SZENT ISTVÁN KIRÁLY EREKLYÉINEK ÁTVITELE

A magyar katolikus egyház május 30-án emlékezik meg a Szent Jobb megtalálásáról, illetve Szent István király ereklyéinek átviteléről.

A Szent Jobb, magyar nemzeti és katolikus ereklye, amely feltételezhetően Szent István, első magyar király természetes úton mumifikálódott jobb keze. 

Szent István király kézereklyéjének története a 11. századra nyúlik vissza. Istvánt 1038-ban Fehérvárott helyezték végső nyugalomra, ám a halálát követő trónviszályok miatt a káptalan – félve a holttest megszentségtelenítésétől – a Nagyboldogasszony-bazilika közepén álló márványszarkofágból áthelyeztette a bazilika alatti sírkamrába. Hartvik püspök legendája szerint ekkor választották le a mumifikálódott jobb kezet, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki. A kincstár őre, Merkur őrkanonok azonban – ahogy később, felelősségre vonásakor állította – egy angyal megbízására „eltulajdonította”, majd a birtokán elrejtette az ereklyét. Arra hivatkozott, hogy a zavaros időkben biztonságos helyen akarta őrizni.

I. László király (1077–1095) István szentté avatásakor, 1083-ban szerzett tudomást az ereklye őrzési helyéről, s május 30-án ellátogatott Merkur bihari birtokára. Elfogadva az őrkanonok mentegetőző legendáját megbocsátott neki, majd itt alapította meg a kézereklye őrzésére a szentjobbi apátságot.

A Szent Jobb megtalálásának napját már a 13. századi naptárak is említették.

A kézereklye tiszteletét az 1222-es Aranybulla törvénybe iktatta.

A Szent Jobb évszázadokon keresztül zarándoklatok kiemelt célpontja volt.


A török hódoltság idején a Szent Jobbot Fehérvárott rejtették el, majd Szent István koponyaereklyéjével együtt 1590 körül Horvátországba, a raguzai (ma Dubrovnik) domonkos kolostorba került. 1684-ben elsőként I. Lipót (1657–1705) tett kísérletet visszaszerzésükre, de a törökkel folytatott háborúk miatt, majd halálával mindez feledésbe merült. Végül Mária Terézia (1740–1780) hosszas diplomáciai tárgyalások után, 1771. június 21-én Budára, a királyi vár kápolnájába vitette a Szent Jobbot, míg a koponyaereklye egy része előbb Pozsonyba, majd 1778. április 2-án Székesfehérvárra került. Ma, a budapesti Szent István-bazilika ad otthont a Szent Jobbnak.

A történelmi Magyarországon 1938. május 31-én indult országjáró körútjára az Aranyvonat, mely három éven át pontos menetrend alapján vitte magával a Szent Jobb ereklyét, a lehető legtöbb településre.

Az ereklye tisztelete a magyar történelemben folyamatos, mely napjainkban leginkább a Szent István-napi körmenetben nyilvánul meg. 1990 óta augusztus 20-a ismét Szent István ünnepe Magyarországon. Az egyik legfontosabb budapesti esemény a Szent Jobb-körmenet, mely hagyományosan a bazilika elől indul, elöl István király jobb kezének ereklyéje, mögötte pedig keresztény hívők és vallásukat nem gyakorlók ezrei zarándokolnak.

Szentek csodálatos fényessége, Istenünk, te Szent István király dicsőséges jobbját gondviselő szereteteddel megőrizted számunkra. Add, hogy oltalmának szüntelenül örvendjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


ISTVÁN, A HONVÉDŐ ÉS EGY MEGOSZTÓ ROCKOPERA TÖRTÉNETE


Szinte nincs, aki nem ismerné az István, a király rockoperát, amiben István, azaz akkor még Vajk egy „nyámnyila”, a Nyugat felé félelemből húzódó figura. Ez koránt sincs így. A rockoperában sok  a sláger, de miért engedélyezték a művet? Aczélnak, aki színésznek ócska volt, de Kádár kultúrkomisszárának a kommunisták szemében elsőrangú, ez járt a fejében; osszuk meg a magyarságot. Úgyis tudta, lesz itt valamiféle változás. A magyarok egyik része legyen tehát István-párti, a másik Koppány-párti.  Nem bejött neki? 

