Egy kivételes dinasztia királyai

Alighogy keresztény királya lett az országnak, máris kiépítették hazánkban a Szentföld felé vezető zarándokutat. Szent István (1000-1038) 1018-ban adta át a nagyjából Pozsonytól Nándorfehérvárig tartó utat, és azon nyomban használatba is vették. Egy francia szerzetes feljegyzése szerint „mindenkinek igen biztos útviszonyokat biztosított” az uralkodó, a Szentföldre igyekvő szerzeteseket pedig megajándékozta. Államalapító királyunk egyébként Jeruzsálemben is építtetett zarándokházat a magyar zarándokok részére. Szent István emlékére éppen ezért néhány évvel ezelőtt emléktáblát állítottak Jeruzsálemben az Elszenderülés-bazilika altemplomának magyar oltáránál.
 
 
Péter (1038-1041, 1044-1046) Velencében született 1011-ben, III. Orseolo Ottó velencei dózse és Géza fejedelem leányának fiaként. Apja 1026-ban egy lázadás elől Konstantinápolyba, ő maga pedig nagybátyjához, I. Istvánhoz menekült Magyarországra. Itt a 15 éves ifjút a király hamarosan a testőrség parancsnokává tette.
Eleinte folytatni kívánta I. István művét, a nyugati eszmék átültetését; de e munkájában a nemzeti szellem őt nem vezette, hiszen teljes egészében az idegenekre támaszkodott. Gizellát uradalmainak, s kincseinek nagy részétől megfosztotta, majd egy városban őrizet alá helyezte. Minden főbb tisztségre lehetőleg olaszt vagy németet alkalmazott.
Okleveleket adott ki, pénzt veretett, de túl keményen folytatta István politikáját. Azonban ne felejtsük el megemlíteni a javára, hogy ő hozta létre a budai társaskáptalant és ő építtette a pécsi székesegyházat.
 
Olvassa végig összeállításunkat az összes Árpád-házi királyról a legújabb Havi Magyar Fórumban! Keresse az újságárusoknál!