​Beszélgetés Tamási Áronnal, a székely költővel

Féja Géza

Áron mint gazdasági tényező
A hétéves Tamási Áron már ott hajladozik a mezőn s küszködik a hasábfával az erdőben. A sovány székely rögön a gyermek már hét-nyolc éves korában „ember”, gazdasági tényező, s eleven tagja a családnak és a népközösségnek. A székelység nehéz nagy emberi sors, ezért vallja magát Tamási ma is fénylő szemmel székelynek. Semmi néprajzi sallang és gyarló lokálpatriotizmus nincs ebben a vallomásban. A székelység neki az emberi teljességet jelenti.
Családja már háromszáz év óta lakik Farkaslakán, Udvarhely megyében. E falvak még egymással se keveredtek, túltenyésztett nép lett a székely. S a fiatal Tamási Áron két véglet lobogását figyelte tágra nyílt gyermeki szemével. Az egyik szerelemben, borban s villanó fényes pengék bajvívásában égeti el magát. A másik pedig, mint az ószövetségi hős, engesztelésül és áldozatul Isten mellé áll zordon áhítatával.
Látta apját, ki esze és tehetsége dacára nem tanulhatott, s némán és befelé lobogó szemekkel járt-kelt, borhoz menekedve. Hallotta a nagy erejű Tamási hírét, ki dúló (jegyző-szolgabíró) volt 48-ban, s békében élt erejével mindaddig, míg híre nem járt, hogy hasonló erejű ember is lélegzik Székelyföldön. Akkor azután meglátogatta, s három napig ittak, mint méltó férfiak, örömükben, mikor is Tamási erőpróbát ajánlott, de küzdelem közben leterítette őt a szélütés.

Olvassa végig a szeptemberi Havi Magyar Fórumban! Keresse a nagyobb újságárusoknál és a Magyar Fórum Kiadóhivatalában!