Túl a falakon és a határokon – Buda Ferenc (1936–2025)

Ma temetik a nyolcvannyolc éves korában elhunyt Buda Ferencet. Az 1956-os forradalom idején másodéves debreceni egyetemistát az eseményeknek emléket állító három verse (Rend, Tizenöt-húszéves halottak, Pesten esik a hó) miatt a „demokratikus államrend elleni izgatás” vádjával egy év börtönbüntetésre ítélték, és az ország minden felsőoktatási intézményéből kizárták (végül 1968-ban befejezhette az egyetemet). Nagymihály Zoltán, a RETÖRKI munkatársának emlékező írása.

Ma, október 3-án temetik a nyolcvannyolc éves korában elhunyt Buda Ferencet. Az 1956-os forradalom idején másodéves debreceni egyetemistát az eseményeknek emléket állító három verse (Rend, Tizenöt-húszéves halottak, Pesten esik a hó) miatt a „demokratikus államrend elleni izgatás” vádjával egy év börtönbüntetésre ítélték, és az ország minden felsőoktatási intézményéből kizárták (végül 1968-ban befejezhette az egyetemet).

A „harangszavú szabadság” napjairól, a „rőtcsillagos” tankok elleni harcról, majd a falak mögötti börtönvilágról szóló költeményei nagyrészt csak a rendszerváltás időszakában jelenhettek meg. Szabadulása után első versei a Kortársban láttak napvilágot, majd a kecskeméti Forrásnál talált szellemi otthonra. Az egymással laza kapcsolatban lévő Hetek költőcsoport tagja – Ágh Istvánnal, Bella Istvánnal, Ratkó Józseffel, Kalász Lászlóval, Serfőző Simonnal és Raffai Saroltával nem a közös csoportként való megjelenés és nem is valamiféle irodalmi stílusirányzat, hanem „a világ és nemzet dolgairól” való közös gondolkodás kötötte össze. Tevékenyen részt vett a fiatalabb nemzedék és a nemzeti közösség sorskérdéseit középpontba állító csoportosulások lakiteleki tanácskozásain. Az 1979-es fiatal írók találkozóján tartott megnyitó beszédében a nemzet határokon átívelő összetartozásáról szólt, előadásának szövegét kiszerkesztették a Forrás vonatkozó számából. Az 1985-ös, az ’56-os forradalmat megidéző Antológia esten költőtársai – többek között Nagy Gáspár, Csoóri Sándor és Ratkó József – társaságában Roham című versét adta elő. 1986-ban, ötvenedik születésnapján Lezsák Sándor házában, mintegy száz barát és erőteljes hatósági ellenőrzés mellett köszöntötték fel, többek között egy, Agócs Sándor által szerkesztett ajándékkötettel (Csönd, ének, csönd…). Részt vett az 1987-es sorsfordító tanácskozáson is. A rendszerváltás után „falak mögé” zárt versei kötetben is megjelenhettek (Csöndország, 1991), majd a szabadságharc ötvenedik évfordulóján kis kötetben újra kiadták ’56-os verseinek gyűjteményét (Túl a falon). 2000-ben Balassi-karddal, 2005-ben Kossuth-díjjal, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetéssel, 2015-ben Magyar Örökség-díjjal, 2022-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel ismerték el munkásságát. 2014 óta a Nemzet Művésze. Alakjára egy ’56-os versével és 1979-es előadásának szövegével emlékezünk.


 

1

Tizenöt-húszéves halottak

Kiontott véreim!
Támadó tűz voltunk,
hűs halottak lettünk.
Hajnalló hitünkről
fegyverfogó kézzel
tanúságot tettünk.

Gyermeki korunkba
ereje gyülemlett
forró férfikornak,
csillagos oldalú,
tűzokádó tankok
felnőtté tiportak.

Golyóverte testünk
lankadó lankái
holt anyaggá hűlnek,
gránátot markoló,
kimarjult karjaink
jéggé merevülnek.

Sebeink nyitottak,
nyirkos kövön fekszünk,
mostmár nem verekszünk.
Égő, túlvilági
benzines palackok
lángjánál melegszünk.