És a színen ott a hatalmas, erőtől duzzadó Koppány, még máshol a „csak” imádkozó István, aki a hejde művelt Nyugathoz akart csatlakozni. A táltosoknak - és erről Ipolyi püspök is ír a Magyar Mitológiában - egy csonttal többel kell rendelkezniük. A bemutatón kivá énekesünknek több csontja is hiányzott. Ez nem Deák-Bill hibája, hanem a rendezőé. 

Pedig  Szent István katonai erényekkel is rendelkezett. SŐT! Ezt bizonyítja az 1030-ban bekövetkezett német hadjárat is, amelynek során sikeresen verte vissza az országára törő német seregek támadását.
Amíg István király (uralkodott: 997-1000/1001-1038) sógora, II. Henrik (uralkodott: 1002/1014-1024) volt a német-római császár, addig külső támadásoktól mentesen végezhette nagyszabású állam- és egyházszervező munkáját. Ebből adódóan István sem avatkozott Henrik külpolitikájába, így a császár zavartalanul vezethetett lengyel földre hadjáratokat. Henrik halálát követően döntően megváltozott a helyzet, II. Konrád (uralkodott: 1024/1027-1039) került a német trónra – akinek dédapja a 955. évi augsburgi csatában elesett Vörös Konrád herceg volt –, és véget vetett a korábbi békességnek.
Ekkorra a III. Ottó-féle keresztény birodalom egysége bomlásnak indult, Velencétől kezdve a csehekig szinte mindenki lazítani kívánt a német gyeplőn. Konrád kemény kézzel fogott neki a rendteremtésnek, 1028-ban a cseheket tette vazallusaivá, 1029-ben pedig a lengyel kérdést is katonai úton rendezte, mely II. Mieszko teljes vereségét eredményezte, aki kénytelen volt lemondani királyi címéről és visszaadni a korábban megszerzett Lausitz környékét.… bízván abban, hogy Magyarországot is hűbéresévé teheti.
Mindeközben a német-magyar kapcsolatok is fokozatosan megromlottak, Konrád egyik fő bizalmasa – Henrik császár testvére – Brúnó augsburgi püspök is folyamatosan a magyarok ellen hergelte az uralkodót. Német és magyar érdekek ütköztek Velencében, de a bajor hercegség öröklésének kérdésében is, ugyanis arra Gizella királyné révén István király fia, Imre herceg is jogot formálhatott. A magyar uralkodó kihasználva a lengyel örökösödési vitát, 1026-ban elfoglalta Morvaország azon területeit, melyek korábban magyar kézen voltak, ezzel kiváltván a németek rosszallását.

Csak a 14. század végétől tudnak Koppány felnégyeléséről:

A honfoglalás után a Kárpát-medencében megtelepedő magyarság etnogenezise és legelső államhatalmi megszerveződése, a Magyar Fejedelemség kialakulása még a sztyeppei kultúrkör körülményei között zajlott le. E vajúdó, és súlyos belső konfliktusoktól sem mentes folyamat fontos állomásának tekinthetjük Géza 972-ben történt fejedelemmé választását. Géza még fejedelemmé választásának évében megüzente Ottó német-római császárnak, hogy a családjával együtt fel kívánja venni a keresztséget.

Géza ezzel kívánta demonstrálni a külvilág felé, hogy a Magyar Fejedelemséget a nyugati típusú államiság mellett kívánja véglegesen elkötelezni.

Géza megtiltotta a magyar törzsek külföldi kalandozásait, és kíméletlenül fellépett azokkal a törzsi vezetőkkel szemben, akik meg akarták őrizni a nagyfejedelmi hatalomtól való viszonylagos függetlenségüket. Noha tűzzel-vassal igyekezett megtörni a szabadságukhoz és az ősi hagyományokhoz ragaszkodó nemzetségfők, törzsi vezetők ellenállását, a nagyfejedelem 997. február elsején bekövetkezett halála után súlyos válság alakult ki az utódlás kérdésében, ami a Magyar Fejedelemség jövőbeli sorsára is döntő kihatással volt.

