A Taxisblokád

Az 1990. október 25-étől kibontakozó, az ország jelentős részét hirtelen megbénító taxisblokád a magyar rendszerváltás történetének egyik legdrámaibb eseménysorozata volt. A háromnapos akció számos, az átmenetiséget magán hordozó jellemzővel rendelkezett, és súlyos, elhúzódó válságtényezőkre mutatott rá.

Először október 19-én adott hírt a Népszava arról, hogy a kormány brutálisan, mintegy 65%-kal (56 és 62 forint közé) kívánja emelni a benzin árát. A kormány rendkívüli, október 21-ei, vasárnapi ülésén – amelyre Antall József előző heti amerikai útja, illetve közelgő kórházba vonulása miatt került e szokatlan időpontban sor – a Rabár Ferenc pénzügy- és Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter által előterjesztett, egy radikálisabb (56 és 62 forint közötti) és egy valamivel visszafogottabb (50 és 56 forint közötti) áremelésről tárgyaltak, végül az előbbi mellett voksolva. Az ország vészesen alacsony olaj- és benzintartaléka, valamint a felvásárlástól való félelem miatt a döntés titokban tartásáról is határoztak - írja Nagymihály Zoltán történész, a RETÖRKI tudományos segédmunkatársa, az Intézet honlapjának Kronológia rovatában.

Október 24-én este Kardos Antalné, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivője még tagadta a benzináremelés tényét – a kormánydöntés alapján nem is tehetett mást –, másnap, október 25-én délután azonban elismerte a másnap hatályba lépő új szabályozást. A brutális emelés és a kormány ellentmondó kommunikációja jó elegynek bizonyult: a taxisok azonnal akcióba léptek, és már délután – előre be nem jelentett – tüntetést szerveztek Budapesten. 20 óra előtt érkeztek a Kossuth térre. A taxisok szóvivője, Horváth Pál a döntés visszavonását sürgette, ennek hiányában országos demonstrációt helyezett kilátásba. A kormány nevében Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter annyit ígért, hogy a kormány másnapi ülésén tárgyalni fogja a kérdést. Háromnegyed kilenckor elkezdődött a Duna-hidak lezárása: csaknem negyed óra alatt eltorlaszolták az Erzsébet híd, a Petőfi híd, a Margit híd és a Szabadság híd, majd a Lánchíd hídfőit is. Ez utóbbit hajnalban feloldották – cserébe Horváth Balázs belügyminiszter hajlandónak mutatkozott tárgyalni a résztvevőkkel. Péntek reggelre azonban nemcsak a hidak, de a főváros legforgalmasabb csomópontjai, majd másnap reggelre a nagyobb városok fontosabb pontjai is blokád alá kerültek.