2

Haza és nemzeti önismeret

Az idei március kokárdátlan ifjai, lányai, lámpavasra kötözött lobogói láttán ismét feltolult bennem a kérdés, hol a hazád, mi a te hazád? Nem első alkalommal szegeződött torkomnak e kétágú szigony, a válasz mondatai sem először fogalmazódtak meg.

Hazám, ez a 93 000 négyzetkilométernyi földdarab a Kárpát-medence közepén, ahol megszülettem, fölnevelődtem. Hazám ez a nép, amely fiának szólít, s amelynek sorsát fenntartás nélkül a magaménak vallom, s vállalom. Hazám, a családom, gyermekeim, akiknek élete közvetlenül reám bízatott. Hazám, az e néptől kapott nyelv és kultúra, amelyet erőm és képességeim szerint gyarapítván utódaimnak megőrzés végett továbbadok. Fegyverrel védett határok az országot kerítik. A haza fogalma nem fér meg az államhatárok között. Átszáll fölöttük, akár a törvényen kívüli madár. Mert a velem azonos anyanyelvűek egyharmada ott él, hal, túl a határokon. Mert ha kimondom Arany János, Ady Endre, Bartók Béla, Petőfi Sándor nevét, nyomban ki kell mondanom azt is, hogy Nagyszalonta, Érmindszent, Nagyvárad, Nagyszentmiklós, Segesvár. A nevek, adatok, tények tovább sorolhatók. Hanyag tájékozatlanság idehaza, és tudatos hamisítás odaát mit sem változtat rajtuk. Nincs miért elhallgatni: fokozódó aggodalommal figyeljük a határon túli magyarság sorsának alakulását. Új sebek támadnak, régi sebek is fölszakadoznak. Pedig a költő okos intelme szerint „elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani”. Bevallani tehát, nem fölhánytorgatni. Hisz’ történelmünk során szomszédainkkal egy katlanban főttünk, egymás húsát is ettük, egymás nélkül nem lehettünk. Nem lehettünk volna azzá, akik vagyunk. Ők sem azzá, akik. Bűneink is közösek, s kölcsönösek. Voltaképpen testvérek vagyunk. Miért ne lehetnénk egyben barátok is? Múltbeli és jelenkori létünk örökös tanúja, a fénylő és hallgatag Duna egymásrautaltságunknak nem csupán jelképe, de megtestesülése is. Vaspánt és kitárt kapu, simára gyalult senki földje, mindenki országútja, mely ingyen továbbít hullát és hordalékfát, tilalmas híreket és áruval terhelt hajót.

Vonjuk ki hát a kést egymás bordái közül, törüljük meg, s tegyük le. Jobb azzal jó időben kenyeret szelni.

Vagy pedig rendezzünk ünnepeket továbbra is tudatlanul és hitehagyottan, lámpavasra húzván a megfakult lobogókat.


 

Felhasznált irodalom

Buda Ferenc: Csöndország. Budapest, Arany Lapok, 1991.

Buda Ferenc: Túl a falon. Az én ötvenhatom. Budapest, Holnap, 2006.

Csönd, ének, csönd… Buda Ferenc ötven esztendős. Szerk. Agócs Sándor. Kecskemét, Magyar-Finn Kulturális Egyesület, 1986.

Élő Antológia. Lakitelek, 1985. október 22. Szerk. Agócs Sándor. Lakitelek, Antológia, 2011.

Füzi László: Útkeresések. Buda Ferenc 1956 után. Forrás, 2025/9, 35–51.

Stefka István: Alapító atya. Rendszerváltók 45. – Lezsák Sándor. Magyar Nemzet, 2005. 12. 17. 30.

Szekér Endre: Buda Ferenc csöndországa. A Falak könyve verseiről. Forrás, 1995/8, 52–62.

1 A vers 1956–57-ben született, a Falak könyve ciklus részeként. Megjelent: Hitel, 1989. 06. 21. 4. Kötetben: Buda Ferenc: Csöndország. Budapest, Arany Lapok, 1991, 10.

2 Az 1979. május 18–19-ei Fiatal Írók Találkozóján elhangzott megnyitó szövege. Megjelent: Csönd, ének, csönd… Buda Ferenc ötven esztendős. Szerk. Agócs Sándor. Kecskemét, Magyar-Finn Kulturális Egyesület, 1986, 25.

Forrás: retorki.hu
(2025.10.03.)