NEMZETI HAGYOMÁNYT ALAPOZ MEG A HUNGARIKUM LIGET A KÖSÖNTYŰ TALÁLKOZÓVAL

A lakiteleki Hungarikum Liget - Népfőiskola Alapítvány és az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület - Hunyor Népfőiskola május 30. és június 1-je között második alkalommal rendezi meg a Hungarikum Ligetben az Élő Hagyományunk - Kárpát-medencei Magyar Néptáncosok, Népzenészek, Hagyományőrzők II. Kösöntyű Találkozóját. Néptáncelőadások, népzenei koncertek, kézműves- és kistermelői vásár, kiállítások és viseletbemutatók színesítik a háromnapos eseményt.
 
Lezsák Sándorné Sütő Gabriella, a Lakiteleki Népfőiskola főigazgatója, a Kösöntyű Néptánccsoport vezetője, a II. Kösöntyű Találkozó fő szervezője a rendezvény fellépőiről, a gyűjtőutakról, a versengésmentes hagyományőrző találkozó előnyeiről, a népi kultúra megtartó erejéről beszélt szerkesztőségünknek.
 
Honnan ered a rendezvény neve? Mit is jelent a kösöntyű?
 
A kösöntyű a XIV. század vége óta használt ékszer, nemesfémből készült, drágakövekkel ékesített dísztű, mellcsat, melltű, felöltőket összekötő kapocs. Ez az embléma jelképezi, összekapcsolja, összefogja a Kárpát-medencei magyar közösségeket, ugyanakkor ékszerként mutatja fel népzenénket, táncainkat, viseleteinket.
 
A Kölcsey Kör egyik rendezvényén arról beszélt, hogy a ’90-es évek elején megalapította a Lakiteleki Népfőiskola néptánccsoportját, amivel bejárták a Kárpát-medence magyarlakta településeit. Ez adta az ötletet a háromnapos, nagy volumenű esemény megszervezéséhez?
 
Természetesen, hiszen az általam harminckét évvel ezelőtt alapított lakiteleki Kösöntyű Néptánccsoport az elmúlt évtizedekben nagyon sok kapcsolatra tett szert Kárpát-medence-szerte, innen adódott az ötlet, hogy egy Kárpát-medencei néptáncos, népzenész-találkozót hozzunk létre.
Azért választottam a kösöntyű nevet, hogy összetartó közösséggé kovácsoljuk a néptánccsoportot, összefogjunk, összekapcsolódjunk a községgel, az országgal, a Kárpát-medencei magyarsággal. A csoporttal, és szakmai vezetőnkkel Fantoly Gyulával, a népművészet ifjú mesterével, a kétszeres nívódíjas koreográfussal harminckét év alatt bejártuk szinte az egész Kárpát-medencét, sőt gyűjtőutakat is szerveztünk. Néhány koreográfiánkat az ilyen utak alapján állította össze szakmai vezetőnk. Ahol csak bemutatkozunk, a fellépéseket követően néhány napig az adott település értékeit is feltérképeztük. Azt tapasztaltuk, hogy hatalmas közösség megtartó erőt jelent a zene, a tánc, a magyar népi kultúra minden formája. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak videóanyagról tanulmányozzuk egy-egy tájegység táncait, hanem ott, helyben és személyesen ismerjük meg a környék kultúráját, életét, értékeit. Ennek a módszernek az erejét jelzi, hogy az alapító tagok közül tíznél többen még mindig táncolnak a csoportban.
 
Milyen volt a tavalyi találkozó visszhangja?
 
