BAJBAN VANNAK AZ EURÓPAI HADERŐK

Mark Rutte a NATO főtitkára legnagyobb aggodalma az európai védelmi ipar állapota, amely szerinte nem képes elég gyorsan fegyvert gyártani ahhoz, hogy az szavatolja a NATO elrettentő képességét.
 
Az aggodalom nem alaptalan. A nyugat-európai országok a nyolcvanas évek végétől szisztematikusan visszaszorították saját haditechnikai gyártásukat.
 
Ennek oka, hogy részben a liberális pártok nyomására az exportot felügyelő hatóságok nem engedélyeztek szállításokat olyan országokba se, melyek a wassenaari egyezményt elfogadó országok általános tiltólistáján nem szerepeltek, részben a NATO tagországok hadseregei visszafogták megrendeléseiket.
 
A gyártók ennek megfelelően leépítették kapacitásaikat, mind a fegyver mind a lőszergyártás terén.
 
Ráadásul mivel nyugati reguláris hadseregek – leszámítva az iraki háborút – az elmúlt időszakban aszimmetrikus, illetve proxy háborúkban vettek részt, az arzenál stratégiai, hadászati, és harcászati szintű bevetésére – úgy hogy jelentős erők csapjanak össze – nem került sor.
 
Az orosz-ukrán konfliktusban jelentős reguláris erők csapnak össze 2022. február 24. óta. A harcászati és hadászati adatok egyértelművé tették, hogy a páncélozott harcjárművek óriási veszteségeket szenvednek és az is világossá vált, hogy a jelentős légifölény sem garantálja a hadműveletek sikerét.
 
Ugyanakkor a tűzérség és a rakétatűzérség hatalmas sikereket könyvelhet el, ezzel együtt a légvédelem, és az elektronikai zavarás jelentősége megnőtt.
 
A különböző drónok, főleg a kamikáze drónnak /loitering munition/ keresztelt eszközök pszichológiai hatása a csapatokra jelentős, bár az ellenség pusztításában közel sem annyira hatékonyak, mint a tűzérség és főleg nem annyira, mint ahogy azt a médiumok bemutatják.
 
A valóság az, hogy a területek elfoglalásához vagy éppen megvédéséhez elsősorban technikailag jól felszerelt élő erőre, azaz katonákra és elegendő lőszerre, utánpótlásra van szükség.
 
Azaz a műholdak, a mesterséges intelligencia, a kiberhadviselés és a drónok korában a sikeres hadművelet kulcsa még mindig a katona.
 
Persze csak ha megfelelő támogatással rendelkezik és a csatamezők királynője, a tűzérség védelme, lőszerrel es információval való ellátása biztosított.
 
Ehhez viszont óriási hadiipari kapacitásokra van szükség, mellyel Európa országai már nem rendelkeznek.
 
PBG