A hon védelmében

Csapó Endre

E sorok írásakor, május 1-én még nem alakult meg a negyedik Orbán-kormány. A miniszteri karban várható változásról, a távozó és az új miniszterek személyéről már tájékozódtunk a hírközlő szolgálattól. Azt is tudjuk, hogy a miniszterelnök bizonyos változásokat vezet be a kormányzati struktúrában. Huszonnyolc évi  politikusi pálya után, és a tizenkét éves rendkívül sikeres miniszterelnöki pálya után bejelentett változtatások értelmességét vitatni botorság lenne. Orbán Viktor vezetői képességeihez kétség nem fér, ha valamit megváltoztat az országvezetés menetében, annak helyességét nyugodtan, előre is meghitelezhetjük. Tévedése valószínűségi hányadosa minimális.
Mindemellett a politikai élet és véleménynyilvánítás nyitottsága megengedi az állam vezetőinek intézkedését nyilvánosan értékelni és elbírálni – természetesen kizárólag a nemzet érdeke szemszgéből. Egyelőre lássuk a pillanatnyi helyzetet.
Újsághír:
Az Iránytű Intézet elemzője azt várja, hogy Gulyás Gergelynek kancelláriaminiszterként nem lesz akkora hatalma, mint Lázár Jánosnak. Kovács János szerint a korábbinál is koncentráltabb lesz a kormányzati munka.
„Egy hibrid ötvözet, amelyik egyre inkább a kormányfőnek a személyes hatalmát, a hierarchikus működést, a közvetlen politikai döntéshozatalt preferálja, és azt látjuk, hogy ciklusról, ciklusra Orbán Viktor személyes politikai befolyása a kormányzaton belül egyre inkább erősödik. Ugye az angolszász modellben a primus inter pares, első az egyenlők között elv  nagyon régen megdőlt, gyakorlatilag az első Orbán-kormány idején sem működött. Sőt az előző ciklusban azt láttuk, hogy a kancelláriaminiszter próbálta meg ezt az első az egyenlők között pozíciót felvenni a miniszterek között, nem véletlen, hogy egyébként Lázár János háttérbe szorult” – nyilatkozta Kovács János vezető elemző.
 
Az újsághír értékelése
A derék elemző követi a liberáldemokrata krédót. Szóváteszi a kormányfő személyes hatalmát, a hierarchiát, a közvetlen politikai döntést, és óh borzalom – Orbán Viktornak a személyes politikai befolyása a kormányzaton belül egyre inkább erősödik.
Az elemző számára nem természetes, hogy a parlamenti demokrácia szabályai – tehát a nép döntésével kormányzásra felhatalmazott pártszövetség miniszterelnöke gyakorolja személyes irányításával az általa  kiválasztott miniszterekkel a feladatául vállalt kormányzást. Az sem természetes az elemző számára, hogy a miniszterelöknek személyes politikai befolyása van a kormányzaton belül.
Hol lát olyan kormányzást, ahol mindez tilos és természetellenes? Jó liberálisként természetesen az angolszász gyakorlatban, ahol a miniszterelnök „egyenlőként első a miniszterek között”. És hogy ne legyen egyedül, ott van a kencelláriaminiszter, aki megpróbálta „ezt az első az egyenlők között pozíciót felvenni” a miniszterelnök ellenében.
Miért is említi az angolszász példát?  Azért említi hogy feladataként rámutasson Orbán diktátori hajlamára, ime a személycserével „Lázár János a háttérbe szorult”, vagyis a diktátor miniszterelnök útját állta a második egyenlőnek, aki egyedül akart első lenni az egyenlők közt.
Lázár helyébe jön tehát Gulyás a csapatával együtt, aki elfogadja, hogy közvetlenül a miniszterelnök irányítása alá fog tartozni azzal a feladattal, hogy előkészíti és ellenőrzi a kormány feladatait. Vagyis: a kormányt a kormányelnök vezeti.
Az elemző azt sunyítja, hogy Orbán diktátori hatalmat épít és gyakorol. De adós marad az „angolszász modell” működésének leírásával. Úgy gondolja talán, hogy ma már elég csak arra kivatkozni, hogy ha valami eltér az angolszász modelltől, az már elég a kötelező szisztémából kilépés bűncselekménye  bizonyítására.
 
Liberális demokrácia
A példa tehát az angolszász politikai mezőny, amelynek egyetlen filozófiai alapja van: a liberális demokrácia. 1989-ben jelent meg az amerikai politikatudós, Francis Fukuyama híres esszéje, amelyben bejelentette a liberális demokrácia eszméjének globális győzelmét – minthogy egyedül maradt, mivel akkor éppen összeomlott a Szovjetunió, és vele omlott a kétpólusú világrend. Még mielőtt kivirulhatott belőle a Világkormány. Gyorsan abba is maradt a szocializmus világméretű népszerűsítése is.
Szükségessé vált a liberális demokrácia mint egyedül üdvözítő, világmegváltó eszmeiség meghirdetése, mint erkölcsi megalapozottság az amerikai bázisú globalista villághatalom számára. 
Amerikának a szovjet hatalommal megosztott világhatalmi partnersége megszűntével új helyzet állt elő Európában is, és a Közel-keleten is. Az oroszok visszavonultak szűkebb hazájukba, a felszabaduló területek ellenőrzése az amerikai militarizmus feladata lett. Ez Európában könnyen ment NATO „szövetségesekként”, Közép- és Kelet-Európa országai azonnal ellenőrzés alá kerültek.
Olvassa végig Csapó Endre elemzését a legújabb Havi Magyar Fórumban!