AZ AMERIKAI KÜLPOLITIKA VÁLTOZÁSA TÉRSÉGÜNKBEN

Trump elnök második beiktatása után az európai térségben lényegi változások álltak be.
 
ROMÁNIA
 
Románia jelentős szövetségese volt az Egyesült Államoknak. Románia földrajzi helyzete miatt stratégia értékkel bírt, mivel a Közel-Kelet konfliktuszónái légi úton könnyedén és gyorsan elérhetők az országból. Az Egyesült Államok olyan politikai befolyást szerzett a korábbi román kormányokban, hogy képviselője közvetlenül tudott tájékoztatni a kormányülésekről, elnöki döntésekről. Ez a befolyás gyengült.

A kormánykoalícióban lévő feszültségek, az erősen kritikus, például bizalmatlansági indítvánnyal is élő ellenzék politikai instabilitást okoz, ami kockázatos lehet a hosszú távú kormányzás szempontjából.
 
Az államháztartási deficit 2024-ben -9,3%-ra rúgott. A lej (a román valuta) történelmi mélypontra süllyedt a politikai bizonytalanság miatt. A befektetői aggódás a leminősítés lehetőségét is napirendre hozta. Egyes elemzők szerint a politikai helyzet komoly kockázatot jelent a gazdasági növekedésre nézve.
 
Az Európai Parlament egy határozatot indítványozott amiatt, hogy Romániában romlik a jogállamiság. A „rendszerellenes” erők (például radikálisabb jobboldali pártok) támogatottsága nőtt, ami megkérdőjelezi a hagyományos politikai struktúrákat.
Újraválasztást tartottak az elnökválasztáson, miután az előző szavazást érvénytelenítették. Egy korábbi, külföldbarát jelölt (Călin Georgescu) már nem indulhatott, mert kizárták és bűnügyi vizsgálat alatt állt. A választáson végül Nicușor Dan, pro-EU és centrista jelölt nyert. Ugyanakkor az AUR nevű nacionalista, jobboldali párt (George Simion vezetésével), jelentős támogatást kapott. Ráadásul megjelent egy vád: az orosz befolyás jelentős szerepet játszott Călin Georgescu előretörésében.
 
Mivel Románia NATO- és EU-tagország, a belső politikai instabilitás geopolitikai jelentőségű lehet, különösen a keleti irányú kapcsolatok (Oroszország) fényében. A választások körüli botrányok felkeltették az uniós és nemzetközi megfigyelők figyelmét is. Az ország pénzügyi helyzete (adósság, hiány) nyomás alatt van, ami korlátozhatja a kormány mozgásterét.
További problémák.

Gazdasági kockázat: ha a politikai instabilitás folytatódik, az rontja a befektetői kedvet, és komolyabb pénzügyi problémák léphetnek fel (pl. államadósság, leminősítés).
Demokrácia visszaesése: A jogállamiság gyengülése, valamint az elnökválasztások körüli viták alááshatják a közbizalmat.
Geopolitikai eltolódás: ha a pro-orosz, euroszkeptikus erők sokat nyernek, az megváltoztathatja Románia helyét az EU-ban és a NATO-ban is. Márpedig Georgescu győzelme, még ha meg semmisítették is, azt mutatja, hogy a Román társadalom többsége valójában az Oroszország felé történő nyitás mellett áll.
 
SZLOVÁKIA
 
Fico kormánya és a koalíciós instabilitás.

Robert Fico (Smer-SD) kormánya koalícióban van a Hlas-szal és a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS). 2025 elején kormányválság volt: néhány képviselő kilépett a frakciókból, ami a parlamenti többség megingásához vezetett. A koalíció megállapodott a minisztériumok újraosztásáról, Fico pártja további minisztériumokat kapott, hogy stabilizálja a hatalmi helyzetet.
 
A kormány célja alkotmánymódosítás, olyan javaslatok, amelyek nemi identitást, családot, és „nemzeti identitást” érintő értékeket erősítenek. Például az alkotmány csak két nemet (férfi, nő) ismerne el.
Az új módosítás szerint bizonyos etikai/kulturális kérdésekben a szlovák jog elsőbbséget élvez az EU-joggal szemben ;nemzeti identitás” néven.
 
Szlovákiában jelentős kormányellenes tüntetések voltak, sokan aggódnak a demokratikus normák és a polgári szabadságjogok miatt. Fico puccs-vádakról beszél, szerinte külföldi szereplők, NGO-k, az ellenzék szervez „puccskísérletet” ellene. A vád nem tűnik teljesen alaptalannak. Ezek a feszültségek erősebb polarizációt mutatnak az országban, ami a politikai stabilitást veszélyeztetheti.
 
