DOKTORANDUSZOK BARANYA SZERB MEGSZÁLLÁSÁRÓL, A VIETNÁMI MAGYAR KONTINGENSRŐL

ÉS EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (RETÖRKI) „Új szempontok a 20. századi magyar történelem kutatásához” címmel november 10-én, Budapesten doktorandusz-konferenciát rendezett. A rendezvényen olyan a bölcsészet- és társadalomtudományi területen doktori tanulmányokat folytató hallgatók adtak elő, akik e témában releváns kutatásokat folytatnak. A kiemelkedő előadásokat tartó doktoranduszok felkérést kaptak elődásuk írott, szerkesztett változatának elkészítésére, amely publikálására a RETÖRKI lehetőséget biztosít.

Nyári Gábor a RETÖRKI ügyvezető igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy előadói, publikálási lehetőséget biztosítanak azoknak a fiatal szakembereknek, történészeknek, társadalomtudósoknak, akik kutatásaikat szeretnék megismertetni. Így lehet kibővíteni a szakmai kapcsolatrendszert.
Tehát a RETRÖKI munkatársai megismerik a doktoranduszokat, és a doktoranduszok is megismerik egymást, ami kapcsolati tőkét jelenthet. Ezért indították útjára tavaly doktorandusz-konferencia sorozatukat.
 
Riba András László levéltár és szakmafejlesztési igazgató a konferencia címére utalva kiemelte, hogy az új szempontok felvetése minden szempontból a tudomány nagy ünnepe. A rendszerváltás, és a 20. századi magyar történelem az a korszak, ami a legközelebb esik jelenünkhöz, így annak kutatási dinamikája magával hozza az újabb szempontokat. Az pedig, hogy mely új szempontok tudnak termékenyítőleg hatni és a tudomány keretei között megerősödni az viszont már egy hosszú, vitáktól sem mentes folyamat végén dől el. A RETÖRKI szerinte egy igazán fiatal/fiatalos összetételű csapat, és fontos, hogy a fiatal kollegákkal egyre többször találkozzanak, megismerjék kutatásaikat. Bízik benne, hogy az itteni műhelymunka képes kilépni az intézmény falai mögül. Utalt arra is, hogy nem csak a kerületből, a fővárosból, hanem az ország más pontjairól, nívós egyetemeiről érkeztek kollegák, előadók a konferenciára. Szólt arról, hogy a tavalyi konferencia anyagát kiadta a RETÖRKI, mert más az előadás, és más az, amikor az újabb szempontok, újabb kutatási eredmények nyomtatásban jelennek meg. Cicero Az istenek természete munkájából kölcsönzött gondolata: helyes, hogy vannak különböző bölcseleti munkák, irányzatok. De amikor a tudomány területén ütköznek meg az irányzatok, az nem működik, hogy valaki vélt igazát, saját filozófiáját úgy védi meg, arra hivatkozik, hogy azt maga Püthagorasz nyilvánította ki, mondta a régi időkben. Ezzel Riba András arra utalt, hogy természetes, hogy minden egyetemnek megvan a saját iskolája, filozófiája, de nem az az egyedüli üdvözítő, hanem párbeszédet kell folytatni a kutatóknak, történészeknek. Majd Thomas Mannt idézte: „az ötlet tehát, amolyan három-négy taktusnyi valami, ugyebár, nem több. Minden egyéb csak kitartás, türelem, kidolgozás kérdése.” Gondolja, hogy lesz olyan kollega, aki még az ötlet, és lesz olyan kollega, aki a kidolgozás szintjén tart, és reméli, hogy ezt a kis iróniát elnézik neki.
 
