BEMUTATJÁK A TEGNAP CÍMŰ 1956-OS FORRADALMAT ELÍTÉLŐ KÁDÁRI PROPAGANDAFILMET

RETÖRKI KRONOLÓGIA. 1956 évtizedeken át érinthetetlen, nemlétező téma volt, kevés kivétellel a nyolcvanas évekig alig esett róla szó. Keleti és Dobozy alkotása e kevés kivétel egyikét képezte. A hatalom által nem csak engedélyezett, de támogatott Tegnap nézők milliói elé tárta mindazon eseményeket, amelyek még elevenen éltek a társadalomban. Nyugodtan merték a dolgozó nép okos gyülekezete előtt meghányni-vetni – a rendszer szemüvegén keresztül – az ’56-os eseményeket, hiszen a színészgárdában a hazai színész elit valamennyi tagja, még az emigrációjából hazatérő Páger Antal is részt vett. Az üzenet egyértelmű volt: a forradalom ellenforradalom, amelynek megtorlását és az új rendszert még (!) a szót kapó értelmiség is elfogadta.

Fekete-fehér magyar játékfilm, rendező: Keleti Márton, író: Dobozy Imre, 83 perc. 1956 októbere. A kisváros laktanyája körül egyre nagyobb csoportban hangoskodik a „csőcselék”. Fegyvert követelnek. A laktanya parancsnoka azonban nem ad tűzparancsot.
 
1956 után a hatalom a megtorlással egyidejűleg a konszolidációra is törekedett. Az új rendszer megszilárdulásának legfontosabb eszközei – az állambiztonsági szervek mellett – a sajtó és a kultúra volt. Más művészeti tevékenységek mellett kivált a filmművészetet, a tömegeket gyorsan elérő és jelentős véleményformáló erővel bíró filmipart igyekezett a konszolidáció nevében a saját szolgálatába állítani. Ennek szellemében a hazai filmiparnak, akárcsak a hivatalos kultúrpolitikának, „az emberek gondolkozásának szocialista átformálása” volt a célja – írja Rapali Vivien Regina a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár főmunkatársa, gyűjteményi tudományos- és történész szakértője.
 
Alig két évvel az első „ötvenhatos film”, az Éjfélkor megjelenése után, 1959-ben mutatták be a Tegnap-ot. A népszórakoztató mozi mesterének, Keleti Mártonnak az alkotása, Révész György filmjéhez képest már direktebb módon ábrázolta az ’56-os eseményeket. Ezzel együtt az 1958-ban forgatott Tegnap volt az első olyan film, amely már magát a „forradalmat” is vászonra vitte. Bikácsy Gergelyt idézve: „[…] a Kádár-rendszer első igazi filmje ’56- ról”. A Tegnap létrejötte más szempontból is történelmi jelentőségű, egyúttal jelzésértékkel bírt, hiszen a zöld utat kapott alkotás elsősorban a propaganda eszköze volt. A film eredetileg Dobozy Imre színdarabjából lett átdolgozva a filmvászonra, az író azonban csak a szereplőket vezette át a forgatókönyvbe. A korszakra jellemző módon a film munkacíme eredetileg Becsület volt, csak a premier előtt változtatták meg a végleges Tegnappá.
 
1956 októberében a kisváros laktanyája körül egyre nagyobb a zűrzavar. A tömeg fegyvert követel, a laktanya parancsnoka, Szabó alezredes (Ladányi Ferenc) Csendes főhadnagy (Bitskey Tibor) vezetésével kiküld egy szakasznyi katonát, hogy csendesítsék el a tömeget. Szusza-Kis (Szabó Gyula), aki egyúttal a főhadnagy gyerekkori barátja, átáll a tömeg oldalára. Bár Csendes tűzparancsot kapott, mégsem lő barátjára. A Csendes–Szusza-Kis vonal mellett a cselekmény tovább bonyolódik egy másik szálon is, a főhadnagy apját, az öreg Csendest (Makláry Zoltán), aki a szövetkezet vagyonát védi, az egykor szebb napokat látott földesúr Mácsay (Páger Antal) és követői elhurcolják.
 