Kritikát nem is kaptunk. Nagyon jó, bátorító visszajelzések érkeztek, pontosan azért, amiért életre hívtuk az Élő Hagyományunk - Kösöntyű Találkozóját. Célunk, hogy a hagyománytisztelő közösségek számára olyan, rendszeressé váló találkozót szervezzünk, ahol a nemzeti értékek gondozása, a közösségek egymás felé fordulása, belső megerősödése a legfontosabb. Léteznek különböző minősítő versenyek, melyekre a néptánccsoportok jelentkeznek, és ezeken a versengés áll a középpontban. Nálam, ezen a találkozón a lényeg – és ezt mindig kihangsúlyozom –, nem a versengés, hanem a tiszteleten alapuló együttlét. Az évezredes kultúránk nemzetmegtartó erejének bemutatása adja az évről-évre megújuló, bővülő Kárpát-medencei Hálózatunk lelki alapját. A tánc szeretete álljon a központban, mert egy izgalmakkal járó, szorongásokat kiváltó verseny ellehetetleníti azt, hogy felszabadultan, jókedvűen beszélgessenek egymással a különböző tájegységekről érkező csoportok tagjai. Tehát itt, ezen a huszonhat hektáron, a Hungarikum Ligetben megteremtettük azokat a feltételeket, hogy minden együtt legyen. A magyar hagyományban, a magyar kultúrában minden benne foglaltatik, a zenénk, a táncaink, a képző-és iparművészetünk, a viselkedés kultúránk, a viseleteink. Ahogy tavaly, ezeket most hétvégén is bemutatjuk. Az első találkozó sem csak táncbemutatókból állt, hiszen kiállítások voltak a Kölcsey Házban. Idén is kiállítjuk az ipar-és kézművesek alkotásait, és a népzenészeket, lakodalmakat, a népi kultúrát megörökítő fényképeket. A fotókiállítás a népzenészeken túl az erdélyi, délvidéki, és más magyarlakta területek népi viseleteit is bemutatja. A programsorozat másik része a közösségünkhöz tartozó kézművesek, népművészek és kistermelők vására, ahol – többek között – ékszereket, táncos ruhákat kínálnak.
 
Honnan érkeznek a vendégek?
 
Május 30-án, pénteken este nyolc órakor a Duna Művészegyüttes gálaműsora nyitja a fesztivált. Szombaton a felnőtt együttesek lépnek színpadra. Házigazdaként a Kösöntyű Néptánccsoport kezd, de közöttünk lesz az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes a felvidéki Nagyidáról, a Mayossa Táncegyüttes Kiskunmajsáról, a Kalocsai Hagyományőrző Egyesület, a Cirkalom Néptáncegyüttes a délvidéki Topolyáról. Továbbá a csongrádi Alföld Néptáncegyüttes, a Szeprence Táncegyüttes a Fejér megyei Tordasról, a Maglódi Kacamajka Folklór Egyesület Pest megyéből, a Csenderes Táncegyüttes a dunántúli Kiscsőszről, a Kecskemét Táncegyüttes, a Nagyecsedi Gyöngyszemek Hagyományőrző Együttes pedig a térség cigány zenéjét és táncait mutatja be.
Június 1-jén, vasárnap a gyermek-és ifjúsági néptáncegyütteseké a színpad. Az első fellépő a Lakiteleki Ifjúsági Néptánccsoport – a helyi általános iskola művészeti csoportja –, őket követi a baranyai Kozármislenyi Néptáncegyüttes, a Bács-Kiskun megyei Ballószögi Kincsecskék, a Kékiringó Táncegyüttes Székelyudvarhelyről, a Csúzai Csárdás Néptáncegyüttes Horvátországból, a Kikerics Néptáncegyüttes Segesvárról, Kis Ilosvai Gyermek Néptáncegyüttes Nagyidáról, tehát a Felvidékről, Délvidékről a Kisvirgonc Táncegyüttes, a Napsugár Hagyományőrző Ifjúsági és Gyermektáncegyüttes a kárpátaljai Tiszapéterfalváról.
A fesztiválon résztvevő együttesek munkáját, koreográfiáját, a viseletet, a szereplést szakértői csoport értékeli, melynek tagjai Örökös Aranygyöngyös és Aranysarkantyús táncosok: Németh Ildikó, Sztanó Hédi, Székely Levente, Kádár Ignác „Náci” és Laczkó Tibor. Ők nem bírálnak, hanem az együttesek vezetőit előre vivő tanácsokkal látják el.
A rendezvényt a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség gálaműsora zárja, aminek érdekessége, hogy 120-an, több generáció tagjai, nagymama és unoka táncolnak a színpadon, sőt sárközi népviseleteket is bemutatnak. A „csodálatos Sárköz” viseletbemutató után Bag, Hőgyész, Kozármisleny, Kapuvár, Bukovina táncaival, viseleteivel ismerkedhetünk.
Mi ilyenkor közvetve tanítunk is, mert közel 700 hagyományőrző néptáncos, népzenész ismerheti meg egy-egy falu, tájegység népi kultúráját. Kodállyal valljuk, hogy „az ének szebbé teszi az életet, az éneklők a másokét is”, és mindez igaz a néptáncra.
 