Virág Zsolt, a PTE hallgatója Baranya szerb megszállásáról beszélt a társadalomtörténeti aspektusokra koncentrálva. Megtudtuk, hogy első világháborús összeomlás, a birodalom önálló nemzetállamot kívánó nemzetiségeinek törekvései és a nagyhatalmi politika változásai hatására, 1918 őszére az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott. Még az egységes birodalom nevében írták alá 1918. november 3-án a padovai fegyverszünetet. Ez azonban nem rendelkezett az ország déli határairól, valamint annak védelméről, így tárgyalások kezdődtek az antantot a térségben képviselő szerb–francia erőkkel. A tárgyalások eredménye lett a Padovát 10 nappal követő belgrádi katonai konvenció, melyet a magyar kormány képviseletében Linder Béla hadügyminiszter írt alá 1918. november 13-án. Ennek értelmében egy demarkációs vonalat jelöltek ki, ami a Barcs–PécsBátaszék–Baja–Maros vonalon futott. Ezzel párhuzamosan a szerb hadsereg meg is kezdte az említett vonaltól délre eső területek megszállását. 1918. november 14én érkeztek meg Pécs városába a megszállók. A belgrádi katonai konvenció pontjainak megszegésével 1919 elején a megszállók fokozatosan átvették az ellenőrzést Pécs és Baranya közigazgatása felett. A helyi tisztviselők eltávolításával és szerb hivatalnokokkal történő leváltásukkal megtörtént az impériumváltás. Ezt 1919. január 27-én Vladislav Pandurović főispánná történő beiktatása koronázta meg. A megszállt területet teljesen elvágták Magyarországtól, ami a háború okozta nehéz helyzet mellett, tovább rontotta a gazdasági viszonyokat. Az előadó beszélt az internálásokról, és arról, hogy Károlyi-és a Kun Béla köréhez tartozók közül többen a megszállók mellé álltak.
 
Bacher Péter, szintén Pécsről érkezett, és a baranyai pártszervezet elitjét érő koncepciós perekről értekezett. 1945 és 1956 között 17-en töltötték be a városi és megyei titkári pozíciót. A titkárok kétharmadának semmiféle lokális kötődése nem volt és életútjaikban is megfigyelhetőek hasonlóságok, például összeköti őket a munkásmozgalmi múlt, ami lehetett Horthy-korszakbeli illegális mozgalmi tevékenység, vagy szakszervezeti tagság. Mint előadásából kiderült, a 17 vezetőből a Horthy-korszakban 10 ült börtönben kommunista tevékenység miatt, de olyan is akad köztük, aki részt vett a spanyol polgárháborúban, vagy orosz hadifogságba került az első világháborúban. Mint Bacher Péter rámutatott, az időszak legmeghatározóbb figurája Krancz Pál volt, aki egy rövid ideig a városi és megyei funkciót párhuzamosan is betöltötte. A Rajk-per alaposan megtizedelte a helyi káderállományt, köztük Krancz Pált is utolérte a retorzió. 1952-ben egyik napról a másikra leváltották a tanácselnöki posztjáról, és az ellen folyó ÁVH-vizsgálat alatt még Pécsről is kitiltották. Krancz csak az enyhülés éveiben történt rehabilitációja után tudta meg, hogy Jugoszlávia számára való kémkedéssel vádolták.
 
Zeitler Ádám a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza azt vizsgálta, hogy a településpolitika milyen hatással volt Makó fejlődésére a Rákosi-és a Kádár-korban. Megemlítette az urbanisztikai tervet, és azt is, hogy a párt szerint csak az iparosított település lehetett fejlett település. Felhívta a figyelmet a súlyos aránytalanságokra. Súlyos aránytalanságok keletkeztek ugyanis az egyes ágazatok, valamint a termelés, elosztás, felhasználás között. A beruházási források közel fele az ipart (és építőipart) szolgálta, a mezőgazdaságra 14%-ot fordítottak és 40% sem jutott a többi ágazatra, az infrastruktúrára. Ráadásul a jó agrárszakemberek közül sokan a városokban próbáltak megélhetést találni betanított vagy segédmunkásként.
 
