107 ÉVE SZAKÍTOTTÁK EL ERDÉLYT

Éppen 107 éve, 1918. december 1-jén tartották meg Gyulafehérvárott azt a nagygyűlést, ahol határozat született arról, hogy a Magyar Királyság keleti területei, benne a történelmi Erdéllyel, úgymond „egyesülnek” a Román Királysággal. Az antanthatalmak által végül a trianoni diktátummal jóváhagyott területi csonkolás következtében a mai Magyarországnál nagyobb, 103 ezer négyzetkilométernyi terület került Romániához.

A Károlyi-kormány jóváhagyásával, és a MÁV segítségével Gyulafehérvárra vitt 1228 román küldött egyhangúlag fogadta el a proklamációt, ami kimondta Erdélynek és minden további, románok lakta magyarországi területnek (így a Máramarosnak, a Kőrös-vidéknek és a Bánátnak) az egyesülését a Román Királysággal. Ez Magyarország területének az egyharmadát, mintegy 26 vármegyét jelentett.

A felolvasott proklamáció az egyesülésen túl, egyebek mellett, kijelentette a szabad, általános és titkos választások bevezetését is, a választójog megadásával minden 21. életévét betöltött személy számára. Továbbá elismerte a teljes gyülekezési szabadságot is, és ami a legfontosabb, megadta a „teljes nemzeti szabadságot az összes együtt élő népnek.” A nemzeti kisebbségeknek tehát anyanyelvi oktatást, közigazgatást, jogi eljárást és autonóm vallásszabadságot ígért.


Az erdélyi román politikusok politikai propaganda céljából szervezték meg a gyulafehérvári nagygyűlést. Céljuk meggyőzni a világot arról, hogy a románság egyöntetűen kiáll Erdély Romániához csatolása mellett. 1228 küldött, öt román püspök, 129 esperes, a megszálló román hadsereg egységei, valamint nagyszámú ideutaztatott tömeg jelenlétében a határozatot  Iuliu Hossu püspök olvasta fel.

Vasile Goldiș, a Román Nemzeti Párt vezetője a gyűlésen elmondta, hogy 1800 év után a románság ismét visszaállítja Dácia határait , így Erdély, a Bánság ismét Románia része lesz. Olyan apróságról már nem szólt, hogy a követelt területen a románság csupán 43 százalékarányt alkot. Kimondják az „ideiglenes autonómiát”, demokratikus szabadságjogokat ígérnek, azaz „teljes nemzeti szabadságot”. Megígérik, hogy „mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által”. Majd másnap a Vaida-Voevod vezette küldöttség Bukarestbe utazott és átadta a határozatot Ferdinánd román királynak.

Érdekesség, hogy a Trianoni-békediktátum a történelmi Erdélyen túl követelt területeknek csak egy részét adta meg nekik. Máramaros északi része a cseheké lett, a Kőrös-vidék egy része magyar maradt és a Bánátot pedig a szerbekkel kellett megosztaniuk. Így "csak" 103.093 négyzetkilométernyi területet kaptak meg.

A Károlyi-kormány nem tett ellenlépéseket Erdély elvesztésekor, viszont mind az 1918 őszén alakult „Népköztársaság”, mind a Károlyiékat  leváltó Kun Béláék 133 napos rémuralma, a szovjet mintára szervezett „tanácsköztársaság” hátráltatta Erdély védelmét. 

Az ország legerősebb alakulata ekkor a Székely Hadosztály volt, amely megpróbálta megvédeni az erdélyi területeket. Nemegyszer szembementek a Budapestről érkező központi utasításokkal. A hadosztály nem élvezte a hátország támogatását, itt kiemelhető a budapesti katonatanács, különösen pedig Pogány József szerepe. Amikor hatalomra kerül a magyar proletárdiktatúra és megindul a román támadás 1919 áprilisában, a Székely Hadosztály demoralizálódik és április 26-án leteszik a fegyvert. Abban, hogy ez bekövetkezett, döntő felelőssége volt a Károlyi-korszak katonapolitikájának is.

Bár Románia nem kapta meg a Magyar Alföld nagy részét is, de a neki ajándékozott területen sem alkot túlnyomó többséget. Számarányuk az elcsatolt területeken 53 százalékra emelkedett, azonban Erdély lakosságának 47 százalékát alkotó más nyelvű népek véleményére senki nem volt kíváncsi nemcsak Gyulafehérváron, de Párizsban, Európában sem!

Ami pedig a kisebbségeknek ígért jogokat illeti.... a következő másfél-két év során mintegy kétszázezer magyart űztek el a románok Erdélyből.

Fotón: Iuliu Hossu a határozat felolvasása közben – Kép forrása: baladeledelteitulcea.ro

via szekelyhon.ro, hirado.hu, e-hir.ro