George Bush amerikai elnök budapesti látogatása - RETÖRKI kronológia

1989. július 11–13-án Budapestre látogatott George H. W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke. A magyar–amerikai kapcsolatokat tekintve addig és azóta is páratlan jelentőségű elnöki vizitre azon sorsfordító időszakban került sor, melyben a világ immár monopol szuperhatalmának figyelme egy számára történelmileg sokadlagos prioritással bíró térségre, Kelet-Európára irányult.

George Bush magyarországi útja az elnök 1989. július 9–11-i lengyelországi látogatása, illetve 1989. július 14–16-i párizsi, G-7 tárgyalásai (a világ legfejlettebb országainak 15. csúcsértekezlete) közé esett, s diplomáciailag de iure az 1988. júniusi amerikai Grósz-út, pontosabban a Ronald Reagan–Grósz Károly találkozó viszonzásaként/folyományaként tekinthető. Bush elnök kelet-európai útja a korábbi amerikai premierek látogatásával szemben immár nem lokális jelentőséggel, hanem globális üzenettel bírt, aktivizálva, s egyben kiterjesztve az USA térségbeli befolyását - írta Kávássy János történész a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár honlapjának kronológia rovatában.

Lengyelország és Magyarország meglátogatása távolról sem volt a kelet-európai eseményekre adott ad hoc washingtoni válasz. Bush a keleti blokk azon két országát látogatta meg, melyekkel az Egyesült Államoknak hosszabb ideje proaktív viszony- és kapcsolatrendszere volt, igaz, eltérő hangsúlyokkal. A legkorábbi fogódzó, mely konkrét előzményként Bush lengyel- és magyarországi útjához köthető, az az elnök 1989. április 17-én, a michigani Hamtramckben elmondott beszéde. A Szolidaritás gyakorlati legalizálásának napján, tudatosan a lengyel-amerikai közösség előtt elmondott beszédben Bush nemcsak Lengyelországról, de egyben Kelet-Európáról és Európáról is szólt, ám a régió és a kontinens jövőjét elemezve Lengyelország mellett egyedül csak Magyarországot emelte ki. Ezen beszéddel vált egyértelművé, hogy miután Ronald Reagan két adminisztrációja megnyerte a négy évtizedes fegyverkezési versenyt, az új kormányzat készen áll a hidegháború lezárására – ahogy maga Bush elnök fogalmazott: „a hidegháborút ott kell befejezni, ahol elkezdődött”.

Az amerikai elnök budapesti meghívása/magyarországi útja már 1989 januárjában mindkét érintett fél részről felmerült, s több előzetes jelzés, egyeztetés és tárgyalás után 1989 májusában már a látogatás konkrétumainak tervezésénél tartottak. Az MTV és a Magyar Rádió végül 1989. május 5-én 18.00-kor jelentette be Bush elnök közelgő budapesti látogatását. George Bush várható budapesti tartózkodását annak végső formájában 1989. május 22-én Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet konkretizálta.

A széles spektrumú, ugyanakkor személyhez kötötten előkészített magyar tématervekből kiolvashatóan e megbeszélések a korábbi időkből ismeretlen komplexitást mutatnak. A kádári évekhez képest a Grósz-érában alapvető változást jelentett, hogy a különböző magyar tárgyaló felek – főtitkár, miniszterelnök, az államfő, a parlament elnöke stb. – immár szerepüknek megfelelő rendszerben mozogva egyfajta pszeudo-jogállam hatalmi ágait voltak képesek megtestesíteni. Magyar részről a legfelsőbb szintű megbeszélések mellett már az előkészítés fázisától szorgalmazták, hogy kerüljön sor külön külügyminiszteri találkozóra is, Horn Gyula és James Baker között. Szintén magyar oldalról a megbeszélések témáiban alapvetően a rendszer gazdasági érdekei domináltak, így az amerikai bankok részvételének ösztönzése a Magyar Nemzeti Bank (MNB) publikus műveleteiben; támogatás a Nemzetközi Valutaalapban (IMF); támogatás a párizsi G-7 csúcson; a tőkeberuházások ösztönzése Magyarországon, kereskedelempolitikai könnyítésekkel; a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény (MFN) megszerzése és a csúcstechnikai termékek exportját szabályozó COCOM enyhítése a high tech transzferhez; az EXIM Bank külső finanszírozása beruházási javak magyar vásárlásához; magyar–amerikai magánberuházási alap létrehozása, nem kizárva a vegyesvállalatokból az állami cégeket; s végül, de nem utolsó sorban a nyugati parti konzulátus évek óta húzódó ügyének előmozdítása.

