P. RIESZ PÁl: JÉZUS FELTÁMADÁSÁVAL A SZERETET LEGYŐZTE A HALÁLT

„A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézusszeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is.
Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.”(Jn 20,1-9)
 
Mindegyik evangélium beszámol arról a titokzatos eseményről, amely Jézus kereszthalála után a harmadik napon történt. Az esemény sajátossága, hogy olyasmiről ír, ami szétfeszíti az emberi tapasztalás formáit, fölötte van azoknak, és végső soron a hit tárgyát képezi.
 
Mi a tartalma ennek a hitnek, amit a hitvallás így fogalmaz meg: "Halottaiból feltámadott"?
 
Az Énekek Énekének van egy talányos mondata: Erősebb a szerelem, mint a halál. (Én 8,6.)
Amikor csúf és kudarcos, szomorú szerelmek hírével van tele a média, meg egyáltalán a bennünket körülvevő világ, nehéz is elfogadni és felismerni, hogy lehet olyan szerelem, van olyan szeretet, amely még a halálnál is erősebbnek bizonyul.
 
A feltámadásról szóló keresztény tanítás éppen ezt mondja ki: Van, olyan szeretet, van olyan szerelem, amely legyőzte a halált.
 
 A szeretet nem tűr korlátozást. Végtelenséget, romolhatatlanságot, örök állandóságot kíván és ígér. A végtelenség felé szóló kiáltás. Mégsem nyerhet beteljesülést földi dimenziók között. Végtelenséget igényel, de nem érheti el. Örökkévalóságot kér, de be van zárva a halál országába. Ezen a ponton lehet megérteni, mit jelent a feltámadás: azt, hogy a szeretet erősebb, mint a halál.
 
 Az emberi gondolkodás és élet szintjén a szeretet mindig a halhatatlanság valamilyen formáját alapozza meg, már ebbe az irányba mutat a fajfenntartás ösztöne is, megcélozva az utódokban való fennmaradást, az utódokban való túlélést a halálon. Megfordítható ez a mondat: a halhatatlanság mindig szeretetből származik, nem pedig abból, hogy valaki önmaga számára elegendő és független akar maradni.
 
Aki képes többre értékelni a szeretetet, mint az életet, csak abban, csak az által lehet erősebb és nagyobb a szeretet, mint a halál. Aki mindenkit szeretett, mindenki számára lehetővé tette a halhatatlanságot.  Ha Ő, - tudniillik Jézus Krisztus - feltámadott, úgy mi is vele, mert a szeretet erősebb a halálnál.
 
Őbenne a szeretet erősebb lett, mint a halál. Nem a magára maradt szeretetről, - amely ha önmagában megmarad, kielégülést nem találó kiáltás csupán, - hanem mások iránti szeretetről van szó. Az Ő szeretete egyesülten Isten hatalmával és szeretetével lehet halhatatlanságunk alapja.
 
 Krisztus feltámadásának értelme: szeretete, amelyben odaadja magát másokért, totális emberszeretet, amelyben a szeretet több az életnél. Szeretete az Atyában lel partnerre, társra, aki elfogadja és fenntartja az ő létét.
 
A feltámadás jelentősége: a szeretet legyőzte a halált. Ha Krisztusban erősebb a szeretet, mint a halál, az Ő szeretete, amely egyesíti a Mennyei Atyával, a mi halhatatlanságunkat is megalapozza.
 
A szeretetnek ebben a világában kell megtalálnia helyét az embernek, - tudatosan rátalálva, vagy tudattalanul ráérezve, - ha igazán emberi életet akar élni.

Az asszonyok erre éreznek rá: a szeretet több mint az élet, erősebb a halálnál. Krisztus szeretete, kereszthalála ezt igazolja. Aki Krisztussal egyesül ebben a szeretetben, az vele él. Igazán csak az képes feltámadni, aki hisz a szeretetben.


P. Reisz Pál OFM