Hatalom és ifjúság: a DISZ megalakulása

RETÖRKI KRONOLÓGIA

Rákosi és köre hiányolta a DISZ-ből a harcos, az osztályellenséggel szembeni kíméletlen magatartást, ezért 1950 őszén likvidálták az úgynevezett kispolgári elemeket, akik „elszakadtak a tömegektől”. Az 1956-os forradalom után az új párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) új ifjúsági mozgalmat kívánt. Az MSZMP 1957 tavaszán a DISZ-t Kommunista Ifjúsági Szövetségre (KISZ) keresztelte át.

Az 1945 után működő kormánypártoknak, a Magyar Kommunista Pártnak (MKP), a Szociáldemokrata Pártnak (SZDP), a Független Kisgazdapártnak (FKgP) és a Nemzeti Parasztpártnak (NPP) egyaránt volt ifjúságpolitikai koncepciója, melynek célja a fiatalok politikai gondolkodásának pártkompatibilissé formálása lett. Az egyes pártok rekrutációs csatornájaként funkcionáló szervezetek fiatal nemzedékei több szállal kötődtek a politikai élethez, hiszen az ifjúságpolitika alakítói – párttól függetlenül – tételmondatként hirdették: „akié az ifjúság, azé a jövő”.

A baloldali pártok és ifjúsági szervezeteik térnyerését leginkább fenyegető tömegszervezetek fokozatos felszámolásával – mások mellett a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT), a Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége (KALÁSZ), a Magyar Cserkésszövetség betiltásával – az MKP-nak (1948-tól a Magyar Dolgozók Pártjának) lehetősége nyílt a „balos” ifjúság és a párt utánpótlását képező csoportok egységbe tömörítésére. A KALOT feloszlatása után négy, az MDP megalakulása után pedig még két évnek kell eltelnie a Dolgozó Ifjúság Szövetségének (DISZ) megalapításáig.

A koalíciós pártok különböző ifjúsági szervezeteinek megszűnését követően, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa (MIOT) utódaként, 1948 tavaszán megalakult a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ), az ifjúság egységes, mindenkit magába tömörítő tömegszervezete. A MINSZ létrehozása már az MDP tudatos kommunista ifjúságpolitikai koncepciójának eredménye volt. A Szövetség átfogó, központi szervként, a pártdirektíva szerint képviselte és tömörítette mozgalmakba a parasztifjúságot, a kisiskolásokat és a munkásifjakat. Rétegszervezetei közé tartozott a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) és az Úttörőszövetség is. A kommunista ifjúságot és szervezeteit tömörítő, 1950-re már több mint 1 milliós tagsággal bíró MINSZ nemcsak jelentős szerepet játszott az iskolák államosításában, a fiatalok egyházak ellen hangolásában, a munkaverseny-mozgalom terjesztésében, de megszervezte az 1949-es budapesti Világifjúsági Találkozót is.

A MINSZ ugyanakkor – rétegszervezetei és sokszínűsége miatt – alkalmatlan volt arra, hogy egy homogén ifjúsági szervet alkosson, éppen ezért rövid fennállása idején csak átmeneti szervezeti megoldásnak számított. Felváltása egy egységes kommunista ifjúsági szövetséggel 1948-tól kezdve többször is felmerült, de napirendre tűzésére csak az MDP Központi Vezetőségének 1950. február 10-i ülésén került sor. Az ülésen Rákosi Mátyás egyértelműen fogalmazott: „Az ifjúság körében megértek a dolgozó fiatalok minden rétegét egységesen összefogó szervezet létesítésének előfeltételei. Az ifjak megértették, hogy eljött az ideje, hogy nálunk is meg kell teremteni azt az egységes szervezete, [sic!] mely a Szovjetunió Komszomoljához hasonlóan, elősegíti az ifjúság szocialista nevelését és Pártunk utánpótlását az ifjúság köréből.” A Petőfi Körben később meghatározó szereplővé vált, ekkor még a DISZ-ben tevékenykedő Tánczos Gábor 1950-ben, a Forum hasábjain szintén Rákosi szavait idézve üdvözölte az új ifjúsági szervezet megalakítását, kifejezve abbéli elégedettségét, hogy a korábban „fasiszta, demokráciaellenes” megmozdulásokban részt vevő, az egyházi iskolák és a klérus befolyása alatt álló ifjúság rátalált a helyes útra.

