40 ÉVES A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY – KERÉNYI ATYÁT MÁRTON ÁRON – EMLÉKÉREMMEL TÜNTETTÉK KI

A pesti vármegyeháza dísztermében november 15-én posztumusz Bethlen Gábor-díjjal ismerték el Kiss Gy. Csaba Széchenyi-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár munkásságát; Márton Áron-emlékérmet kapott Kerényi Lajos piarista szerzetes és Szögi László történész-levéltáros, míg Fazekas István költő, teológus, Nagy-György János gazdálkodó, kopjafakészítő és Tasnádi Gábor szerkesztő, Tamási Áron és Illyés Gyula műveinek ápolója Teleki Pál-érdemérmet vehettek át.

Teleki Pál, Bethlen Gábor és Márton Áron különböző korszakokban őrizték a magyar identitást és kultúrát – kezdte köszöntőjét Tarnai Richárd főispán, a Pest Vármegyei Kormányhivatal vezetője. Arra kereste a választ, hogy mi a közös az említett három kiválóságban. Bethlen Gáborhoz kötődik Erdély aranykora, a fejedelem az oszmánoktól és a Habsburgoktól sikeresen megvédte Erdélyországot. Márton Áron püspök mindent megtett a lélekben élő nemzet, és az erdélyi kereszténység megmaradásáért. Teleki Pál miniszterelnökként a csonka hazát szolgálta, az ország főcserkészeként a hitet és a kereszténységet védte. „Évek, évszázadok múlnak, de az a fonál, ami összeköti a mai és a jövőbeni díjazottakat, és azokat, akikről a díjakat elnevezték elszakíthatatlan” – emelte ki Tarnai Richárd, és hozzátette: az egyik díjazotthoz, Kerényi Lajos atyához fűződő barátságom több évtizede tart.
 
Szabó András, a Bethlen Gábor Alapítvány (BGA) kurátora átadta a betegség miatt távol levő Lezsák Sándor üzenetét, jókívánságait, majd ismertette a 40 éves alapítvány tevékenységét, céljait, és külön köszöntötte Bakos István művelődéskutatót, a BGA kezdeményezőjét, szervezőjét, azt az embert, aki mindig kereste a kapcsolódási pontokat azokkal, akik a magyar ügyért akartak tenni.
Történt, hogy 1979. decemberében hatvanöt jeles hazai személyiség, így Barcsay Jenő festőművész, Benda Kálmán, Juhász Gyula, Hanák Péter és Makkai László történészek, Illyés Gyula, Fodor András, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Szécsi Margit, Vas István és Zelk Zoltán költők, Németh Lászlóné, illetve Jócsik Lajos, Mészöly Miklós, Páskándi Géza írók, Huszárik Zoltán filmrendező, Czine Mihály és Kiss Ferenc irodalomtörténészek, Borsos Miklós és Somogyi József szobrászok, Juhász István, Juhász Pál, Levendel László, Szabó Gábor és Zsebők Zoltán orvosok, Nemecz Ernő vegyész, Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre színművész aláírásával kezdeményezett független magánalapítvány a korabeli kommunista vezetés ellenzése közepette, hat éves küzdelemmel vívta ki működésének hivatalos jóváhagyását.
 
A térségben elsőként létrejött legális új polgári összefogás alapítói: Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Tehát fél évtizedes szellemi és politikai küzdelem után 40 éve Köpeczi Béla miniszter engedélyezte a BGA működését. Az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány – a hazai és külhoni magyarok áldozatkészsége, kurátorai munkája révén– anyagi, szellemi és lelki támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállalt a nemzeti összetartozás szolgálatában, a Közép-európai szellemi együttműködésben, mai határainkon túl élő magyarság hazai megismertetésében, kiváló képviselőinek, értékeinek népszerűsítésében, a magyar-magyar kapcsolatok ápolásában. Alapítói, kurátorai közreműködtek a rendszerváltás folyamatában, pl. a Bibó Emlékkönyv és az 1987 őszi Lakiteleki találkozó megszervezésében.
 
