KLEBELSBERG VALLOTTA, HOGY A KULTÚRA HAZÁNK NEMZETKÖZI ERŐSÖDÉSÉNEK LEGFONTOSABB ESZKÖZE

Klebelsberg Kuno kultuszminiszterként már a XX. század elején felismerte azt, hogy az USA a világ egyik vezető hatalma lesz – hangzott el december 2-án délután a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (RETÖRKI) konferenciatermében, ahol Rapali Vivien Regina: A Smith Jeremiás ösztöndíj. Magyar mérnök- és elitképezés a két világháború közötti Magyarországon című kötetét mutatták be kerekasztal-beszélgetéssel egybekötve.

A kötet szerzője, Kovács Balázsnak a RETÖRKI tudományos segédmunkatársának, a rendezvény moderátorának arra a kérdésére, hogy miért éppen a Smith Jeremiás ösztöndíjat választotta doktori disszertációja témájának, ezt válaszolta: „Alapszakos kutatási területem a posztszovjet térség volt, ám váltani akartam, és mindenképpen a kulturális, tudományos témára.” Megtudtuk, hogy a disszertáció alapját egy véletlen levéltári felfedezés során a szerző kezébe került másolt, tehát nem eredeti gépelt névlista adta. Mint utólag kiderült ez a Smith Jeremiás ösztöndíjasok névlistája volt. „Innen indult az egész, szerettem volna megismerni az ösztöndíj történetét, mert a listán olyan nevek szerepeltek, melyek a múlt században meghatározóak voltak a tudomány területén.”
 
Dr. Rapali Vivien Regina, a RETÖRKI levéltárának főmunkatársa, gyűjteményi tudományos- és történész szakértő, a könyv írója megköszönte a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára munkatársainak segítségét az ösztöndíjalapítvány működésének gyakorlati részének kutatásában. Hiszen a Smith Jeremiás Ösztöndíjalapítvány működésének rekonstruálásakor – történeti feldolgozás hiányában – leginkább elsődleges forrásokra támaszkodhatott. A pályázati és bírálati rendszer ügymenetével kapcsolatban elsősorban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárában őrzött, a m. kir. József Műegyetem és a m. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektori hivatalának iratai szolgáltak számára információkkal.
 
A szerző, a kutató célja az volt, hogy levéltári források alapján rekonstruálja egy a két világháború között működő műszaki stipendium és kedvezményezettjeinek történetét. Így a dolgozat, és az abból szerkesztett kötet tágabb értelemben a tárgyalt korszak elitképzési eszközéül szolgáló ösztöndíjpolitikáját, szűkebb értelemben egy konkrét műszaki stipendiumot, a Smith Jeremiás Ösztöndíjalapítvány (1927–1941) és ösztöndíjasainak történetét vizsgálja. A dolgozat időhatárai az ösztöndíjalapítvány történetét tekintve az 1927–1941 közötti éveket és a két világháború közötti időszakot, az ösztöndíjasok – harminchárom emberről van szó – életpályával kapcsolatban az 1890–1956 közötti időszakot veszi górcső alá.
 
Rapali Viven Regina kiemelte, hogy mivel a két világháború közti korszak kiváló szakértője Ujvári Gábor történész, egyetemi tanár, ezért ő lett az egyik témavezetője a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskoláján, vele kezdték el a közös munkát.
 
Miért volt fontos a két világháború közti Magyar Királyság, és gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter számára egy nemzetközileg elismert tudományos elit létrehozása? – szólt a kérdés immár Dr.habil.Ujváry Gáborhoz, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatóhelyetteséhez.
Ujvári tanár úr leszögezte, hogy 150 éve született Klebelsberg Kuno, így ilyen szempontból is aktuális ez a kötet. Klebelsberg egy átfogó kultúrpolitikai programot akart megvalósítani, amit sikerrel véghezvitt, hiszen 1926-ra a költségvetésből a kulturális tárca kapta a legnagyobb támogatást. Ez az arány 10% fölött volt, egészen 1943-ig. A miniszter az óvodákon át az egyetemekig, a népműveléstől az egyházügyekig, és a sportig minden területre figyelt. Ujvári érdekességként megjegyezte: az, hogy az 1936. évi olimpiai játékok éremtáblázatán Magyarország a harmadik helyen szerepelt, főleg az addigra már elhunyt Klebelsberg sportfejlesztésének köszönhető. „Mindenre figyelt, de azt hangsúlyozta, hogy kultúrpolitikájának két fő területe van. Az egyik az alsó néprétegek művelődési szintjének emelése, ezt szolgálta a népiskolai program. A másik, hogy Magyarországnak egy olyan elitet kell felnevelnie, amely a nemzetközi porondon megállja a helyét, tárgyalóképes, annak érdekében, hogy hazánk érdekeit a kiválasztottak Nyugaton remekül képviseljék. Az utóbbi programpontot szolgálták a külföldi ösztöndíjak. „Hitt abban, hogy a kultúra a nemzet felemelkedésének záloga, Magyarország nemzetközi erősödésének és megismertetésének legfontosabb eszköze” – emelte ki Ujvári Gábor, majd hozzátette Klebelsberg felismerte azt, hogy az USA a világ vezető hatalma lesz, és felhívta a figyelmet az Utolsó akkordok cikkgyűjteményre.
 