A titokzatos Koppány, mint Árpád nagyfejedelem vére

E belharccal összefüggésben bukkant fel a későbbi évszázadok krónikáiban a lázadó vezér, Koppány neve. Koppány, akit egyes latin nyelvű forrásokban Cupan duxként emlegetnek, a legelfogadottabb álláspont szerint Géza rokonának Tar Zerindnek volt a fia.Koppány a legnagyobb valószínűség szerint Tar Zerind vonalán Árpád vérvonalához tartozott  két világháború közötti időszak neves történésze, Hóman Bálint kutatásai alapján Tar Zerind a honfoglaló nagyfejedelemnek, Árpád legidősebb fiának, Tarhosnak volt az unokája, ezért Koppány, mint Árpád ükunokája fejedelmi vérből származott.Honfoglaláskori hagyományőrzők. Az ezredforduló előtti években a magyarság társadalmi szerkezete még átmeneti állapotban létezett Forrás: OrigoMakkay János archeológusprofesszor, az MTA Régészeti Intézetének nyugállományú kutatója ugyancsak azt az álláspontot osztja, hogy Koppány Zerind fia, és Árpád vérvonalának leszármazottja volt, akinek neve a türk eredetű K'apan törzsnév gapgan, vagy gapan méltóságnevéből származik.(Forrás: Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. 1994.)
Úgy tartják, hogy Koppány az István elleni lázadás idején a somogyi hercegség birtokosa volt,

amely a mai közigazgatási megyehatárnál lényegesen nagyobb, délen egészen Zágrábig húzódó területet foglalt magában. Noha Géza tette meg az első valóban komoly lépéseket a Magyar Fejedelemség nyugati típusú állammá alakításának rögös útján, a nagyfejedelem halálának idején a magyarság még átmeneti állapotban létezett.Géza fejedelem ábrázolása egy 19. századi liográfián Forrás: Wikimedia CommonsA Kr.u. első évezred utolsó éveiben a Magyar Fejedelemség államhatalmi struktúrájában a nomád sztyeppei törzsi társadalmi berendezkedés elemei keveredtek a korai feudális államrend kiépülőben lévő intézményeivel. Erre vezethető vissza az a magyarság későbbi fejlődését döntően meghatározó konfliktus is, amely Géza halála után a főhatalom megszerzése körül bontakozott ki.

Ősi jog szerint követelte jussát a somogyi nagyúr

A jelenleg legáltalánosabban elfogadott történettudományi nézet szerint Koppány vezér Géza halála után a sztyeppei népekre jellemző szeniorátus elvére hivatkozva bejelentette igényét a fejedelmi főhatalomra, és ugyancsak a sztyeppei nomád népeket jellemző szokásjog, a levirátus alapján követelte magának Géza özvegyét, Saroltot feleségnek.Koppány az ősi jogra hivatkozva követelte a fejedelmi trónt és Géza özvegye, Sarolt kezét Forrás: YouTube(A szeniorátus olyan patriarchális trónöröklési rend, amelyben a nagycsalád legidősebb és vezetésre alkalmas férfitagja, rendszerint az elhunyt fejedelem bátyja, öccse, vagy ennek hiányában unokaöccse örökölte a hatalmat. A levirátus, vagy „sógorházasság" pedig olyan ősi szokásjog, amelyben a gyermektelen özvegyet az elhalt férj fivére, vagy legközelebbi férfirokona veszi feleségül. A sztyeppei népeknél e szokásjogot a szeniorátuson alapuló trónöröklés megerősítésére használták fel.)

Ez volt tehát az az „ősi jog", amelyre hivatkozva Koppány magának követelte a fejedelmi trónt,

valamint Sarolt kezét is.Koppány és István az ezredfordulós történetet feldolgozó népszerű rockoperában Forrás: Felvidék maGéza családja azonban az elhunyt fejedelem által megkezdett „nyugati nyitás” hatására a primogenitúra (elsőszülöttségi trónöröklési elv) alapján, és az ősi sztyeppei szokásjogot elvetve Géza fiát, Vajkot akarta fejedelemként elismertetni. Koppány ebbe nem nyugodott bele, ezért elhatározta, hogy fegyverrel szerez érvényt az ősi jogon alapuló trónigényének.Szent István szobra Esztergomban Forrás: WikipédiaEzzel kezdődött a magyar történelembe csak Koppány lázadásaként bevonult hatalmi harc, amelyről nagyon kevés és csak rendkívül hiányos hitelesnek tekinthető forrás maradt fenn.