Nagy Péter, a PTE doktorandusza a Kádár-korszakbeli űrhajóspropagandáról beszélt. Megemlítette azt a vitát, hogy Gagarinról, még életében, lehetett-e teret, gyárat, üzemet, iskolát elnevezni? Abban egyeztek meg, hogy brigádok vehetik csak fel az élő űrhajós nevét. Jurij Gagarint a szovjet propaganda „szuperfegyverként” használta fel, kiemelve a szovjet rendszer technológiai fölényét és a szocialista ideológia sikerét. Magyarországi látogatását, ahogy azt a propaganda felügyelte, tömeges lelkesedés kísérte, megerősítve ezzel a Kádár-rendszert az '56-os forradalom utáni elszigeteltségben.
 
Szadai Károly a PPKE-ről érkezett, előadása a diskurzuselemzés alkalmazása a Kádár –rendszer kutatásához címet viselte. Kiemelte, hogy a diskurzus feletti uralom a párt uralmát jelentette. Hiszen a nyelv által szerveződik az emberi cselekvés.
 
Kiss-Kováts Anna a Károli Gáspár Református Egyetem doktorandája azt vizsgálta, milyen volt a mindennapok hatása az NEFB magyar tagjaira. Tudvalevő, hogy vietnámi háborúban nem harcoltak magyarok, de 1973 és 1975 között 636 magyar katona, határőr, rendőr és diplomata vett részt a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság (NEFB) keretében, melynek célja a tűzszünet betartásának ellenőrzése volt. A misszió a párizsi békeszerződés aláírását követően alakult, és a négy tagállam (Magyarország, Lengyelország, Kanada, Indonézia/Irán) delegációja felügyelte a tűzszünetet és a fegyverszünetet. Problémát jelentett a nyelvismeret hiánya, a vietnámit franciára, a franciát magyarra fordították. Hiányzott a valódi terepismeret, mert akik kimentek, főleg katonai szempontokat vettek figyelembe, így Vietnámban környezeti és infrastrukturális sokk érte a magyarokat.
 
Az orosz származású, magyarul kiválóan beszélő Shishov Nikita szintén a pécsi egyetemi csoportot erősítette. Arra kereste a választ, hogy a szovjet-magyar kapcsolatok jövőjéről milyen elképzelései voltak az MDF-nek, a kisgazdáknak és a KDNP-nek, még 1990-es kampányuk során. Az MDF programja a szovjet befolyás alóli felszabadulást, a függetlenség kivívását és a nyugati polgári-demokratikus értékek átvételét tűzte ki célul. Viszont a SZU-val nem akarták megszakítani a gazdasági kapcsolatokat. Arról is szólt, hogy Moszkvában megorroltak azért, mikor a szovjeteket megszállóként tüntették fel a magyar sajtóban.
 
Zsidi Bernát, az ELTE doktorandusza azt vizsgálja, hogy az akadémiai kutatóhálózatok átalakítására milyen tervek születtek 1985 és 1994 között. Szólt arról, hogy az Akadémia tehát 1949 és 1990 között centralizálva felépített, hierarchizált rendszerben működött. Az érdemi kérdések eldöntésében pedig az akadémikusok egy szűk csoportja, az Elnökség vett részt. Az 1989. májusi közgyűlésen beterjesztett törvényi koncepció („Kék füzet”) célja elsődlegesen a politikának való kitettség kiküszöbölése volt. Ezt egy új szervezeti formával kívánták elérni, amelyben megszűnt volna az MTA államigazgatási funkciója, és az intézmény autonóm köztestületté alakult volna át. A koncepció fontos eleme volt, hogy az Akadémia megtartotta volna a kutatóhálózatát, illetve az alapkutatásokra továbbra is költségvetési támogatás biztosítását javasolta. Az 1990. évi májusi közgyűlés Kosáry Domokost választotta az Akadémia elnökévé (1990–1996). Kosáry személye a tudós társaság megújulási igényét is szimbolizálta, hiszen a tudós 1956-ot követően – a forradalomban betöltött szerepe miatt (a forradalom dokumentumainak gyűjtése, a Magyar Történészek Forradalmi Bizottságának elnöki posztja) – börtönben is ült. A majdnem 80 éves történész korát meghazudtoló lendülettel látott munkának az intézmény élén. A májusi közgyűlés határozata értelmében egy bizottság keretében újraindította az akadémiai törvény kidolgozásával kapcsolatos munkálatokat. A bizottsági koncepciót az 1990. évi decemberi rendkívüli közgyűlés jóváhagyta, majd az Akadémia a kész jogszabálytervezetet 1991 első hónapjaiban nyújtotta át a kormány Tudománypolitikai Bizottságának.
 
