MENNYIT FIALJON A DISZNÓ, – AVAGY HÁNYAN VOLTAK A PRÁJDON?
Az ellenzék most a Chenowet szabályban hisz. Eszerint, 300 ezer tüntető ember az utcán: kormányváltó erő. Mérget azért ne vegyenek rá! Miért hasonlítható az új brüsszeliták politikai erőszakossága a régi moszkovitákéhoz? Mert mindkettő abnormális. Olyat akarnak lenyomni a torkunkon, ami a józan ésszel ellenkezik. Ez a megnyomorított kis ország áldozza föl önmagát a több mint hatszor akkora Ukrajnáért? Számolja föl a mezőgazdaságát? Fogadjon el minden diktátumot? Válasszon olyan vezetőt, amely brüsszeli parancsra elvon minden támogatást? Tegye önként hurokba a fejét? Adjon át minden jogot a távolban székelő hatalomnak, hogy még kiszolgáltatottabb legyen?

A műsorvezető első kérdése: mennyien voltak a prájdon? Az egyik meghívott, Tarjányi Péter, a névjegye szerint rendőr és biztonságpolitikai szakértő, rátekintéses alapon és korrekten 100-130 ezerre, vagy kicsivel fölötte becsülte a tömeget.
Azt a... ezt elbaltázta! Ja, mert nem lett beavatva, olybá tűnik, így nem tudhatta, mennyi tüntető megjelenését kell bedobni a nyilvánosság számára, mennyit kell jelenteni a megbízóknak. A szakértő, úgy fest elfelejtette, hogy már megint, mint 2022-ben, a 3.5 %- os, un. Chenowet szabály a terv. Magyar viszonylatban ez 300 ezer ember. Úgy számolnak, ha ennyien az utcára mennek, kormányt lehet buktatni. 2010 óta kísérleteznek: Goodfriend megbízott idejében a mobilos tüntetéssel, majd Márky-Zayjal próbálták, de nem jött össze. Lehet ezért is volt óvatos Tarjányi, a szakértő: maximum 160 ezret bírt látni az utcán, de ha ritkásan is, 100 ezren biztos kinn voltak, így korrigált.
(Megjegyzem, amúgy ez a szám is sokkal nagyobb, mint amennyit ez az ellenzék munkája, képessége és szándékai alapján érdemel.)
De ezt most hagyjuk is. Inkább az a kérdés:
csak nem a választásokba való erőszakos, külföldi beavatkozást tervezik? A szándék megalapozása a közvélemény befolyásolásával nem most kezdődött. A hamis, vagy irányított közvéleménykutatások négy korábbi választás alkalmával nem voltak elegendőek. Most próbálják ki azt a verziót, hogy a prájdon fölvonult „hatalmas, soha nem látott tömeg” nem a melegekért, hanem a kormányváltásért vonult az utcára?
Na, de menjünk csak vissza a stúdióba: itt a prájd után se ez a Tarjányi Péter nem vette az adást, se a helyszínről bejelentkező riporter nem merte megbecsülni a létszámot, Závecz szintén számnélküli hadovába hullt.
Ám, gond egy szál se, a stúdióban ott volt Borgula, (talán táncos komikus), bennfentes és bevonuló vagy kivonuló a csoda se tudja. Szóval egy másik fontos embernek a Mérő László, Vera lányának direkt az apjától kapott infójára hivatkozva bemondta a 200 ezres számot!
Hopp, ez is elbaltázta! Jaj, tényleg nagyon fáradt vagyok, szabadkozott a színész. Rászoltak vajon a fülére, finoman: hogy mondd te hülye vagy? Korrigálj, te barom!
És Borgula korrigált: csak most látom, itt a frissítés!
Megint a Verától idéz Borgula:
Jaj, a Fater benézte, négyzetméterenként 4 emberrel számolva, 400-500 ezren voltak a prájdon!
Miért szerénykedik Mérő úr? Miért nem tíz emberrel számol négyzetméterenként? Az már 1 millió!
Erről jut eszembe Hofi és az „államszocilizmus".
Amikor Józsi bácsi kocája az elvárt 14 helyett csak 10 malacot ellett. Vakaróztak a jelentéstevők, de megoldották. A főhatóság elfogadta a 14-et. Az elosztásról azonban a szovjet elvtársak döntöttek: 10 malac megy exportra, a maradék négyen meg osztozzanak a magyar elvtársak!
Nem a nép érdekében hazudozott akkoriban sem az omnipotens Központi Bizottság, hanem a megbízó szájaíze meg a saját maga érdekében, hogy pozícióban maradhasson. Ezt az erős népellenes függőségi rendszert volt hivatva enyhíteni a 70-es évektől Hofi az alpári humorával. Odamondogatásával elviccelte a nyomorunkat. A magyarok számára kötelező mezőgazdasági export-terv a szovjet elvárást tükrözte. Mindenki tudta: teljesíthetetlen.
Miért hasonlítható az új brüsszeliták politikai erőszakossága a régi moszkovitákéhoz? Mert mindkettő abnormális. Olyat akarnak lenyomni a torkunkon, ami a józan ésszel ellenkezik. Ez a megnyomorított kis ország áldozza föl önmagát a több mint hatszor akkora Ukrajnáért? Számolja föl a mezőgazdaságát? Fogadjon el minden diktátumot? Válasszon olyan vezetőt, amely brüsszeli parancsra elvon minden támogatást? Tegye önként hurokba a fejét? Adjon át minden jogot a távolban székelő hatalomnak, hogy még kiszolgáltatottabb legyen?
Egyre többen látják, hogy újabban Brüsszel sajnos úgy viszonyul a tagállamokhoz, mint régen Moszkva a szocialista tábor országaihoz. Erőszakos, szankciókat alkalmaz, belepofázik, mindenbe is: Wéber úr megmondja, ki legyen a miniszterelnök, Von der Leyen asszony pedig direktívát ad ki a prájdra vonatkozóan.
Megint ott tartunk, hogy megmondják, mennyit fialjon a disznó. Hofi tehetségével a komcsik humorba csomagoltatták, kiröhögtették a népbutítást.
Vigyázat! Mérő matematikus elvtárs humortalan, már egy ideje polgárháborúval fenyegetőzik, arra az esetre, ha 2026-ban nem az ő cinkosai és elvbarátai győznek.
Akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes!
Papolczy Gizella