Hatalom és hitélet: az Állami Egyházügyi Hivatal

Bár a hivatalos kommunikáció szerint az állam vallásszabadságot hirdetett és az ÁEH-t azért alkotta meg, hogy az egyházakat segítse, valójában egy olyan ellenőrző csúcsszervet hozott létre, mely kontroll alatt tartotta és a hivatalos pártállami politikához igazította a „klerikális reakciót”. A hivatal megalakulásával és működésével kapcsolatban ajánljuk RETÖRKI kronológiájának tudásbázisát.

A protestáns és katolikus egyházak megegyezésre és államesküre kényszerítése, valamint a békepapi mozgalom megalapítását követően a pártállam egyházak feletti politikai irányítása immár megkérdőjelezhetetlen volt. Az egyházügyi politika koordinációs szerveként, az állam és a felekezetek közti egyezmények betartásának ellenőrzésére, az egyházak igazgatási teendőinek ellátására hozták létre 1951. május 19-én az egyházüldözés csúcsszervét, az Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH).

A Magyar Dolgozók Pártja Titkársága 1951. április 5-én tartott ülésén elhangzott, a párt Agitációs és Propaganda Osztálya által benyújtott jelentés szerint: „A római katolikus egyházi reakció az utóbbi időben jelentős mértékben fokozta tevékenységét. A püspökök körleveleikben az egyházi tevékenység demonstratív fokozására buzdítanak és államellenes tevékenységre bátorítják a reakciós papokat. […] A reakciós papok mind sűrűbben lépnek fel népi demokráciánk és különösen a papi békemozgalom ellen. A tavaszi mezőgazdasági munkák elhanyagolására buzdítanak. […] Széles körben elterjedt az illegális hitoktatás szervezése.” A „klerikális reakció” tevékenységének akadályozására az osztály egy 9 pontból álló javaslatcsomagot is mellékelt a jelentéshez, melynek 4. b) pontja kimondta: „Az Egyházi Hivatalt nem őszre, hanem 2 hónapon belül kell létrehozni.”

Az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról végül bő egy hónappal később, 1951. május 15-én terjesztették be a törvényjavaslatot, amelyet az Országgyűlés május 18-án fogadott el. A törvény végrehajtásáról a 110/1951. (V. 19.) MT számú rendelet rendelkezett. Az ÁEH létrehozásával így megvalósult az MDP Titkársága által 1949 óta szorgalmazott terv, miszerint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyházakkal kapcsolatos ügykörét megszüntetve önálló hivatallá szervezik. Bár a hivatalos kommunikáció szerint az állam vallásszabadságot hirdetett és az ÁEH-t azért alkotta meg, hogy az egyházakat segítse, valójában egy olyan ellenőrző csúcsszervet hozott létre, mely kontroll alatt tartotta és a hivatalos pártállami politikához igazította a „klerikális reakciót” - írja A protestáns és katolikus egyházak megegyezésre és államesküre kényszerítése, valamint a békepapi mozgalom megalapítását követően a pártállam egyházak feletti politikai irányítása immár megkérdőjelezhetetlen volt. Az egyházügyi politika koordinációs szerveként, az állam és a felekezetek közti egyezmények betartásának ellenőrzésére, az egyházak igazgatási teendőinek ellátására hozták létre 1951. május 19-én az egyházüldözés csúcsszervét, az Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH).

A Magyar Dolgozók Pártja Titkársága 1951. április 5-én tartott ülésén elhangzott, a párt Agitációs és Propaganda Osztálya által benyújtott jelentés szerint: „A római katolikus egyházi reakció az utóbbi időben jelentős mértékben fokozta tevékenységét. A püspökök körleveleikben az egyházi tevékenység demonstratív fokozására buzdítanak és államellenes tevékenységre bátorítják a reakciós papokat. […] A reakciós papok mind sűrűbben lépnek fel népi demokráciánk és különösen a papi békemozgalom ellen. A tavaszi mezőgazdasági munkák elhanyagolására buzdítanak. […] Széles körben elterjedt az illegális hitoktatás szervezése.” A „klerikális reakció” tevékenységének akadályozására az osztály egy 9 pontból álló javaslatcsomagot is mellékelt a jelentéshez, melynek 4. b) pontja kimondta: „Az Egyházi Hivatalt nem őszre, hanem 2 hónapon belül kell létrehozni.”