A februári KV ülést követően az ekkor még csak leendő szervezet feladatkörét és párttal való viszonyát az 1950. május 3-i párthatározat szabályozta: „A Párt az új ifjúsági szövetség elé azt a célt tűzi, hogy az eddiginél fokozottabban mozgósítsa az ifjúságot a szocializmus építésére, állítsa a fiatalság áldozatkészségét, forradalmi energiáját, az új iránti fogékonyságát ügyünk szolgálatába. […] Ezt a feladatot csak a Párthoz tartozó, a Párt közvetlen vezetése alatt álló, tartalmában kommunista ifjúsági tömegszervezet képes megvalósítani.” A határozatban a párt arra is felszólította az ország pártbizottságait és szervezeteit, hogy az ifjúsági kongresszus előkészítő szakaszában segítsék az újonnan alakuló szövetséget, mozgósítsák az ifjakat a mozgalomba való bekapcsolódásra, s tevékenyen vegyenek részt a küldöttválasztó gyűlések koordinálásában. „A pártszervezetek nyújtsanak segítséget különösen: a) az ifjúsági szövetség agitációs hálózatának, az Ifjú Gárdáiknak kiépítésében; b) az ifjúsági szövetséget a felnőtt dolgozók között is népszerűsíteni kell a népnevelőkön, helyi sajtón keresztül.”

Négy hónappal a KV februári ülését, és egy hónappal a párthatározat nyilvánossá tételét követően, 1950. június 16–18. között rendezett I. DISZ Kongresszuson megalakult a szovjet Komszomol mintájára formált Dolgozó Ifjúság Szövetsége. Az alakuló kongresszus június 16-án az operaházi megnyitóval indult, a tanácskozás pedig másnap, 17-én kezdődött. Az alakuló kongresszuson hangzott el Rákosi Mátyás híressé vált kijelentése is: „Ha nem tartunk mértéket, akkor, mint rántott csirkét megesszük azt a tyúkot, amely jövőre aranytojást tojna és ötéves tervünk gyárait, üzemeit, kultúrházait már az idén csemegevaj és borjúsült formájában elfogyasztanánk.”

A DISZ a pártdirektíva és az alakulókongresszus határozatai alapján tehát közvetlenül a pártvezetés alá tartozott, „erejének, egységének, forradalmi szellemének legfőbb biztosítéka a Magyar Dolgozók Pártja vezetése.” Főtitkára 1950–1951 között Szűcs Lajos volt.

Az MDP-hez hasonló felépítésű, a maga képére formált „ifjúsági párt” elsősorban a 14–26 év közötti „munkás, dolgozó paraszt, a tanuló és értelmiségi ifjúságot” fogta össze. Célja volt, hogy „[…] biztosítsa a dolgozó ifjúság szocialista nevelését s a Magyar Dolgozók Pártja legjobb segítőtársa legyen a szocializmus építésében, a béke védelmében”, az ifjúság egységesítése a pártideológia mentén, valamint a kommunista utánpótlás kinevelése is. Feladata a párt kezdeményezésével indult akciókban, a békemozgalomban, a békekölcsönjegyzésben, a sport- és kulturális versenyek szervezésében való részvétel volt. Lapja, a Szabad Néphez és a Komszomol lapjához igazított ideológiájú Szabad Ifjúság előbb heti-, majd a párt engedélyével napilapként jelent meg.

A párt ifjúsági rétegszervezeteit tömörítő csúcsszervek folytonos változására – lásd MIOT-ból MINSZ, MINSZ-ből DISZ – és a DISZ késleltetett indulására Rákosi így emlékezett vissza: „1950 júniusában összeült a DISZ, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének egységes szervezetének első kongresszusa. Sajnos, jó ötévi késéssel tudtuk csak létrehozni ezt az egységes szervezetet. Maga az a tény, hogy az ilyen, a szovjet Komszomolhoz hasonló egységes ifjúsági szervezet létrehozása ilyen sokáig elhúzódott, mutatta, hogy komoly ideológiai akadályai voltak. A sovinizmus, a szovjetellenesség, a leventenevelés, az egyházi iskolák hatása legmélyebben azok közt a fiatalok között hatott, akik a »mindent vissza« jelszó alatt mámorosán tüntettek Kassa, Kolozsvár, Bácska »visszacsatolásakor«, akiket elkápráztattak a »győzhetetlen« német hadsereg kezdeti sikerei. […] Amikor ilyen késéssel, hosszas tárgyalások után létrejött a DISZ, maga az egyesülés ténye sem lett új erő és lendület forrása, helyette belekeveredett egy jó adat félhivatalosság, bizonyos kincstári mellékíz, ami jövendő munkájára is kihatott.” Rákosi és köre hiányolta a DISZ-ből a harcos, az osztályellenséggel szembeni kíméletlen magatartást, ezért 1950 őszén likvidálták az úgynevezett kispolgári elemeket, akik „elszakadtak a tömegektől”.

Az 1956-os forradalom után az új párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) új ifjúsági mozgalmat kívánt. Az MSZMP 1957 tavaszán a DISZ-t Kommunista Ifjúsági Szövetségre (KISZ) keresztelte át.

Forrás: retorki.hu
(2025.06.18.)