvállalásukat, mások már az 1970-es évektől aktívan tevékenykedtek a csehszlovákiai magyar kultúra megőrzéséért, vagy legalábbis figyelemmel követték az ottani magyar lakosság helyzetét akár a Honismereti Kerékpártúrák, akár nyári táborok vagy a Klubmozgalom rendezvényeihez kapcsolódva.

A budai Angelika Eszpresszóban rendszeresen összejáró felvidéki asztaltársaságból a Szövetséggé alakuláshoz vezető úton fontos kiemelnünk a Közgáz Társadalomtudományi Klubjának szervezésében 1988 májusában megtartott a Magyar kultúra és tudomány Csehszlovákiában című konferenciát és az azt követő vitát, ahol elsőként merült fel a csehszlovákiai magyarsággal foglalkozó szervezet létrehozásának terve. 1988 októberében ült össze elsőként az előkészítő bizottság, amely kettős célról határozott: tájékoztatni a honi közvéleményt a csehszlovákiai magyarság életéről, illetve segítséget nyújtani ottani kulturális munkájukhoz.

Már az előkészítő munka során felvették a kapcsolatot egy sor rokon szerveződéssel – így többek között az Amicus Körrel (a szlovák és cseh kultúra magyar barátainak köre), az Erdélyi Szövetséggel, a Kárpátaljai Körrel, a Forrás Körrel, a Klubtanáccsal, a Rakpart Klubbal vagy a Prágai Sörlovagrenddel –, illetve már a Csehszlovákiai Magyar Kultúra Barátainak Köre nevében fogalmaztak tiltakozó levelet Grósz Károly csehszlovákiai nyilatkozata ellen, amelyben a főtitkár köszönetet mondott az ottani nemzetiségi politikáért (megjelent a Hitel 1989/8. számában). A március 2-i, Václav Havel bebörtönzése ellen tiltakozó tüntetésen Konrád György és Bába Iván felszólalása után Simén András alapító-szervező olvasta fel a Baráti Kör levelét.

Az 1989. március 20-i zászlóbontást – ahogy a Rákóczi Szövetség bemutatkozó körlevele is említi – három döntő mozzanat tette lehetővé: a „nagy erejű politikai és társadalmi változás, amely egy végre igazán szabad és demokratikus Magyarország lehetőségeit hordozza magában”, az a „hiányérzet, amelyet a több, mint negyven esztendő megalkuvóan szemérmes, hamis, politikája keltett bennünk, azzal hogy teljesen sorsára hagyva a nemzettestről leszakított magyarságot, érte sem jó szót, sem könnyet nem ejtett”, továbbá „az a körülmény, hogy legtöbbünknek, a tagság nagy részének szülőföldje a Felvidék”.

A tulajdonképpeni öt „alapító atya” Göndöcs László, a Tanárképző Főiskola tanára, a katolikus Prohászka ifjúsági mozgalom hajdani tagja, Balázs György néprajztudós, Czenthe Miklós történész-levéltáros, Simén András, a felvidéki honismereti kerékpártúrák egyik első magyarországi résztvevője és szervezője, illetve Kun Ferencz mindenes alelnök volt, aki a visszaemlékezések szerint a Szövetség névadója is volt, hisz az erről szóló vitában kiemelte, hogy „a fejedelem neve utal a magyar nemzeti és függetlenségi hagyományokra, s tisztelete rendkívül erős a Felvidéken, sőt sírja máig egyik legjelentősebb zarándokhelyünk Kassán”. Elnöknek az egykori sarlós nemzedék képviselőjét, Dobossy László választották volt, aki a cseh és francia nyelv professzora és a közép-európai népek közeledésének híve volt, illetve az alakulás napján megalakították a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt is, melynek első kurátorai B. Kiss Tamás, Csik Ibolya, Kiss Gy. Csaba, Molnár Imre és Vásárhelyi Judit lettek.

A Szövetség ügyének első támogatói között találjuk Hites Kristóf bencés szerzetest, aki az amerikai emigrációban működő Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának elnöke volt, illetve Halzl József révén az Energia Gazdálkodási Intézetet, a Bethlen Gábor Alapítványt, a Klub Tanácsot, valamint a Soros Alapítványt is. A Szövetség „politikai és művelődési értesítőt” indított Felvidéki Hírvivő néven, amely a második számtól Rákóczi Hírvivőként jelent meg, illetve tagjai révén a szerkesztésben, valamint anyagiakkal a kiadásban is segítette az induló Regio kisebbségtudományi szemlét.

Az 1990. május 22-én megtartott közgyűlés új vezetőséget választott, így az idős kora miatt visszavonuló Dobossy László helyett Halzl József lett az új elnök, aki 2018-ig vezette a Szövetséget. Nem túlzás azt mondani, hogy nagyban az ő érdeme, hogy a szervezet nemhogy túlélte az elmúlt bő 30 évet, hanem az irányítása alatt a tagság több tízezresre, míg központi programjainak száma több százasra nőtt. A kormányzat egyes nemzetiségpolitikai programjaiban – így a Határtalanul! program és a Szülőföldön magyarul támogatás rendszerében – is tetten érhető Halzl József és a Rákóczi Szövetség kezdeményezéseinek hatása.

A Rákóczi Szövetséget, mint megannyi civil szervezetet négy-öt lelkes magyar ember hívta életre, de az Ady-verssel ellentétben asztaltársaságuk nem merült ki az elszakított nemzetrészekért hullatott könnyekben, hanem egyéni és szervezeti munkával fordultak a határon túli magyarság felé és ezen túlmenően nagy súlyt helyeztek a szlovák-magyar kölcsönösség gondolatának is.

Forrás: retorki.hu
(2025.03.20.)