Az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról végül bő egy hónappal később, 1951. május 15-én terjesztették be a törvényjavaslatot, amelyet az Országgyűlés május 18-án fogadott el. A törvény végrehajtásáról a 110/1951. (V. 19.) MT számú rendelet rendelkezett. Az ÁEH létrehozásával így megvalósult az MDP Titkársága által 1949 óta szorgalmazott terv, miszerint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyházakkal kapcsolatos ügykörét megszüntetve önálló hivatallá szervezik. Bár a hivatalos kommunikáció szerint az állam vallásszabadságot hirdetett és az ÁEH-t azért alkotta meg, hogy az egyházakat segítse, valójában egy olyan ellenőrző csúcsszervet hozott létre, mely kontroll alatt tartotta és a hivatalos pártállami politikához igazította a „klerikális reakciót” - írja Rapali Vivien Regina a RETÖRKI levéltári főmunkatársa.

Az ÁEH tevékenysége magában foglalta az egyházakkal és vallásfelekezetekkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtását, az egyházak és vallásfelekezetek állami támogatásával kapcsolatos személyi és dologi ügyek intézését, a megmaradt csekély számú egyházi iskolák állami segélyeinek folyósítását, az iskolai hitoktatás költségeinek biztosítását, az egyházi alapítványi és egyéb egyházi vagyonjogi ügyek intézését, az egyházakra vonatkozó jogszabályok előkészítését és azok végrehajtásának ellenőrzését, a lelkiismereti szabadsággal és a vallás szabad gyakorlásának biztosításával összefüggő kérdések intézését, az egyházi funkciók zavartalan menetének a biztosítását, mindazoknak a vallásügyi igazgatás körébe eső egyéb tennivalóknak az ellátását, amelyekben korábban a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedett, és a minisztertanács által az egyházak ügyeiben tett intézkedések végrehajtását és ellenőrzését. A Hivatal befolyását jól demonstrálja az 1951 májusában Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József és Kossa István – az ÁEH első elnöke – megbeszéléséről készült jegyzőkönyv is, mely szerint az „egyház elleni harccal” kapcsolatos kérdésekben elhangzott, hogy „[…] Holnap vagy holnapután Kossa elvtárs, mint az ÁEH elnöke, hívassa Czapikot [Czapik Gyula egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar ekkori elnöke – R. V. R.]. Érdeklődje meg tőle, megfelelnek-e a valóságnak azok az értesülések, melyek szerint a püspöki kar június 29-én rendkívüli ülést tart. Amennyiben megfelelnek, úgy kérje, hogy Czapik közölje vele, mi a püspöki konferencia tárgya és a rendkívüli összehívás oka. […] Amennyiben Czapik azt közli, hogy ők valami lojális nyilatkozatot akarnak kiadni a megegyezés szellemében, kérje, hogy a közös érdek szempontjából engedjenek betekintést a szövegbe, hogy az ÁEH vezetője a maga jóindulatú megjegyzéseit megtehesse.”

A módszeresen felépített, az ország valamennyi felekezetének legalsóbb szintjét is elérni és befolyásolni tudó ÁEH hatékonyan működött. Egy országos lefedettségű hálózat működtetését volt hivatott szolgálni szervezeti rendje is, melynek feje az Elnökség volt, élén az államtitkári rangban álló, a pártvezetésnek rendszeresen jelentéstételt tevő elnökkel (hivatalvezető). Az ÁEH káderpolitikája és szervezeti problémáinak megoldása rendszeresen napirendre került a pártvezetésben, az elnöki tisztség pedig kiemelkedő fontossággal bíró kérdés volt, ennek megfelelően a személyt a minisztertanács előterjesztésére az Elnöki Tanács nevezte ki. A Hivatal elnöke 1951–1952 között a Dobi-kormány korábbi pénzügyminisztere, a Népgazdasági Tanács tagja, Kossa István, 1952–1959 között az ÁEH korábbi elnökhelyettese, Horváth János volt. Utóbbit 1958-ban a Politikai Bizottság elmarasztalta, és minthogy „[…] nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az egyházakkal folytatott jelenlegi politikánk és a Vatikánnal szembeni harc megkövetel […]”, tisztségéből leváltotta, helyére Olt Károlyt nevezve ki. Az elnökség tagja volt továbbá a Minisztertanács elnökének javaslatára kinevezett elnökhelyettes (hivatalvezetőhelyettes), a titkár és az adminisztrátor (gyors- és gépíró). Az ÁEH személyzeti állománya 1951 júliusában mintegy 39 fő volt.