Az 1989-es tervekhez hasonlóan az MTA továbbra is kitartott azon elgondolás mellett, hogy az intézmény egy kutatóhálózattal, saját vagyonnal és állami támogatással működő autonóm köztestület legyen. Ebben a törvénykezdeményezésben azonban már jóval kevesebb igényt fogalmaztak meg az országos tudományirányítással kapcsolatban, és az akadémikusoknál szélesebb kör számára nyitották volna meg a köztestületet. A kutatóintézetek nagy önállóságot kaptak volna, de a Közgyűlés felügyelte volna az intézetek költségvetési kérdéseit. Az Akadémia a tudományos minősítésben az Athenaeum Bizottságon keresztül továbbra is részt vett volna az egyetemekkel együtt.
 
A konferencián két plenáris előadást is tartottak. Németh Máté (RETÖRKI-PPKE) a magyar népi ellenzék ’70-es évekbeli tevékenységét mutatta be. Megkülönböztette egymástól a népit és a népiest. Az utóbbi a népit utánozza, az előbbi viszont közvetlenül a néptől származik. A népi gondolat pedig a következő: agrárnépesség nélkül nincs politikai megújulás. Endrédi Tamás (RETÖRKI-ELTE) pedig a Kádár-kori magyar filmkritikát vizsgálta. Összehasonlította a Filmvilág, a Filmkultúra és Film Színház Muzsika kritikáit, a három lapnak a marxizmushoz való viszonyát. 1972-ig a Filmkultúra eléggé liberális, nyitott volt. Abban az évben született meg az az itthoni állásfoglalás, ami Az MSZMP KB kultúrpolitikai munkaközösségének állásfoglalása irodalom- és művészetkritikánk néhány kérdésében címre hallgat. Az állásfoglalás célja a művészetkritika „felrázása” volt, a marxista hegemónia, elkötelezettség, az orientáció megőrzése vagy újra bevezetése, az MSZMP X. kongresszusi határozatának megfelelően. A Filmkultúra éléről el akartál mozdítani Bíró Yvette-t. De kellett egy valódi ok. Megtalálták. Bíró Yvette egy olyan cikk miatt kényszerült távozni, amiben megjelent az igény Fábri Zoltán, Makk Károly, Kovács András és Kósa Ferenc filmrendezők részéről az önálló alkotó stúdiók iránti igény.
 
A Fiatal szemmel című kötet a tavalyi doktorandusz konferencián elhangzott előadások szerkesztett verziója, és a könyv bemutatóján Strausz Péter a RETÖRKI tudományos igazgatója leszögezte, hogy az Intézet nem csak a kutatást tartja fontosnak, hanem azt is, hogy a kutatási eredményeket ne csupán a szűk szakmával, hanem minden történelem iránt érdeklődővel minél jobban megismertesse. A legjobb értelemben vett tudományos ismeretterjesztést a RETÖRKI mindig is fontosnak tartotta – közölte Strausz Péter. Címszavakban beszélt erről az ismeretterjesztő munkáról. Utalt a RETÖRKI honlapján található Kronológia rovatra, ami a rendszerváltás és az azt megelőző eseményeket mutatja be kisebb tanulmányokban, és felállítja azt az időrendet, amelynek köszönhetően az események láncolatából jól értelmezhető folyamatok lesznek. A köznevelésben tanulók, tanítók és a történelem iránt érdeklődők számára több mint egy éve indult útjára a HistóriApp, ami egy a tanulást, az érettségire való felkészülést segítő mobilalkalmazás. A Szó szerint c. kiadvány - Szemelvények a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyveiből, 1986-1989 pedig igazodik a történelemtanításban elvárt problémaközpontú oktatás elméletéhez. Majd megemlítette, hogy amikor doktorált, alig volt lehetősége kutatási eredményeit bemutatni. Ez most már kissé változott, de még mindig egy doktorandusznak elég nehéz kutatási eredményeiről beszámolni. Ezért is rendezik meg ezeket a konferenciákat.
 