Valóban úgy van, ahogy a pestiek gondolják, hogy kevés az 50, 60 évesnél fiatalabb hagyományőrző?
 
A valódi hagyományőrzők tényleg idős emberek, sokukat csak felvételről ismerjük. Idővel viszont az a fiatalabb korosztály veszi át a stafétabotot, aki a hagyományőrzőktől tanulta meg a táncot. Az idősek elmennek, de tovább kell éltetni a kultúrát. Kodály Zoltánt idézem: a kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi azt magának. Hozzáteszem, hogy nem csak az öregeket kell figyelnünk, hanem azokat a kiválóra minősített táncegyütteseket is, akik a hagyományőrzők tanításai alapján mutatják be a táncokat, a viseleteket. Ezért fontos, hogy a hétvégi találkozón a gyermek – és ifjúsági együttesek tagjai lássák az időseket a színpadon, de megnézzék a velük egykorúakat is. Külön kérjük, hogy szereplés után üljünk le a nézők közé, és a másik táncait megismerve teremtsünk kapcsolatot, beszélgessünk a többiekkel, és akkor az együttesek nem csak Lakiteleken találkozhatnak, hanem ketten-hárman közös rendezvényt szervezhetnek, mert így megerősítjük magyarságunkat.
 
Testből font jelbeszéd/ tölti a csarnok holt terét – írja Weöres Sándor A tánc című költeményében. Mennyire fejlett ez a kárpát-medencei jelbeszéd?
 
A tánc jelbeszéd, általa a táncos elbeszéli, átadja az érzéseit, örömét, bánatát, mondandóját, mindazt, amit fontosnak tart. A tánc világnyelv, így ezt a jelbeszédet mindenki érti. Ahogy minden kifejezőkészség pontossága, úgynevezett kommunikációs színvonala egy bizonyos nyelv fejlettségét mutatja, így a mi tánckultúránkra igen magas érzelmi intelligencia jellemző. A génjeinkben benne van, hogy mit hoztunk az őseinktől, ez egy üzenet a múltból, ami a jövő felé mutat. Lényeges, hogy a tánc akkor lesz igazán szép, ha nem utánzom le az adatközlőt, hanem a mozdulatok sorát egyéniségemnek, érzelmi, lelki világomnak megfelelően viszem a színpadra.
 
Június végén pedig a néptáncosok szakmai táborát rendezik meg. Ez miben tér el a néptánctalálkozótól?
 
Egyrészt időtartamában, mert a szakmai tábor egy hétig tart. Másrészt nem táncbemutatóról van szó, hanem intenzív, napi hat órás tanulásról. Olyan mestertanárokat kértünk fel, akik a meghirdetett települések táncait tanítják meg. Nem alapfokú oktatásról van szó, hanem a jelentkezők számára egy hét alatt olyan tudást adunk át, mintha négy hónapon át próbálnának. Amit nálunk megtanulnak, azt szinte rögtön színpadra tudják állítani. A Hungarikum Ligetben minden érték bemutatásának, átadásának helyet biztosítunk, így a népdalnak, és a néptáncnak, amely közösségteremtő erő, megőrzött tudás, amely táplálja mai kultúránkat.
 
/A rendezvény részletes programja ide kattintva megtekinthető./

 
 
 
Medveczky Attila

(2025.05.29.)