Amerikai részről ugyanakkor esszenciálisan a lokális-regionális-globális politikai üzenetek egyértelműsítése volt a cél. George Bush a Kossuth téren való ikonikus, az esőben és szélben spontánná vált nyilvános szereplése és felszólalása után másnap, 1989. július 12-én a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen elmondott, a közelmúlt magyar eseményeire is reflektáló beszéde artikulálta az elnök és adminisztrációja üzenetét: „Ahogy a temetése [Nagy Imréé – KJE] zajlott néhány héttel ezelőtt, a Szózatot idézve Magyarország erősödő hangja hallatszott. S ebben az egyszerű és komor ünnepségen a világ többet látott, mint méltóságteljes eseményt, a megbékélés megvalósulását. Az igazság kinyilvánulásának szemtanúi voltunk. […] Néhány történész úgy érvel, hogy a marxizmus egy emberi impulzusból emelkedett fel. De Karl Marx csak az emberi létezés egyetlen vonalát követte, nem látva az emberi létezés színes és változatos képének teljességét. Úgy tekintett az emberre, mint szerencsétlen lényre, aki képtelen saját sorsát alakítani. De az embert nem személytelen gazdasági erők irányítják. Nem egyszerű tárgya a történelem mechanikus erőinek. Az ember inkább képzelőerővel teli, alkotó. […] A magyar emberek kreatív zsenije, mely sokáig el volt nyomva, most újra virágzik az önök iskoláiban, üzleteiben, templomaiban. S ez több, mint a szabadság múló évszaka. Ez Magyarország, visszatérve normális, tradicionális értékrendjéhez. Ez Magyarország hazatérőben.”

Az amerikai elnök a magyar ellenzék prominenseivel Mark Palmer zugligeti nagyköveti rezidenciáján találkozott, ahol a különböző pártokat mintegy tízen képviselték. Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy bár a Bush-látogatás ideje alatt Palmer nagykövet tudatosan a végig a Fideszt, illetve az SZDSZ-ből Kis János személyét igyekezett proponálni, Budapesten Bush és környezete nem az ellenzékiekben, s még csak nem is a reformkommunistákban, hanem Grószban és körében látták azt az erőt, mely végig tudja vinni a demokratikus átalakulást Magyarországon. Ez jelentős kontrasztban áll azzal, hogy a magyarországit közvetlenül megelőző lengyelországi útján Bush elnök nemcsak Varsóban a Nemzetgyűlésben, de Gdańskban, a Szolidaritás szülőhelyén is beszédet mondott, ráadásul Lech Wałęsával demonstratívan, annak lakásán találkozott. Az elnök tehát egyértelműen kiállt az 1981-től folyamatosan több milliós tagságú Szolidaritás tömbje mellett, ám ugyanezt Magyarországon egyetlen ellenzéki párt érdekében sem tette meg.

A lengyelországi és magyarországi látogatások kedvező tapasztalatainak alapvető szerepe volt abban, hogy a Bush adminisztráció egy új amerikai-szovjet csúcs megrendezése mellett döntsön – ez lett az 1989. december 2–3-i máltai csúcstalálkozó – illetve, hogy a Rab Nemzetek Hete alkalmából elmondott, 1989. július 21-i beszédében az elnök proklamálja az „Amerika mellettetek áll” gondolatát.

Forrás: retorki.hu
(2025.07.11.)