Lezsák Sándor: Isten Veled, kedves Benedek, Isten Velünk nomád nemzedéktársaim!

Életének 83. évében január 2-án elhunyt Kiss Benedek Kossuth-díjas költő, műfordító a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke, József Attila-díjas költő így búcsúzott: "Életének 83. évében elhunyt Kiss Benedek Kossuth-díjas költő, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az Írószövetség tagja.
A Hetek és a Kilencek költői nemzedéke meghatározó volt számomra is.
Isten Veled, kedves Benedek, Isten Velünk nomád nemzedéktársaim!"

„Kiss Benedek kristálytiszta, gyönyörű magyarsággal ír. Nyelve a források titokzatos bőségét idézően gazdag, tiszta zengésű, romlatlanul jóízű, hamvas, zamatos és magvas. Ebben az archaikustól modernig ívelő, a spirituális mélységet és magasságot egyesítő, természetes szépségű nyelvben az éberség álma az álom éberségével vegyül. Végső soron a valóságba szőtt költészet és a költészetté emelt valóság adja Kiss Benedek lírájának nyelvpoétikai lényegét." (Ködöböcz Gábor: Közelképek írókról) Kiss Benedeket a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Kiss Benedek költő, műfordító Akasztón született 1943. március 19-én Kiss László Károly és Pusztai Mária gyermekeként. Gyermekkora a Kiskunsághoz kötötte, általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. Kalocsán, a Szent István Gimnáziumban érettségizett. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen folytatott felsőfokú tanulmányokat magyar-népművelés szakon, 1967-ben diplomázott. Szakdolgozatát Nagy László költészetéről írta. 1966-ban házasságot kötött Garai Etelka Katalinnal. Két gyermekük született. 1967-1969 között nevelőtanárként dolgozott, majd szellemi szabadfoglakozású író és műfordító lett. A nyolcvanas évek második felétől „őstermelőként" szőlészetből, borászatból egészítette ki jövedelmét, betegsége súlyosbodásáig a Szent György-hegyen gazdálkodott.
​
Egyetemista korában a Kilencek költőcsoport tagja volt, 1969-ben az Elérhetetlen föld című antológiában mutatkozott be. Ugyanebben az évben a Költők egymás közt című antológiában is szerepelt verseivel. Első önálló kötete (Gazdátlan évszak, 1970) Kormos István szerkesztésében jelent meg a Móra Kiadónál, amelyet több mint harminc önálló könyv követett.

Vasy Géza szerint két fogalommal lehet a legpontosabban jellemezni jelentkezését: poeta natus és küldetéses költő. Az egész pályára tekintve ezt csupán annyival szükséges kiegészíteni, hogy nemcsak költőnek született, hanem tudatos és tudós költővé vált, aki tehetségének természete szerint formálta meg alkotói pályáját. Verseit a motívumok, képek és dallamok áradása jellemezte, s az elfojthatatlan szenvedélyt fegyelmezett poétikai rendbe szorította az alkotói felelősségtudat.

Kiss Benedek legelemibb kifejezésformája a dal, s a dalszerűség mindvégig alaphang maradt nála. Mint kijelentette: „A vers alapja igenis mindig a dal, az ének. Míg ember él és énekel, akár örömében, akár bánatában, addig a hagyományos értelemben vett költészet elavulásától nincs miért tartani." (Barna T. Attila interjúja, Magyar Napló, 2004.)

Utak keresztje címmel jelentek meg 1962 és 2009 között született összegyűjtött versei a Holnap Kiadónál 2010-ben.

Életútösszegzésnek szánt Nap gyász, napi vigasz című kötetét 2012-ben adta ki a Széphalom Könyvműhely.

Ködöböcz Gábor szerint a Napi gyász, napi vigasz versvilága pontosan tükrözi Kiss Benedek költészetének elemi létélélményét és archaikus létörvényekhez való ragaszkodását. A lírai alany számára szinte eszmélésétől evidens, hogy vendéglétünk során a kereszt és kegyelem elválaszthatatlanul összefonódik, és egyidejűleg van jelen az életünkben. Ez egyszerűen szólva annyit tesz, hogy odaföntről mindig megkapjuk a terhek elviseléséhez szükséges segítséget.

A kötet számtani-mértani középpontjában elhelyezett ikonikus vers (Napi gyász, napi vigasz) a súlyos gondolatot csillámló játékossággal fogalmazza meg: „Amit megálmodsz – / az az igaz. / Amit végigélsz – az a való / S hogy mindez / mire való? // Bennük rejlik a / napi gyász, napi vigasz, / s ezzel éltet a / Mindenható"

Kiss Benedeknek számos verse képes egyszerre megállni gyermek- és felnőtt versként egyaránt. Korai, első gyermekverskötetének (Csiga, csiga, facsiga,1976) az élén ott állt az Esti vers fiamnak, fohászkodással, s ez a felnőttekhez szóló kötetekben is helyet kapott. Ugyanott olvasható a Virágzene, amely nyugodtan lehetne a felnőtt versek között, a Virág a szélben pedig onnan átkerülhetne gyermekverskötetbe is. A korosztályok közötti hullámzás bizonyítéka, hogy a Március perzselt mezőin (1989) „versgyűjtemény fiataloknak", ha nem is gyermekeknek, de kamaszoknak mindenképpen ajánlott. Ám vannak kifejezetten az óvodás, a kisiskolás korosztályt megszólító, körükben régóta népszerű művei, mint például a Vonatozó, a Zene-bona, Szana-szét, a Szegény ember szerencséje, a Számoló mese, a Színek vándorlása és a Fénnyel, füttyel. Vannak verses, lírai meséi (Dimbes-dombos, madaras című kötet), s prózában is írt egy nagy sikerű mesét: Korong Matyi álma.

Többször járt Bulgáriában, a bolgár költészet szakavatott fordítója volt. 1972-től a Magyar Írószövetség tagja, 1974-től 2009-ig a Választmányban tevékenykedett, 2019-től a szervezet örökös tagja. 2007-től az MMA társadalmi egyesület, majd 2011-től az MMA rendes tagja volt.

A Közelképek írókról című sorozatban 2014-ben jelent Ködöböcz Gábor monográfiája Kiss Benedekről az MMA gondozásában.

A köztestület megbízásából „Pályámat megfutottam..." címmel készített róla portréfilmet B. Révész László rendező.


Az MMA és a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti.



via mma.hu, lezsaksandor.hu
(2026.01.07.)