Az Európai Bizottság aggodalmát fejezte ki a jogállamiság helyzetéről, mely természetesen része lehet a puccskísérletnek, bár Szlovákiát valóban nehéz lenne jól működő jogállamnak nevezni. Különös tekintettel a kisebbségek, elsősorban a magyar kisebbséget sújtó hátrányos szabályok miatt /nyelvhasználat, autonómia, Benes-dekrétumok/ ezen felül a bírói függetlenség, a korrupció, a civil szervezetek helyzete is felveti a jogállamiság kérdését.
 
Az identitás-alapú alkotmánymódosítás kapcsán annak is van kockázata, hogy a szlovák jog bizonyos pontokon szembekerülhet az EU-s normákkal.
 
A külpolitika terén Fico kormánya közel áll Oroszországhoz. 2025-ben komoly vita van a gáz tranzitról Ukrajna felé. Az energetikai kérdések geopolitikai súlyt is kapnak. A minisztériumok újraosztása és az alkotmánymódosítás célja részben a kormány (és különösen Fico) megerősítése. Az ellenzék és a polgári szervezetek szerint veszélyeket rejtenek a túlzott hatalomkoncentráció, és a kormány függetlenségének csökkenése.
Energia- és külpolitikai kiszámíthatatlanság: az Oroszországhoz való közeledés, illetve az energiapolitika (pl. gáztranzit) geopolitikai kockázatokat hordoz. Társadalmi polarizáció: a kormánykritikus mozgalmak, tüntetések és a kormány narratívája felerősödő megosztottságot okozhat.
Összességében Szlovákia politikai helyzete 2025-ben instabil és polarizált. A Fico vezette kormány megerősödni próbál alkotmányos és végrehajtó eszközökkel, míg az ellenzék és civil társadalom aggodalmát fejezi ki a demokratikus normák és az emberi jogok visszaszorulása miatt. Ugyanakkor ezek a folyamatok nem egyértelműen irányulnak az EU-ból való kilépés felé, hanem inkább folytatja az uniós keretek közötti küzdelmet az identitás, a szuverenitás és a hatalom kérdéseiről.
 
NÉMETORSZÁG
 
Új kormány és koalíció.
 
2025-ben Friedrich Merz (CDU/CSU) lett a kancellár. Az új kormányt a CDU/CSU és az SPD alkotja — azaz egy konzervatív–szociáldemokrata „nagykoalíció”.
A koalíciós megállapodás „Responsibility for Germany” (Felelősség Németországért) elnevezést kapta, ami a gazdaság, beruházások és adópolitika területén ígér komoly lépéseket.
 
A német gazdaság 2025-re stagnálás felé tart: kifinomult reformokat sürgetnek a kormányon belül. A koalíció tervei között szerepel a „adósságféket” lazítani, hogy nagyobb beruházásokat tudjanak indítani (pl. infrastruktúra, energiaátállás).
Az infláció, a magas energiaárak, illetve a lakhatási költségek (bérekhez viszonyított lakásárak) komoly társadalmi feszültséget okoznak.
A kormány jelentős összeget szán infrastruktúrára, és ebből a klíma- és átalakulási alap is profitálna.
A klímavédelmi célok és a beruházások üteme közötti egyensúly megtalálása nagy kihívás lesz a kormánynak.
 
A migráció továbbra is fontos politikai kérdés Németországban. Egyes elemzők szerint a migrációs témák (pl. biztonság, integráció) felerősödhetnek a politikai diskurzusban.
Eközben a radikális jobboldali AfD (Alternatíva Németországért) jelentősen erősödött: 2025-ös választáson az egyik fő párt lett.
Az AfD előretörése komoly ellenzéki erőt jelent, és nyomást gyakorol a „mainstream” pártokra, hogy szigorúbb migrációs szabályokat vezessenek be vagy kommunikáljanak és gondolják át viszonyukat az EU-hoz és az Egyesült Államokhoz.
 
A német védelmi kiadások növelése a kormány egyik prioritása, különösen az Ukrajna- és NATO-kötelezettségek fényében.
Ugyanakkor az Európa-politika, az USA-val való viszony és a kereskedelmi kapcsolatok terén kihívások vannak, különösen a globális kereskedelmi feszültségek közepette.
 
