MEGHALT BRIGITTE BARDOT FRANCIA FILMLEGENDA

Kilencvenegy évesen meghalt Brigitte Bardot legendás francia filmszínésznő, az 1960-as évek női ikonja dél-franciaországi otthonában - közölte december 28-án vasárnap az általa korábban bejelentett, róla elnevezett állatvédő alapítvány.

Az "isteni BB", az 1950-60-as évek szexszimbóluma több mint ötven évvel ezelőtt intett búcsút a filmezésnek, hátrahagyva mintegy ötven filmet. Szeptember 28-án töltötte be 91. életévét.

A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának összeállítása szerint

Brigitte Anne-Marie Bardot Párizsban született, jómódú, konzervatív katolikus családban nevelkedett. Szülei megkövetelték a jó modort, az illő ruhaviseletet, ügyeltek a megfelelő barátok számára és a taníttatására.

Ötéves korától járatták zene- és táncórákra, anyja a jövendő kecses balerinát látta benne, Brigitte pedig a kitörés lehetőségét. Tizenhat éves korában már az Elle magazin címlapjáról mosolygott bájos, kicsit szemtelen kamaszarcával. Így fedezte fel a film számára a rendező Roger Vadim, aki - a szülők heves ellenzése dacára - 1952-ben feleségül vette, és sztárt faragott belőle.

Tőle tudta meg, hogy ajakbiggyesztése ellenállhatatlan, szűk farmerbe és merész bikinibe bújtatott teste izgató, ő pedig tökéletesen domborított a felvevőgép előtt. Kilenc közös filmet forgattak, együttélésük öt évig tartott.

Az ifjú szépség 1952-ben, A normandiai odú című film forgatásán állt először a felgép elé, majd rövid tengerentúli kiruccanás után (1953-ban Hollywoodban Kirk Douglas partnereként játszott A szerelem törvényében) ismét hazájában forgatott.

Néhány elérhető filmben nyújtott felejthető alakítás után, 1956-ban készült el az első igazi Bardot-film, az És Isten megteremtette a nőt felejthetetlen partnerével, Jean-Louis Trintignant-nal mindketten sztárrá emelkedtek.

A film kezdő jelenetében a hason fekvő, anyaszült meztelen Brigitte Bardot maga volt a csábítás, az asztalon mezítláb lejtett tánc sokak szerint a filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete.

A szexuális forradalom megtestesítőjévé váló Bardot pimasz pucérkodása alaposan feldühítette az erkölcscsőszöket, a lesújtó kritikák nyomán a film otthon megbukott, az amerikai közönség azonban özönlött a moziba.

A Life magazin így írt róla: " a Szabadság-szobor 1886-os megérkezése óta francia lány ennyire még nem villanyozta fel az amerikaiakat." A női szexualitást a maga természetes, erotikus módján megmutató hamvasszőke Bardot nagyban növeli a francia film reputációját, így végül prűdebb honfitársai is megenyhültek, és 1970-ben elsőként az ő vonásai alapján mintázták meg a Franciaországot szimbolizáló, minden közintézményben elhelyezett Marianne mellszobrát.

Pályafutása során 21 év alatt közel félszáz filmet forgatott. A bajaira épülő 1959-es Babette háborúba megy izgalmas kalandtörténet, az 1960-as Igazság az önmaga által legjobbnak tartott filmje, az 1961-es Magánélet (Marcello Mastroiannival) nem nélkülözi az önéletrajzi vonatkozásokat. Legsokoldalúbb alakítását A megvetés című 1963-as Jean-Luc Godard-filmben nyújtotta.

A róla Kedves Brigitte című amerikai film felvételeire házhoz jött a forgatócsoport, mert ő nem akart Amerikába menni. 1965-ben készült Louis Malle rendezésében a Viva Maria (Jeanne Moreau-val), felvette a Hím, nőnem, egy újabb nagyszerű Godard-film követett. 1968-ban Sean Connery oldalán szerepelt a Shalako című westernben.

Énekesnőként öt nagylemezt és tucatnyi kislemezt adott ki, leghíresebb a Franciaországban igen népszerű Serge Gainsbourg társaságában készített Bonnie és Clyde 1968-ból. (Klasszikus dalukat 2011-ben Gainsbourg fiával Scarlett Johansson énekelte lemezre.)

A színésznő magánéletében is szenvedélyes volt. Sok férfi élvezhette bájait, és még többel hozták hírbe. Férjei sorában Vadimot a színész Jacques Charrier követte, akitől 1960-ban fia született. Később három évre Günter Sachs német milliomos playboy hitvese lett, 1992 óta Bernard d'Ormale politikus felesége.