A szervezeti hierarchia alsóbb részén, a megyékben és a megyei tanácsokban dolgoztak a helyi párt- és tanácsi összekötésekkel bíró egyházügyi előadók és főelőadók. Az ő feladatuk volt a gyülekezetek lelki életét, a hitoktatást, a hittanbeíratásokat, az esperesi és püspöki értekezleteket illetően az egyházmegye vezetőinek beszámoltatása. Valamennyi helyi eseményről tudniuk kellett, amely a szószéken vagy gyülekezet életében történt, s szigorú megfigyelés alatt tartották a hitéletet gyakorló híveket is.

1953-ban az elnök és helyetteseinek irányítása alatt három főosztályt hoztak létre: 1. Egyházpolitikai főosztályt, 2. Pénzügyi főosztályt 3. Személyzeti főosztályt. Az Egyházpolitikai főosztályt a katolikus és protestáns csoportok, valamint az archívum alkotta. Előbbi a katolikus egyház ügyeivel foglalkozott. A katolikus csoport feladatkörébe tartozott az 1950. augusztus 1-jén, a katolikus egyház megosztására, tagjainak és híveinek ellenőrzésére létrehozott papi békemozgalom elnökségével való egyeztetés. Ennek keretében az ÁEH feladata volt az egyházi pozíciókba  békepapokat ültetni. A fontos egyházi stallumokba helyezett papok útján a rendszerellenes, vagy a hivatalos irányvonaltól eltérő legkisebb politikai aktivitás is retorziót vont maga után. A protestáns csoport a protestáns egyházak és más vallásfelekezetek ügyeit intézte, hasonló célokkal, mint a katolikus csoport. Az archívum az elnökhelyettes irányítása alatt a fontos iratok gyűjtésével, az egyházi kiadványok ellenőrzésével, körlevelek és újságok gyűjtésével foglalkozott.

A katolikus és protestáns felekezetek, a hívek és a hitélet ellenőrzése mellett az ÁEH feladata volt a kommunista típusú társadalom alapját képező ateista világnézet terjesztése is. A kommunista párt a Hivatalon keresztül minden eszközt felhasznált a hitoktatás akadályozására, a papok ideológiai „átnevelésére”, az állam által korlátozott vallási élet politikai befolyásolására.

Az ötvenes évek elejére kialakult egyházpolitikai intézményrendszer egyik fő pillérének – a Központi Bizottság Agitációs és Propagandaosztálya, a Belügyminisztérium (BM) egyházi ügyekkel foglalkozó osztálya és a megyei tanácsok mellett – autonómiája az 1956-os forradalom után megszűnt. Az Elnöki Tanács 33/1956. számú törvényerejű rendeletével a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalaként, a minisztérium egyik fő szervezeti egységévé lett. Három évvel később, 1959-ben újra önállósult, főkegyúri jogaival együtt visszakapta eredeti nevét és funkcióját. A rendszerváltozást megelőzően az Ellenzéki Kerekasztal és a kormány közötti tárgyalások sok más kérdés mellett érintették az állam egyházpolitikáját is. E tárgyalások eredménye az állam és egyház szekularizációjának szellemében született megállapodás lett, miszerint a szervezetet meg kell szüntetni. Az ÁEH-et így 1989-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az 1989. évi 14. törvényerejű rendelettel jogutód nélkül megszüntette.

Forrás: retorki.hu
(2025.05.14.)