Dicsőséges magyar lovagkirályunkra emlékezve

​Dr. Diószegi György Antal

Szent László király a XI. századtól a magyar lovageszményt testesítette meg: ennek öröksége a magyar katonai hagyományban mindig is meghatározó volt. Lovagkirályunk máig ható egyetemes jelentősége tekintetében fontos kiemelten hangsúlyoznom, hogy Magyarországon a lovagi eszmevilág a lovasíjász műveltségű magyar vitézi hagyományból táplálkozott. Keresztény lovagkirályi minősége a Magyar Szent Koronán is ábrázolt katonaszentek, Szent György és Szent Demeter Magyarországon is meglévő tisztelete is komoly hatást jelentett: ezen gyökerek révén alakult ki az egyetemes kereszténység történetében kiemelkedő jelentőségű azon magyar hitvallás, mely szerint „Magyarország a kereszténység védőpajzsa!”. A vitézi bátorság és a keresztény király eszményrendszere jegyében lett Szent László a magyar katonák védőszentje!
 
Szent László király értékvilága
 
Fontos görög vonatkozás, hogy a Képes Krónika szerint az „óbudai keleti szertartású prépostságot Szent István kezdte építeni és Szent László fejezte be”. (1)  Az óbudai templomot Szent László király azért fejezte be, hogy beválthassa Szent István királynak azt a fogadalmát, hogy valamennyi egyházat, amelyet ő alapított, minden évben legalább háromszor meglátogat. Szent István intelmei szerint nem lehet a latinokat görög módra kormányozni, és a görögöket latin módra: „Hiszen melyik görög kormányozhatná a latinokat görög szokások szerint, vagy melyik latin kormányozhatná a görögöket latinszokások szerint? Semelyik. Ezért az én gyakorlatomat kövesd, hogy a tieid között kiválónak, az idegenek között pedig dicséretére méltónak tartsanak.” (2)
Ennek a Magyar Szent Korona-tannak a jegyében járt el Szent László király is, amikor „Erdélyben a székelyeket határőrré” tette: biztosította „ősi szokásaikat” és „szabadalmakkal” látta el őket a katonai szolgálatuk ellenértékeként. (3)  A nemzetközi színtér tekintetében pedig az kiemelendő, hogy Szent László leánya, Piroska görög császárné, majd pedig a görög egyház szentje lett. (4)
Lovagkirályunk csatatéri vitézsége közismert! A fekete kunok más néven úzok nomád török nép voltak: 1086-ban törtek be az erdélyi hágókon. A felettük aratott magyar győzelem Kerlésnél igen jelenős volt. A kerlési csata előzményeiről a Képes Krónika ezt rögzítette: a „kunok a Meszes kapu felső vidéke felől, áttörve a gyepűket, betörtek Magyarországra, és a Nyírség egész területét egész Bihar városáig kegyetlenül kifosztották”, ezért „Salamon király és Géza herceg a fivérével, Lászlóval együtt seregüket összegyűjtve, roppant sietséggel siettek, s mielőtt még a kunok áthágtak volna a hegyeken, a Meszes kapun átkeltek Doboka városába”.  A kerlési győzelem után a magyarok „himnuszokkal és imákkal áldották az Istent, aki győzelmet adott nekik".

Olvassa végig tanulmányunkat a júniusi Havi Magyar Fórumban!