Csendes főhadnagy és az idősebb Csendes, a téesz elnök karakterében a társadalmi ideál jelent meg. Kettejük konfliktusa Mácsayval és követőivel pedig az egyes osztályok közötti ellentétet rajzolta meg. A hős, a jó, a pozitív karakter, aki morális válságba kényszerül az úgynevezett „csőcselék” és a „hitehagyott” gyerekkori barát miatt. A rossz, a negatív, a régi világot megtestesítő egykori földesúr, aki kihasználva a krízis helyzet adta lehetőséget, kifosztja a népet. A Tegnap negatív (vagy annak láttatott) szereplői közül különös figyelmet érdemel a Páger Antal által alakított Mácsay figurája. Az óvatosabb antihős, aki borospincéjében dolgozgat hallgatagon, akitől egyfajta külső utalásként még e szavak is elhangzanak: „Én magyar ember vagyok, nem világcsavargó!”
 
S mindemelett ott van a csőcselék, a forradalom magja, amelyhez a véletlen folytán oda-oda sodródik néhány megtévedt, kósza lélek. A Kádár-rendszer által később támogatott ideális társadalmi hozzáállást (politikától és közélettől való elzárkózást) is jól tükrözi a tüntetők felvonulási jelenete. Mikor a tömegben valaki felkiált, „Félelem nélkül akarunk élni!” válaszként egy éppen a dolgára igyekvő, a tömegen magát keresztülverekedő munkásember foghegyről löki oda: „Akkor zárja magára az ajtót!”
 
1956 évtizedeken át érinthetetlen, nemlétező téma volt, kevés kivétellel a nyolcvanas évekig alig esett róla szó. Keleti és Dobozy alkotása e kevés kivétel egyikét képezte. A hatalom által nem csak engedélyezett, de támogatott Tegnap nézők milliói elé tárta mindazon eseményeket, amelyek még elevenen éltek a társadalomban. Nyugodtan merték a dolgozó nép okos gyülekezete előtt meghányni-vetni – a rendszer szemüvegén keresztül – az ’56-os eseményeket, hiszen a színészgárdában a hazai színész elit valamennyi tagja, még az emigrációjából hazatérő Páger Antal is részt vett. Az üzenet egyértelmű volt: a forradalom ellenforradalom, amelynek megtorlását és az új rendszert még (!) a szót kapó értelmiség is elfogadta.
 
Mind a hazai mind a szocialista blokk országainak kritikusai pozitívan nyilatkoztak az alkotásról. Révész László így nyilatkozott a Magyar Nemzet hasábjain nem sokkal a bemutató után: „Szép, izgalmas, drámai filmet készített Dobozy Imre és Keleti Márton. S a dicséret nemcsak őket illeti, hanem a Hunnia Filmstúdiót is, amely nem egészen két esztendő szívós munkájával kiemelte a magyar filmgyártást abból a hullámvölgyből, amelybe az ellenforradalom taszította, s megvetette egy új fellendülés alapjait.” A moszkvai filmfesztiválon még a szovjet újságírószövetség diplomájával is kitüntették.
 
Az utókor értelmezésében azonban a Tegnap propagandafilm volt, a rendszer kultuszfilmje, amelynek vetítésére valamennyi általános iskolai felsős és középiskolai diákot elvittek. „Őrjítő viháncolás és ordítás kísérte a kisvárosban induló, első képsorain valóban hiteles, de gyorsan pusztai kalandfilmmé változó western-dramaturgiás mozit, ahol a volt földbirtokosok levetik álarcukat, s a felkelés első napján megtévedt kiskatona […] szeméről is lehull a hályog, látván az Ungvári és Páger játszotta urak gazemberségét.”
 
Bár a Tegnap valóban megjelenítette a filmvásznon az (ellen)forradalmat, ábrázolta, beszélt róla, az ’56-os eseményekkel kapcsolatban mégis egy, a rendszer által láttatni kívánt képet tárt a nézők, s ezzel együtt a társadalom elé. Azt üzenve: „ezen a nyelven megértjük egymást.” Pontosabban ezen a nyelven ti (a nézők) megértitek, hogy mi (a rendszer) mit akarunk.
 
Forrás: retorki.hu
(2026.01.29.)