1986-tól Bethlen Gábor-díjjal (Péterffy László alkotása) a magyar szellemiség és szolidaritás olyan, háttérbe szorított személyiségeit tüntették ki elsőként, mint a csángó kultúra kutatóját, Domokos Pál Pétert, a népfőiskolai mozgalom egyik hazai atyját Újszászy Kálmánt, a híres könyvkiadót Püski Sándort és feleségét. Bethlen-díjjal jutalmazták Borbándi Gyulát és Molnár Józsefet a nyugati magyarság, illetve Szabó T. Attilát és Sütő Andrást Erdély kiemelkedő alkotóit vagy a magyarság szellemi vezetői közül az akkoriban üldözött Duray Miklóst, Janics Kálmánt, Király Károlyt, Tőkés Lászlót és Matuska Mártont. Kitüntették a Közép- európai népek olyan jeles képviselőit, mint Zbigniew Herbert lengyel költőt, Bohumil Hrabal cseh írót, Veno Taufer szlovén, Juríj Skrobinecz ukrán, Lubomír Feldek és Vojtech Kondrót szlovák költőket, Nedjelko Fabrio horvát írót és másokat.
 
Az 1988. óta adományozott Márton Áron-emlékérmet (Szervátiusz Tibor alkotásával), a keresztény magyarság szolgálatában kiemelkedő munkát végző személyeknek és intézményeknek adják át.
 
2006-tól a magyar örökség elszánt védelmezőit, az értékteremtő munkát, Teleki szolidáris szellemiségét, emberi példáját követőket ismerik el Teleki Pál Emlékéremmel (Rieger Tibor alkotásával). Az alapítvány évente adományozott kitüntetései (Bethlen Gábor-díj, Márton Áron-emlékérem, Teleki Pál-emlékérem) ösztönzik a magyarság – benne a diaszpóra – értékeinek, alkotóinak megismerését és elismerését.
 
Szabó András közölte, hogy a BGA életében most, és valószínűleg utoljára adnak át posztumusz díjat. Az alapítvány kuratóriuma még 2024 végén úgy döntött, hogy a Bethlen Gábor – díjat Kiss Gy. Csaba irodalom - és művelődéstörténésznek adják. Isten útjai kifürkészhetetlenek, és a nyáron a Teremtő magához szólította Kiss Gy. Csabát. Mivel a közép-európai népek kultúrájának jeles kutatója ezer szállal kötődött az alapítványhoz, ezért szombaton felesége és lánya vette át a díjat.
 
Petrik Béla eszmetörténész, szerkesztő laudálta Kiss Gy. Csaba munkásságát.
Közölte, hogy Kiss Gy. Csaba európai, közép-európai tudós volt a legnemesebb kompetenciával és ismeretekkel. A politika és a közélet világában is otthon volt, a józan ész vezette, következetesen értékalapú társadalmat képviselő autonóm személy. Alig van hozzá hasonló, akiben az ember, a tudós és a közéleti szereplő ennyire egységben lett volna. Szellemi orientációja a ’60-as évek végén alakult ki, legfontosabb építő kövei között megtalálhatjuk Németh László tanulmányait, az Eötvös Collegiumban tartott Czine Mihály-szemináriumokat.