Dr. Germuska Pál történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos tanácsadója, a kötet szakmai lektora a témával kapcsolatban közölte, hogy Klebelsberg tudtában volt annak, hogy a Trianon utáni Magyarországnak nincsenek olyan gazdasági forrásai, ami által kitörhetne az elszigeteltségből. Hitt abban, hogy „a tudás hatalom”, az elitképzés és a népiskolai oktatás fejlesztésére irányuló törekvései, a szegény, de tehetséges diákok támogatása által akarta biztosítani az ország regionális vezető szerepét. Ezután idézte a gróf híres, a bemutatott kötetben is idézett, 1928-as parlamenti beszédét: a világtörténetem végzetes útján négy gépkocsi robog. Az első képkocsi kénytelen gyorsítani, mert a másik három már nyomában van már harsonajelt ad, jelezve, hogy kerülni akar. Erre a másik három gépkocsira az van írva: Románia, Szerbia és Csehország. (...) Arra a kocsira pedig, amely még elől jár, de gyorsítani kénytelen, az van írva: Magyarország.
Ráadásul Klebelsberg felismerte azt, hogy a reál tudományok, a műszaki és mérnök képzés területén az Egyesült Államokkal érdemes kapcsolatokat kiépíteni. Hiszen az USA-ban ezek a képzések sokkal gyakorlatorientáltabbak, mint Európában – hallhattuk Germuska Páltól.
 
A kötet szerzője, Dr. Rapali Vivien Regina megállapította, hogy az 1927–1941 között működő Smith Jeremiás Ösztöndíjalapítvány harminchárom fiatal mérnöknek biztosított külföldi ösztöndíjat abból a célból, hogy tudományos kutatásait és addig megszerzett ismereteit amerikai tanulmányúttal egészítse ki. Ebben a korszakban ez volt az egyetlen olyan ösztöndíj, amelyet kizárólag mérnökök vehettek igénybe. Az ösztöndíjadományozási eljárás során kiderült, hogy a Műegyetem szervezeti egységébe tartozó szakosztályi és rektori, valamint egyetemi tanácsoknak a szakmai szemrevételezésben és a szakmai felügyeletben fontos, megkerülhetetlen szerepe volt. A Műegyetem e kizárólagos és hathatós szerepe utal egyúttal arra is, hogy az ösztöndíj részben vagy egészében a műszaki elit önrekrutációs folyamatának részét képezte. Az alapítás körülményeinek és az alapítólevél szövegének figyelembevételével a szerző megállapította, hogy az alapot a Minisztertanács kezdeményezésére, Klebelsberg Kuno támogatásával hozták létre.
 
A pályázati bírálat során elsősorban arra törekedtek, hogy a nyertes pályázók kutatási témái az adott időszakban a hazai tudományos és ipari fejlődés szempontjából (is) relevánsak legyenek. Ilyen értelemben a Smith Jeremiás ösztöndíjasok által hazahozott tudás és az abból kovácsolt tőke a hazai műszaki tudományok, nemkülönben az ipar fejlesztésére tett kísérletek részét képezi.
 
De vajon az ösztöndíjasok kint maradtak-e Amerikában?
Dr. Rapali Vivien Regina külön figyelmet szentelt a kivándorlás kérdésének. Nagyarányú kivándorlásra csak 1944-től került sor, amelynek okai az ösztöndíjprogramon kívül álló politikai, egzisztenciális, morális tényezők lehettek. Nem hagyhatók figyelmen kívül az 1943–1956 közötti időszak kényszerítő történelmi hatásai, az ország hadszíntérré válása, a szovjet hadsereg jelenléte, a B-listázás, a háború utáni teljes politikai, gazdasági és társadalmi változás. A kivándorlás kiszorításában az ösztöndíjalapítvány tehát sikeres volt, a programban résztvevő személyek túlnyomó többsége, több mint 82%-a , 1943 előtt a hosszú távú anyaországi letelepedés mellett döntött.
 
Fotó: Bagi György

Képen (b-j): Dr. Germuska Pál történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos tanácsadója, Kovács Balázs a RETÖRKI tudományos segédmunkatársa, Dr. Rapali Vivien Regina, a RETÖRKI levéltárának főmunkatársa, gyűjteményi tudományos- és történész szakértő, a kötet szerzője, Dr.habil. Ujváry Gábor történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatóhelyettese.
 
Medveczky Attila
 
(2025.12.04.)