MAGYAR EMLÉK
1930. július 26-án született a Teremtő kegyeltje, Szervátiusz Tibor

Akkor már két éve az SZDSZ ült Horn Gyula nyakán.
A magyar társadalom túlnyomó többségének a keserű alapélményét a ’94-es választás visszaigazolta: itt nem történt rendszerváltozás.
Az Ébresztő magyarság! szerzője, Csurka István, nem kívánatos személynek számított, úgy a megalkuvók, mint az eredendő ellenség, az eszdéeszesek és persze a bolsik szemében is. György István tanár, Kőbánya fideszes polgármestere fittyet hányt a gyűlölködőkre és fanyalgókra, Szervátiusz hármas- oltár kompozíciójának avatására meghívta a MIÉP elnökét, s a díszvendégek közé ültetett bennünket. Volt ott egyvalaki, aki nem tudta, hogyan viszonyuljon Csurkához, nem értette a helyzetet. Feszengett, közben undok is volt. Fidesz rendezvény meghívottja Csurka? Ezért, megköszönve a meghívást, angolosan akartunk távozni.
Azonban a vendéglátó, a karakán, kedves magyar ember, a kőbányai polgármester, György István, karolva kísért bennünket az ünnepséget követő fogadásra. A Honfoglalás 1100. évfordulója évében jártunk.
Emlékszem, Csurka István éppen Szolzsenyicin életművével foglalkozott behatóbban.
A kiemelkedő orosz író Hogyan mentsük meg Oroszországot című,1990-ben megjelent könyvéből idézett:
„Egy társadalom erejének meghatározója mindenekelőtt a lelki élet színvonala és csak másodsorban az iparé. A piacgazdaság, sőt még az általános jólét sem lehet önmagában az emberi lét koronája. Ha egy nemzet lelki erői elapadnak, nincs az a tökéletes társadalmi berendezkedés, nincs az az ipari fejlettség, amely megmentené a pusztulástól.”
A lelki erőnek s a lelki élet színvonalának szép példája volt György István gesztusa, az odafigyelés a másik magyarra.
Szervátiusz Tibor születésének 95. évfordulója ezt a szép emlékemet élesztette föl.
Papolczy Gizella