Kiss Gy. Csabának 1978-ban fontos találkozása volt a lengyel történelemmel, Karol Wojtyła lengyel bíboros II. János Pál pápává történő választása. A pápa szülőföldjén tett látogatása 1979-ben milliókat vonzott Varsóba, Krakkóba és Czestochowába. Az állami tévében és rádióban sugárzott zarándoklat során a pápa nyíltan beszélt az emberi jogokról, valamint a véleménynyilvánítás és a lelkiismereti szabadság jogáról. Ez a találkozás nagy hatással volt rá, ahogy ő is fogalmazott, megvilágosodott. Kiss Gy. Csaba egy egészen újfajta kommunikációs stratégiát honosított meg az ellenzéki nemzeti demokrata körökben. Ekkor kezdődött kapcsolata a Tygodnik Powszechny krakkói katolikus hetilap szerkesztőségével is – amely a pápa értelmiségi köréhez tartozott –, évekkel később, 1987 novemberében nekik küldte, akkor még álnéven, tudósítását az MDF lakiteleki találkozójáról. 50 évig járta a Magyarország–Lengyelország, Magyarország–Horvátország, Magyarország–Szlovákia utat. Hazajött, és újra elindult, tanított és tanult. Kint megpróbálta elmondani, mi a magyar, itthon pedig, hogy mi a lengyel, horvát, szlovák. Közép- Európa eszméjének egyik legfelkészültebb és fáradhatatlan szakértője – bár magyar–német szakon végzett, 1975 - től a Nagyvilág nyugati szláv irodalmak rovatvezetője lett, 1974 - ben lengyel-magyar összehasonlító irodalomtörténeti témából kezdte meg aspirantúráját – egyetemi tanárként, íróként és közéleti szereplőként egyaránt Közép- Európa újjáteremtésének, a közép európai nemzetek „tejtestvériség” eszméjének szentelte munkáját. Nála többet kevesen tettek azért a határokon átívelő szellemi, kulturális közösségért, amelyet Közép-Európának hívhatunk – emelte ki Petrik Béla.
 
Kerényi Lajos atya a keresőket várja a templomba. Jónéhány alkalommal hallottuk ezt a mondatot a 2000-es évek elején, közepén hittanos barátaimmal, az útbaigazítás során, az aktuális nagymarosi ifjúsági találkozón. Lajos atya nevét a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság műsorának köszönhetően ismertem meg. Mondom néktek vallási műsorban Tőkés Lászlóval és Ittzés Jánossal heti váltásban olvasta fel jegyzeteit. Hallhattunk tőle a válsághelyzetben álló ember előtti kiútról, a magyar nemzet sorskérdéseiről – kezdte a Márton Áron-emlékérmes Kerényi Lajos piarista atya laudálását Nagymihály Zoltán történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár tudományos segédmunkatársa, a BGA kurátora. Beszédei arra irányultak, hogy a kereszténység nem a kísérletezés helye, az egyház pedig nem elefántcsonttorony. Arról is beszélt a laudáló, hogy Kerényi atya szerint nem csak magunkért, hanem nemzetünk jövőjéért is felelősek vagyunk. A nemzetért tenni pedig kötelesség. „Személyes példája, kiállása, bátorsága sokunknak jelent egyszerre követendő mércét és megmászhatatlan magaslatot”.
 
Szögi László történész-levéltárost Dr. Bernád Rita, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár igazgatója méltatta. Megtudtuk, hogy már fiatal korától a nemzeti-keresztény elkötelezettség volt számára a meghatározó, és a tanulást Szögi László fontos kötelességnek tekintette. Szülei a reál tudományok felé terelték, ezért technikumot végzett, majd 1972-ben az ELTE BTK-n történelem-levéltár szakon kapott diplomát. Tanárként, levéltárosként is a maximumra törekedett. Gyulafehérvárral régi a kapcsolata. A ’90-es évek végén végzett rendezés során kedvelte meg több hallgatója is a levéltárosi munkát és magát Erdélyt, mert itt tapasztalhatták meg, hogy mit jelent valójában levéltárosnak lenni. Szögi László életútja, munkássága méltó a Márton Áron –emlékéremhez.
 