A RETÖRKI-t 2013-ban alapították, tehát egy több mint tíz éves múltra visszatekintő kutatóintézet vagyunk. Az elmúlt években jelentős átalakulás történt, több lábon áll már Intézetünk. Az első a klasszikus értelemben vett kutatóintézet egy fiatal történész csapattal. Érdekesség, hogy a kollegák átlagéletkora kevesebb mint 39 év. A második lábunk a levéltár, amiben szintén többségében történész végzettségű kollégák dolgoznak. Megpróbáljuk a levéltárat és a történeti kutatóközpontot közösen kezelni, közös projekteket folytatni, ennek eredményeként több éve működik sikeresen kutató-levéltár programunk – közölte a könyvbemutatón Nyári Gábor, a RETÖRKI ügyvezető igazgatója. Hozzátette: önmagában a rendszerváltás folyamata értelmezhetetlen a 20. század „vizsgálata” nélkül. A ’90-es évek eseményeit a múlt megismerése hiányában nem tudjuk jól a helyükön kezelni. Majd kiemelte: 2022-ben lett az archívumból hivatalosan levéltár, ami kb. 280 iratfolyóméretnyi anyagot őriz. Emellett több ezer videókazetta, hangkazetta, fotó található a RETÖRKI levéltárában. Nyári Gábor a levéltár pedagógiai programot megemlítve közölte, hogy a RETÖRKI harmadik lába az oktatás és ismeretterjesztés. Az ügyvezető igazgató örül annak, hogy az általuk megszólítottak nem zárkóznak el, „nagyfokú nyitottságot látok a másik fél részéről” – hangsúlyozta. A Fiatal szemmel c. kötettel kapcsolatban megjegyezte, hogy benne teljesen kiforrott munkákat olvashatunk, ezért döntöttek publikálásuk mellett.
 
Kovács Balázstól, a RETÖRKI tudományos segédmunkatársától megtudtuk, hogy a tavalyi doktorandusz konferencia előadói közül heten vállalták, hogy tanulmánnyá formálják előadásukat. A hét értekezés szinte átfogja a 20. század egészét. Takács Kitti Rákosi Mátyás első perét dolgozta fel. Bacher Péter a baranyai, pécsi 1945 után politikai elit, míg Csík Ádám Lajos a Békés megyei Munkásőrség történetét, Jeszenszki Kornélia a magyar holokauszt emlékezetpolitikáját, Szabó Ferdinánd a magyar-jugoszláv kapcsolatokat, Urbán Márta a ’45-ös földosztás társadalmi hatásait, Kosztolányi Tímea az iskolák, óvódák államosítását kutatja. A doktoranduszok többsége egy adott megyére, városra, vagy egyházmegyére fókuszál. A társszerkesztő, Kovács Balázs tanulmánya – hét plusz egyként – is fellelhető a könyvben, ő Mód Aladár kommunista történész pályaképét mutatja be.
 
A RETÖRKI munkatársai egyetértenek abban, hogy a tanulmányok remek lehetőséget teremtenek további kutatásokhoz, előre vivő vitákhoz, és egyben bemutatják a történész utánpótlásképzés szakmai színvonalát.
 
 
 
Fotón (b-j): Kovács Balázs a RETÖRKI tudományos segédmunkatársa, a Fiatal szemmel c. könyv társszerkesztője, Nyári Gábor a RETÖRKI ügyvezető igazgatója és Strausz Péter az Intézet tudományos igazgatója, a Fiatal szemmel c. könyv társszerkesztője.
 
Fotó készítője: Kocsi Rita

Medveczky Attila

(2025.11.17.)