A feltörő nyugati kereszténység és az ősi nemzetségi rend végső összecsapása

István még apja halála előtt, 996-ban feleségül vette Liudolf Gizellát, II. (Civakodó) Henrik bajor herceg lányát.II. (Civakodó) Henrik bajor herceg, Gizella apjának 10. századi ábrázolása Forrás: Wikimedia CommonsGizella udvartartásával bajor lovagok és papok érkeztek Magyarországra, akiknek rendkívül fontos szerepük lett a Géza halála után kibontakozó hatalmai harcban. Géza halálhírére István összehívatta a főembereket, hogy előkészítse saját nagyfejedelemmé választását.István Koppányt megelőzve a primogenitúra jogán választatta magát a magyarok nagyfejedelmévé. mikor hírül vette, hogy Koppány seregei élén Veszprém, Sarolt székhelye alá vonul sógorától Henrik bajor hercegtől kért segítséget, majd maga is Esztergomba sietett, hogy minél előbb megválasztassa magát. Az esztergomi szertartás után már nagyfejedelemként Koppány ellen küldte a hadait a bajor nehézlovassággal, Vencellin lovag parancsnoksága alatt. Koppány seregének fő erejét a birtokait övező határőrfalavak besenyő és kabar harcosai alkothatták a legnagyobb valószínűség szerint.Amikor Koppány értesült István hadainak gyülekezéséről, félbehagyta Veszprém ostromát, és a közeledő sereg elé vonult, hogy felvegye velük a harcot. A történettudomány irányadónak tekintett álláspontja szerint a döntő csatára valahol Veszprém és Várpalota között, legnagyobb vaklószínűséggel Sóly határában került sor a somogyi útelágazás közelében, ott, ahol tizenkét évvel később a győzelem emlékére egy Szent István vértanúnak szentelt kápolnát emeltek.A Sóly közelében lezajlott ütközet Koppány hadainak vereségével végződött  Az ütközet előtti fohászában István Szent Márton segítségét kérte megfogadva, hogy adományokat tesz a 996-ban alapított pannonhalmai apátság javára. Az öldöklő küzdelemben maga Koppány vezér is elesett.

A hagyomány szerint Koppány holttestét István felnégyeltette  elrendelte, hogy a testrészek közül egyet elrettentésként szegezzenek ki Veszprém kapujára, a többit pedig hasonló célból Esztergomba, Győrbe, illetve Erdélybe küldte.
A sólyi csata helyszínén 1998-ban „Királyi Kard Emlékhely” néven Sóly községben létesített, de azóta kidőlt emlékmű Forrás: Wikimedia CommonsA Koppány felett aratott győzelemmel István jelentősen megszilárdította a hatalmát, ám még ezzel sem sikerült teljesen kiirtania az ősi pogány hithez és szokásokhoz ragaszkodó nemzetségfők ellenállás. Ajtony, az utolsó jelentős pogány nemzetségfő fegyveres ellenállást, pedig már jóval a királlyá koronázása után, 1027-ben verte le.

Az első források még Koppány nevét sem említik meg

Ezekről a viharos évekről, de különösen Koppány sorsáról csak nagyon kevés egykorú és valódi forrásértékkel rendelkező dokumentum maradt fenn. A későközépkori legendáriumok a korabeli szűkszavú leírásoknál sokkal részletesebben taglalják Koppány sorsát, olyan részleteket – köztük a híres felnégyelést is – megemlítve,

amelyek sehol sem szerepelnek az eseményhez még közeli egykori írásos forrásokban.Az 1002 körül keletkezett pannonhalmi alapítólevél Forrás: Wikimedia CommonsA Koppány felett aratott győzelemhez időben az 1002-ben keletkezett híres pannonhalmi alapítólevél áll a legközelebb. E becses dokumentum is azonban csak utalásszerűen említi meg Koppány lázadását, a következők szerint: „...Mivel amidőn a háború vihara kitört, amely a németek és a magyarok között hatalmas viszályt támasztott, s különösen, amikor a belháború romlása fenyegetett, egy bizonyos Somogy nevű megye el akarván engem űzni az atyai székből, annyira elbátortalanodtam, hánykolódó lelkemnek milyen tanácsot adjak, merre, kihez forduljak." (Fordította: Bollók János,id. mű: Kanyó Ferenc: Képzelt Koppány? Napi Történelmi Forrás, 2017. szeptember 22.)Vajk megkeresztelése Benczúr Gyula festményén Forrás: Wikimedia CommonsA pannonhalmai alapítólevélben Koppány lázadása a vezér nevének említése nélkül, mint „Somogy nevű megye" felkelése szerepel, közvetett módon utalva a somogyi birtokok urára.

E dokumentumban még csak utalás sincs arra, hogy mi történt a lázadó főúrral.

Az eseményekhez időben még viszonylag közel álló soron következő források Szent István életéről szóló és 1080 körül keletkezett úgynevezett nagy, valamint a csaknem egy évszázaddal később, Könyves Kálmán király uralkodása alatt, a 11. és 12. század fordulója táján íródott és Szent István kis legendája néven ismertté vált krónika.István lovasszobra Makón Forrás: Wikimedia CommonsEz utóbbi krónika Koppány lázadásáról már némileg bővebben beszél,

megemlítve azt is, hogy a döntő ütközet előtt a zendülők Veszprém várát ostromolták.