A Teleki Pál-érdemérmet először, betartva az alfabetikus rendet, Fazekas István református lelkész, író, zsoltárfordító polihisztor vette át. A Béres Klára méltatását Béres József, a Béres Gyógyszergyár elnöke olvasta fel. A méltató személye nem véletlen. Gyógyítók című oratórium-drámájának alapötletét id. dr. Béres József, a legendás feltaláló életéből, sorsának drámai helyzeteiből merítette, művében az emberi élet legalapvetőbb, egyben legdrámaibb kérdéseit feszegeti: az élet és halál végtelen körforgásának értelmét. A drámai fordulatokban bővelkedő kortárs színmű, A megvádolt megrendítő képet fest a Kádár-korszak bürokratikus viszonyairól, mely minden újat, egyénit, a hivatalos iránytól eltérőt gáncsolt. Béres József hűséges maradt elveihez, az akkori hatalom nyomása ellenére sem hagyta el hazáját, ragaszkodott ahhoz, hogy találmánya Magyarországon szolgálja a betegek gyógyulását.
 
Nagy-György János gazdálkodót, népi fafaragót, volt alpolgármestert szintén Teleki – érdemrenddel tüntették ki. A hódmezővásárhelyi egyéni gazdálkodó 1957-ben született református, egykori középbirtokos családból. 1990-ben meggyőződése volt, hogy az egyszerű, dolgos, hétköznapi ember is képes tenni a városért. Megválasztották képviselőnek, majd a pártközi egyezmények alapján alpolgármesternek. Később kopjafákat készített. Műhelyében visított a fűrész, repült a forgács, merült a forró parafinba a 64 kész kopjafa, s utazott Erdélybe, a gyimesbükki régi magyar határra, hogy mementóként hirdesse, 64 vármegye alkotta egykor Magyarországot.
 
Tasnádi Gábor szerkesztőt, gombatermesztőt Bakos István művelődéskutató – aki szerint a Teleki Pál érdemérem az alapítvány becsületrendje – méltatta. Bakos szellemi honvédelmünk kiemelkedő egyéniségének nevezte Tamási Áron, Kós Károly és Illyés Gyula műveinek kutatóját. Tasnádi Gábor Illyés Gyula tisztelője, barátja volt. Tasnádi nem körzővel és vonalzóval dolgozott, hanem szívével és elméjével, amikor az Illyés-kötetet szerkesztette. Ő, akinek Illyés csaknem valahány könyvét szeretettel ajánlotta, valósággal magához dédelgette, együvé ölelte gazdag anyagát, s olyan értő-szerető gonddal csiszolta össze sajátos emlékoszlopa köveit, hogy ez már külön műalkotás, önálló műfaj. Könyvében egyik kép a másikat hívja elő, továbblapozásra késztet, kíváncsivá tesz, mozgalmas, cselekménye van. Tasnádi Gábor által összeállított Ablakok Erdélyre c. kötet azokat az írásokat tartalmazza, amelyek Erdély szellemiségével és személyiségeivel kapcsolatosak.
 
Székelyföld Jövőjéért Ösztöndíjban részesült Kacsó Emőke Ibolya, teológus hallgató, aki azt vizsgálja, hogyan épül fel, hogyan konstruálódik meg a Kárpát-medencében a nők számára a református lelkészi életpálya. Csiszér Csanád, kolozsvári fizika szakos hallgató szintén ösztöndíjas lett. A fiatalember a robotika, elektronika, részecskefizika ifjú szakértője. Szabadidejében kosarazik, barkácsol, cserkészkedik, programozással is foglalkozik, és fizika-, kémiakísérleteket is végez.
 
Felidéztem magamban Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének – aki betegsége miatt nem tudott megjelenni a díjátadón – három éve elhangzott mondatait: aki Székelyföld magyar jövőjét támogatja, az a Kárpát Haza magyar jövőjét erősíti. Székelyföld nélkül nincs múltunk, nincs jelenünk, nincs jövőnk.
 
Fotón: Kerényi Lajos piarista szerzetes a Márton Áron – emlékéremmel, és Tarnai Richárd főispán, a Pest Vármegyei Kormányhivatal vezetője.
 
Fotó forrása: Tarnai Richárd közösségi oldala

m.a.

(2025.11.16.)