Utolsó filmjét, a Don Juant 1973-ban forgatta, azóta minden idejét az állatvédelemnek szentelgd. Gyermekkora óta állatai, szavai szerint voltak az állatok szeretete mentette meg, ha mélyponton volt, és állatvédőként ezt az odaadást akarta viszonozni. 1986-ban létrehozta a Brigitte Bardot Állatvédő Alapítványt, fáradhatatlan aktivistája volt.

Az állatok védelmében nem ismert lehetetlent, ezreket mozgósított a bikaviadalok ellen, eutanáziától mentett meg elefántokat, tiltakozott az amerikai medve- és a japán bálnavadászatot, az állatkísérleteket, a kegyetlen vágóhídi módszereket, a franciaországi rókák kilövése ellen. Jelentős előrelépésként értékelte a vadon élő cirkuszi szerepeltetését tiltó 2021-es francia állatjogi törvényt.

Csípős nyelvvel bírált politikusokat és pályatársakat egyaránt. Egy 2018-as nyilatkozatában a mai színésznőket csúnyának, rosszul öltözöttnek tartotta, hiányzik belőlük az elegancia, nem ébresztenek álmokat.

Visszavonulása után közéleti szereplésével borzolta a kedélyeket: vádolták fajgyűlölettel és idegenellenességgel, rokonszenvezett a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörüléssel.

1992-ben utoljára beköttette a fejét Bernard d’Ormale üzletemberrel, aki Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front vezetőjének volt tanácsadója. Alain Delonhoz hasonlóan a jobboldali eszmék nem álltak távol tőle, Marine Le Pent a 20. század Jeanne d’Arc-jának nevezte.  

1984-ben, 49 évesen mellrákot diagnosztizáltak nála, színésznő társa és barátja, Marina Vlady tanácsára alávetette magát a kemoterápiának, és meg is gyógyult.  2023 júliusában mentőt kellett hívni hozzá, mert légzési nehézségektől szenvedett, d’Ormale mellette volt végig és úgy nyilatkozott, hogy állapota nem súlyos, csak a meleg viselte meg szervezetét.  

Az ötvenes évek vége óta élt Saint-Tropez-i otthonában, távol a világtól.

1999-ben nyilvánosan kifejezte csodálatát Vlagyimir Putyin iránt , akiről azt állította, hogy „többet tett az állatok ügyéért, mint az egymást követő elnökeink”.

A 2003-ban megjelent Kiáltás a csendben c. könyvében általánosságban bírálta a dekadens francia társadalmat. Nem ússza meg szárazon sem a francia iskola, amely „az agressziók és a romlás..., mindenféle drogkereskedő;..., leendő terroristacsoport és óvszerek tömeges használóinak a gyűjtőhelye, sem pedig a televízió, „a szellemi szegények szabadidõs szórakozása”, ahol csak „vesztesek” és „totál idióták” jutnak szóhoz. Szidalmazza Bardot a homoszexuálisokat is, bár megírja, hogy számos barátja ilyen hajlamú, de ezek nem „riszálják a feneküket ... és nem panaszkodnak folyton eunuch hangon arra, hogy milyen gonoszságokat követnek el ellenük a degenerált heteroszexuálisok” – írta és óriási hibának tartotta Franciország iszlamizációját.

2018-ban jelent meg magyarul A küzdelem könnyei című vallomása életéről és az állatokhoz fűződő viszonyáról. Ebben olvashatjuk a hitvallásának is beillő sorokat, amikkel most búcsúzunk tőle:

Én nem az emberi fajhoz tartozom. Nem akarok ahhoz tartozni. Másnak érzem magam, szinte abnormálisnak. Mindaddig, amíg az állatokat alsóbbrendű fajnak tekintik, amíg szenvedést és fájdalmat okoznak nekik, amíg megölik őket az emberek szükségleteinek, szórakozásának kielégítésére, nem tartozom ehhez a vérszomjas, arcátlan fajhoz. Egyébként is mindig kívülállónak éreztem magam.

Brigitte Bardot neve mítosz, dalokban énekelték meg, hajót neveztek el, könyvet írtak róla. Saint-Tropez-ben élt, ahol szóbra is áll. Memoárja magyar nyelven 2018-ban jelent meg A küzdelem könnyei címmel.

Ahogy fiatal korában tette, úgy idősen is vállalta magát, sosem plasztikáztatott, mondván: " Miért teszel úgy, mintha fiatal lennél, ha nem vagy az?"

Forrás:MTI, bfmtv.com