Szent István kis legendája ekként idézi fel az egy évszázaddal korábbi eseményeket: „Bizonyos nemesek pedig, kiknek szívében féktelenség s restség fészkelt, látván, hogy kényszerből el kell hagyniuk a megszokottat, ördögi sugallatra elvetették a király meggyőződését, és korábbi élvezetekre adva lelküket, fegyvert ragadtak ellene. S már pusztították is városait, majorságait irtották, fosztogatták birtokait, szolganépét gyilkolták, s hogy többiről szót se ejtsek, már a királyt is bántalmazták... Az isteni kegyelemtől vezérelt király rajtuk ütött; ezek hitükben, amazok bizony csak a fegyverekben bizakodtak, s mindkét részről küzdöttek. Végül, hogy az ellenséget legyőzték, s részint leölték, részint foglyul ejtették és megkötözték, a győztes király híveivel hazavitte a győzelmi jeleket." (Fordította: Bolló János, id. mű: Kanyó Ferenc: Képzelt Koppány? Napi Történelmi Forrás, 2017. szeptember 22.)Szent István legyőzi az ellen lázadókat Forrás: Wikimedia CommonsSzembetűnő, hogy a kis legendában sincs néven nevezve Koppány vezér,

és e forrás sem tesz említést sehol a legyőzött Koppány felnégyeléséről.

Erre vonatkozó konkrét utalásokat egyébként a két-három évtizeddel korábbra datálható nagy legenda sem tartalmaz.

A 13. század leghíresebb magyar krónikása Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum című, IV. László királynak ajánlott történeti munkájában jelenik meg először konkrétan Koppány neve. Az 1282 táján íródott és csak későbbi átiratokban fennmaradt mű így említi meg Koppány vezért.

Szent István király ugyanis, miután megkoronázták, és végül leverte Koppány vezért, továbbá Gyulát, az anyai nagybátyját feleségével és két fiával együtt Erdélyből Magyarországra hurcolta, Erdélyt Pannóniához csatolva, ezt követően Keánnal, a bolgárok és a szlávok fejedelmével harcolt. Ennek legyőzése után nem mulasztotta el, hogy vagyonából gazdagon megajándékozza a Boldogságos Szűz fehérvári templomát, melyet a hagyomány szerint ő alapított.." (Fordította: Bollók János, id. mű: Kanyó Ferenc: Képzelt Koppány? Napi Történelmi Forrás, 2017. szeptember 22.)

Kézai udvari papként hozzáférhetett az akkor még rendelkezésre álló korábbi forrásokhoz, ám ő sem részletezi Kopány csatavesztés utáni sorsát.

A történelmi köztudatba beivódott felnégyelésről csaknem négyszáz évvel az események után Kálti Márk ferences szerzetes és udvari pap Anjou-korabeli Képes Krónikája emlékezik meg elsőként. Az 1370 körül keletkezett Képes Krónika szerint Géza fejedelem halála után Koppány vérfertőző házassággal magához akarta kapcsolni Szent István király anyját, meg akarta gyilkolni Szent Istvánt, és fejedelemsége területét a saját hatalma alá akarta vetni. Ez somogyi vezér volt. Szent István, miután egybehívta főembereit, a boldogságos Márton hitvalló közbenjárásával az isteni könyörület segedelméért esedezett. Ezután, hadseregét összegyűjtve, ellensége ellen indult... Miután tehát összecsaptak, hosszan és vitézül küzdöttek egymással; hanem az isteni könyörületesség segedelmével Boldog István fejedelem dicsőséges győzelmet aratott... Ebben az ütközetben pedig Vecellin gróf megölte Koppány vezért, és Boldog István, aki akkor még fejedelem volt, igen bőséges adományokkal jutalmazta meg. Magát Koppányt pedig Boldog István négy részre vágatta; első részét az esztergomi kapuhoz küldte, a másodikat a veszprémihez, a harmadikat a győrihez, a negyediket Erdélybe." (Fordította: Bollók János, id. mű: Kanyó Ferenc: Képzelt Koppány? Napi Történelmi Forrás, 2017. szeptember 22.) Kálti Márk krónikája óta vert gyökeret a magyar történelmi emlékezetben Koppány felnégyelése, pedig több mint kétséges, hogy ez valóban megtörtént-e.

forrás: felvidek.ma