A koalíció többsége viszonylag vékonynak bizonyulhat: noha CDU/CSU és SPD nagy pártok, az egység fenntartása kihívás, különösen nehéz gazdasági környezetben. Elégedetlenség jelentkezik a lakosság körében: sokan panaszkodnak a megélhetésre, a lakhatásra, az infrastruktúrára. Ha a reformok nem lesznek elég erősek, vagy ha az AfD tovább növeli a befolyását, az kockázatot jelent a kormány stabilitására.
Koalíciós feszültségek: a CDU/CSU–SPD koalíció belső ellentétei  – különösen gazdasági és költségvetési reformokban – meggyengíthetik a kormányt, ami akár korai válsághoz is vezethet.
Ha a AfD tovább erősödik, és tovább radikalizálódik, az destabilizáló hatással lehet a német politikai rendszerre: politikai polarizáció nőhet.
Nemzetközi kihívások: németország külpolitikai pozíciója – különösen az USA-val, Oroszországgal és az EU-val való viszony – kulcsfontosságú lehet; a gazdasági döntések és védelempolitika kölcsönhatásai jelentősek.
Társadalmi elégedetlenség: Ha a lakhatás, megélhetés és infrastruktúra problémáit nem kezelik hatékonyan, nőhet a lakosság elégedetlensége, ami befolyásolhatja a kormány népszerűségét.

 
Bár kétségtelen, hogy Orbán Viktor jóval Trump hatalomba kerülése előtt jó viszonyt alakított ki Donald Trumppal és hatalmon lévő kormányfőként végig támogatta Trump politikusi karrierjét, de önmagában ez kevés lenne a két ország olyan mértékű közeledéséhez, ami a miniszterelnök washingtoni útján vált nyilvánvalóvá. Orbán politikai éleslátását dicséri, hogy miközben jó viszonyt ápolt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és szembe ment az EU oroszellenes szankciós politikájának, illetve nem vett rész Ukrajna haditechnikai eszközökkel való támogatásában, mindeközben meglátta, hogy Trumpon keresztül olyan szövetségesre találhat az Egyesült Államokban, mely Magyarország pozícióit megerősíti és egyben Orbán és a Fidesz választási győzelmét elősegítheti.
 
Eközben látni kell, hogy az amerikai külpolitikai stratégáknak szükségük volt egy biztos pontra a térségben. Nem elsősorban Oroszországgal szemben. Az amerikai think tankek belátták, hogy a fent felsorolt országok nem tekinthetők politikailag teljesen stabilnak. Ezért szükségesnek látták, hogy találjanak egy stabil hatami berendezkedéssel rendelkező országot, amely képes hatást gyakorolni a fenti országokra.
 
Románia és Szlovákia esetében egyértelmű, hogy az intenzív gazdasági kapcsolatokon, a földrajzi fekvésen túl a jelentős gazdasági és közéleti erővel rendelkező magyar kisebbség is komoly hatással bírhat az adott országra.
 
Németország a 90-es évek elejétől jelentős befolyással bírt Magyarországon. A rendszerváltozás utáni összes miniszterelnök szoros kapcsolatot ápolt a mindenkori német kancellárral és a német gazdaság lényegében „gyarmatosította” a magyar gazdaságot.
 
Becslések szerint a Magyarországon működő tőke 31 százaléka német eredetű. Németország az EU-ba nettó 17-18 milliárd eurót fizet be évente. Magyarország a 2021-2027-es ciklusban kb. 43 milliárd eurót kapott/kaphat, aminek jelentős részét Németország fizette be és jelentős része meg van pántlikázva infrastrukturális beruházásokra. Tehát egyrészt Németország jelentősen hozzájárul a magyar infrastruktúra bővítéséhez, másrészt tulajdonképpen a Magyarországon befektetett hatalmas német tőkének infrastrukurális hátterét támogatta.
 
Elsősorban ez az, ami Magyarországot érdekessé teheti egy esetleges Afd - kormány megzabolázásában.
 
Persze ez csak részletproblémát okozna a német gazdaságnak, de azért fájó problémát, ha az együttműködés akadozna. Mégis ez a részletprobléma is fontos ütőkártya lehet az amerikai külügy kezében. /Az más kérdés, hogy Magyarországnak ez jó lenne-e, illetve, hogy nem hatékonyabb megoldás-e ha a miniszterelnök politikai alapon alakít ki szövetséget egy esetleges Afd-kormánnyal, bár ez az amerikaiak szempontjából szinte egyenértékű./
 
Végül világosan kell, lássuk, hogy az amerikai-magyar közeledés kétkomponensű. Egyrészt a fenti racionalitás és érdekek mentén halad, másrészt fontos eleme a bizalom, mely valóban csak akkor garantálható, ha a két vezető, Trump és Orbán viszonya bizalomteljes és a két vezető hatalmon van.
 
PB