Az ekkor Antall József betegsége miatt Horváth Balázs vezetése alatt álló kormány és a taxisok között kezdettől nehezen feloldható konfliktus bontakozott ki: míg előbbi a törvényes rend helyreállítását – tehát a blokádok megszüntetését – tartotta a tárgyalások kiindulópontjának, utóbbiak csak akkor lettek volna hajlandóak távozni, ha a kormány visszavonja intézkedését. Horváth Balázs pénteken délre kilátásba helyezte a hidak felszabadítását, a kormány határozott cselekvését ugyanakkor több tényező hátráltatta. Göncz Árpád köztársasági elnök kezdetektől egyértelműen állást foglalt a törvénytelen tiltakozás mellett, ráadásul a kormány azon döntését is megakadályozta – magát békeidőben is a hadsereg főparancsnokaként definiálva –, hogy a hadsereg eszközparkját bevonhassák az autók eltávolításának folyamatába. Barna Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya péntek délelőtt szintén úgy nyilatkozott: ha parancsot kap az erőszakos rendőri akcióra, lemond pozíciójáról. A kormánynak azt is fel kellett mérnie, hogy a rosszul kommunikált áremelések és a rendszerváltás alakulásában való csalódottság miatt is a társadalom jelentős része szolidáris volt a demonstrálókkal. Horváth Balázs délutáni kormányülésen kiadott Rend vagy káosz című nyilatkozata már elutasította mindenféle erőszak alkalmazását, egyben megindokolta az áremelést és annak kommunikációját.
Az ellenzéki pártok eltérő súllyal álltak ki a blokád mellett. Az SZDSZ első nyilatkozatában felszólította szervezeteit a „békés tiltakozó mozgalom” támogatására, hozzátéve: „az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát megszerezni képes kormányra lenne szüksége”. Kis János elnök „bűnös hibának” nevezte az „erőszakkal való fenyegetőzést”, egyben közölte: „a kormány voltaképpen politikailag megbukott”. Pető Iván frakcióvezető két megoldási lehetőséget látott: az áremelés visszavonását vagy a kormány átalakítását (esetleg egy új kabinet felállítását). A FIDESZ is bírálta a kormány politikáját, megértéséről biztosította a tiltakozókat, ugyanakkor azok megértésére is felszólított, akiknek kellemetlenséget okoz a blokád. (Orbán Viktor a megállapodás megkötése után, az Országházban azt mondta: a kormány „hazudott”, de az ellenzéknek is le kell vonnia a következtetéseket, a konfliktusokat a jövőben „minden erejével az alkotmányosság keretein belül” kell tartania.) Sajátos pólust jelentett Göncz Árpád köztársasági elnök, aki péntek esti, négypontos nyilatkozatában szinte teljes mértékben azonosult a tüntetők álláspontjával: a kormányt a benzináremelés visszavonására, a tüntetőket a felfüggesztés bejelentésével egy időben való visszavonulásra kérte. Az államfő elmulasztotta azt is, hogy törvénytelennek nevezze az akciót.

A megoldásra október 28-áig, vasárnapig kellett várni. Ekkor került sor az Érdekegyeztető Tanács a Magyar Televízió által élőben közvetített ülésére. A kormány nevében Rabár Ferenc, Bod Péter Ákos és Szabó Tamás, a Munkaügyi Minisztérium államtitkára tárgyalt. A taxisok az ülésen nem kaptak szót, nevükben Palotás János, ekkor MDF-es országgyűlési képviselő, a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke, Nagy Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke, valamint Forgács Pál, a Liga Szakszervezetek vezetője beszélt. A vita több szempontból sajátos dinamika szerint zajlott: minden résztvevő szinte egyöntetűen kiállt a hosszú távon a taxisok számára előnytelen árliberalizáció mellett, a munkavállalói-munkaadói oldal pedig a résztvevők büntetlenségének garantálását is el akarta érni. A tanácskozás közben zajlott az MDF Lezsák Sándor és Gyarmati Dezső által szervezett, törvényes rend melletti tüntetése. Ezt a taxisok és képviselőik fenyegetőnek ítélték – miközben a kormányt többször a blokád esetleges radikalizálódásával zsarolták. A megállapodás végül 19.30 után született meg: a kormány deklarációja szerint a benzint a felemelt árnál 12 forinttal olcsóbban, 44 és 50 forint között árulják a következő szombat éjfélig, ameddig a Parlament elé terjesztik az üzemanyagárak liberalizálására vonatkozó törvénytervezetet. A kormány azt is világossá tette, hogy a törvénytelen blokád résztvevői nem esnek majd semmilyen eljárás alá. A taxisok vállalták, hogy a megállapodás után azonnal felszámolják a blokádot: a forgalom éjfélre mindenütt újraindult, reggelre pedig a közlekedés általános rendje országszerte helyreállt.

A blokád egyfajta lezárása volt Antall József miniszterelnök „pizsamás interjúként” elhíresült, Feledy Péternek adott riportja. A miniszterelnök a betegszobájában világossá tette: vállalja a kormánya által megkötött kompromisszumot. Elismerte, hogy a kormány az előkészítés során hibákat követett el, egyben garantálta, hogy az „állampolgári engedetlenségi mozgalomban” résztvevők ellen semmilyen eljárást nem indítanak.


Forrás: retorki.hu
(2025.10.25.)