Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


AZ ÉG ÉS A FÖLD BETLEHEMBEN ÖSSZEÉRT, AMIKOR AZ ISTEN EMBERRÉ LETT

 
A karácsonyt senkinek sem kell megmagyarázni. Mindenki érti. Mert a karácsony a szeretet ünnepe. A szeretethez pedig mindenkinek van érzéke, azt nem kell tanítani.
 
Ez a nap rádöbbent bennünket arra, hogy van értelme szeretet vágyunknak. Mert nyilvánvalóvá lett előttünk, hogy szeret minket az Isten. Hiszen az ég és a föld ott Betlehemben összeért, amikor az Isten emberré lett. Megtudtuk, hogy az Isten Jézus Krisztusban öröktől fogva átöleli önmagát, és ölelő két karja közé valahogy odaszorult az egész világ. Be vagyunk zárva az Isten karjába! Fejünket ráhajtjuk nagy, széles mellére, és úgy hallgatjuk a szerető szív lüktető dobogását. Kiderült, hogy nem vagyunk árvák. Atyánk van, akinek nem közömbös, hogy milyen a sorsunk.
 
A teremtett világ, az élő és élettelen természet nem kietlen pusztaság már, még ha sokszor úgy is érezzük. Mert az anyagi világban, a természetben is az isteni szeretet bontakozik, fejlődik, alakítja és formálja Krisztust. Embertársaink sem farkasok többé, akik életünket akarják megkeseríteni. Mert most már tudjuk, hogy lelkükben ott él, ott mosolyog vagy piheg utolsókat a szeretet, ott van Krisztus.
 
Ne hagyjuk magunkat becsapni. Igaz, hogy világ mindent megtesz, hogy állatnak mutassa be az embert. Brüsszelben három nő összetörte a főtéren felállított betlehemet. Különleges dühvel estek neki szétverni a Szűzanya, szent József alakját, majd a kis jászlát, szobrát. Akkor, amikor itt, Magyarországon és más keresztény helyeken elkezdték már építeni az utcai betlehemeket, ilyesmivel provokálták Európa keresztény érzésű népeit.
 
Az látszik, hogy inkább gyűlölködés magvait vetik. Mintha az lenne a cél, hogy legyen mindenki elégedetlen saját sorsával, a másik emberrel, senki ne érezze otthon magát ebben a hazában. Tüntetni kell, mondják, mert rossz ez is, az is, sőt minden rossz. Tüntetnek is, pont azok, akik még talán életükben sem dolgoztak meg semmiért, soha, semmit sem tettek önzetlenül másokért, ezért a hazáért. Legyen ember farkasa a másik embernek. Ne üljünk fel a demagóg hangoknak! Mi figyeljünk Jézus Krisztusra, akiben a szeretet megtestesült, és aki megmutatta már kisdedként való születésekor, hogy lehet szeretetben élni egy egész életet.
 
És többé már nem vagyunk terhére saját magunknak. Mert van miért küzdenünk, van miért élnünk, van kit szeretnünk. Hiszen Krisztus bennünk, bennem akar élni, bennem kifejlődni, bennem viszonozni és visszavinni a szeretetet az Atyához.
 
Ma fölismertük, hogy minden, ami van, Krisztusért van. Minden, ami van, szeretetből van. Ma belátjuk, hogy érdemes szeretni, és hogy csak szeretni érdemes, és csak a szeretet értékes.
 
És olyan könnyű ma szeretni. Lelkünk csordultig érzelemmel, tele lendülettel, akarással. Ez az igazi arcunk, édes Jézusunk! Ami máskor mutatunk, az hazugság. Amikor marjuk, gázoljuk egymást, amikor önmagunktól undorodva elfordulunk, magunkat csaljuk!
 
Kisded Jézus! Ma megtaláltuk betlehemi csillagodat. Add, hogy mindig csak utána menjünk. Rövidlátó, ideges szemünk elől ne takarja el sötét felhő, hanem járjon előttünk mindig fényesebben, hogy tudjunk egész éven át úgy szeretni, ahogy a mai ünnepen.
 
P. Reisz Pál, ferences szerzetes