A kegyelem ma is „házhoz jön” – A Loretói Boldogságos Szűz Mária emléknapja

A Loretó-i Szent Ház nem pusztán csak egy „relikvia”, hanem egy konkrét és értékes „ikon”. Nem valamely elvont igazság „ikonja”, hanem egy eseménynek, egy titoknak: az Ige Megtestesülésének.

A Megtestesülés, amelyre emlékeznek e szent falak között, egy csapásra visszanyeri eredeti bibliai jelentését. Nem egy egyszerű tanításról van szó az isteni és emberi egyesüléséről, hanem sokkal inkább egy olyan eseményről, mely az idő és a tér egy meghatározott pontján ment végbe, ahogyan azt csodálatosan megvilágítják az apostol szavai: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4).

Mária az Asszony, ő, hogy úgy mondjuk, a fizikai és lelki „hely” egyszerre, akiben létrejött a Megtestesülés. De a Ház is, amelyben élt, kézzel fogható emlékeztetőt jelent erre a konkrét dologra.

A názáreti rejtett életre való emlékezés nagyon is konkrét kérdéseket vet fel, olyanokat, melyeknek köze van minden ember tapasztalataihoz. Feléleszti a család szentsége iránti érzéket, s egy csapásra a világ elé tárja azokat az értékeket, melyeket ma ugyancsak hanyagolnak, mint például a hűséget, az élet tiszteletét, a gyermeknevelést, az imádságot. Mindezeket a keresztény családok újra felfedezhetik a Szent Ház falai között, mely a „család-egyház” első példája volt a történelemben.

A Szent Ház ezzel egyidőben emlékeztet a megszentelt élet és az Isten Országáért vállalt szüzesség hivatásának nagyszerűségére, melyek itt találnak dicsőséges kezdetükre Máriának, a Szűznek és Anyának személyében

A fiataloknak pedig, akik hatalmas tömegben zarándokolnak az Anya Házához, szeretném megismételni azokat a szavakat, melyeket más alkalommal már elmondtam számukra: „Haladjatok Mária felé, járjátok utatokat Máriával… találjon visszhangra szívetekben az ő legyenje”. A fiatalok legyenek képesek megújítani, a Názáreti Ház tanításainak fényében elköteleződésüket a katolikus nép iránt, hogy visszavihessék Krisztust a szívekbe, a családokba, a kultúrába és a társadalomba.

A mi időnkben zajlik az az igaz küzdelem, hogy a nők megkaphassák az őket megillető helyet az Egyházban, és a társadalom ebben a vonatkozásban is találhat itt egy elmélyítésre érdemes gondolatot. Azon tény révén, hogy „Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4), minden egyes nő felemeltetett Máriában, mégpedig olyan méltóságra, amelynél nagyobbat elképzelni sem lehet.

Ezen kívül semmiféle elméleti megfontolás sem tudná annál az egyszerű ténynél jobban felmagasztalni az emberi munka méltóságát, minthogy az Isten Fia dolgozott Názáretben és azt akarta, hogy „az ács fiának nevezzék” (vö. Mt 13,55).

Végül, hogyan ne emelnénk ki a „szegények választását” ami a Zsinaton történt (vö. Lumen gentium, 8) és azt követően folyamatosan erősödött? A Szent Ház egyszerű és alázatos falai látványosan emlékeztetnek bennünket arra, hogy Isten maga kezdte ezt el, Máriát választva, akiről oly szépen mondja az egyik zsinati szöveg: „Ő az, aki kiemelkedik az alázatosak és az Úr szegényei közül, kik bizalommal tőle remélik és kapják meg az üdvösséget.” (Lumen gentium, 55)

Megmaradva a szegénység és a szenvedés témakörénél, kitüntető helyet kaptak a szentély történelmében a betegek. Ők zarándokoltak elsőként a Szent Házhoz és vitték el aztán hírét a népek közé. Hol találhattak volna bárhol a világon jobb fogadtatásra, mint annak a házában, akiről épp a loretói litánia hirdeti, hogy a „betegek gyógyítója” és a „szomorúak vigasztalója”?

„Legyen Loreto szentélye – ahogy azt XXIII János pápa mondta – nyitott ablak a világra, felelevenítője azoknak a hangoknak, melyek hirdetik a lelkek, a család és a népek megszentelődését.”

(Szent II. János Pál pápa levele a Loretói Szent Ház fennállásának 700. évfordulójára)


DEKRÉTUM

a Loretói boldogságos Szűz Mária megünneplésének felvételéről az Általános Római Naptárba

A középkor óta tisztelet övezi a loretói Szent Ház eredeti kegyhelyét, amelyet mind a mai napig hívő zarándokok sokasága látogat meg Isten Igéjének megtestesülésébe vetett hitük táplálásáért.

E kegyhely felidézi a Megtestesülés misztériumát, és látogatóit arra készteti, hogy szemléljék az "idők teljességét", amikor Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született; hogy elmélkedjenek az Angyal szavairól, amely a Jó Hírt hozta, és a Szűz szavairól, amellyel ő az isteni hívásra válaszolt. A Szentlélektől megárnyékozva az Úr alázatos szolgálója az istenség hajlékává lett, s így a szent Egyház tiszta képévé.

Ez a fent nevezett kegyhely szorosan kötődik az Apostoli Szentszékhez, a pápák dicsérték és az egész világ számára ismertté vált, nem kevésbé, mint a szentföldi Názáret, képes különleges módon felragyogtatni a Szent Család evangéliumi erényeit.

A Szent Házban Megváltónk és az Egyház Anyjának képe előtt, szentek és boldogok mondtak igent hivatásukra, s betegek kértek vigasztalást szenvedésükben. Isten népe itt kezdte el dicsérni és kérlelni Máriát a loretói litániával, amelyet a világ minden táján ismernek. Kiváltképp azok, akik repülővel utaznak, találják meg benne égi pártfogójukat.

Mindezek fényében Ferenc pápa főpapi tekintélyével úgy határozott, hogy a Loretói Boldogságos Szűz Mária választható emléknapja az Általános Római Naptárban legyen december 10-e: az a nap, amely Loretóban ünnep, és amelyet minden évben ünnepelnek. Ez az ünneplés legyen segítségére minden embernek, különösen a családoknak, a fiataloknak és a szerzeteseknek abban, hogy kövessék az evangélium tökéletes tanítványának, a Szűzanyának erényeit, aki (Krisztust) az Egyház Fejét megfoganva vele együtt minket is övéiként fogadott el.

Ennek következtében az ünnepnek minden naptárban, a Misekönyvben és az Imaórák liturgiájában meg kell jelennie. Az ehhez tartozó szövegeket jelen rendelkezéshez csatoltuk, és azok, a püspöki konferenciák által jóváhagyott fordításait, e Dikasztérium általi megerősítést követően közzé kell tenni.

Minden egyéb más rendelkezés érvényét veszíti.

Kelt Az Istentiszteleti és Szentségi Kegyelmi Kongregáció székhelyén, 2019. október 7-én, Rózsafüzér Királynőjének emléknapján.

 

Robert Card. Sarah

Prefektus

 

+ Arthur Roche 

Érsek, titkár