Szent István, a honvédő

Medveczky Attila

Szinte nincs, aki nem ismerné az István, a király rockoperát, amiben István, azaz akkor még Vajk egy szinte „nyámnyila”, a Nyugat felé félelemből húzódó figura. Ez koránt sincs így. A rockoperában sok  a sláger, de miért engedélyezték? Valószínűleg Aczélnak, aki színésznek ócska volt, de Kádár kultúrkomisszárának a kommunisták szemében elsőrangú, az járt a fejében; osszuk meg a magyarságot. Úgyis tudta, lesz itt valamiféle változás. A magyarok egyik része legyen tehát István-párti, a másik Koppány-párti.  Nem bejött neki?
És a színen ott a hatalmas, erőtől duzzadó Koppány, még máshol a „csak” imádkozó István, aki a hejde művelt Nyugathoz akart csatlakozni.
Pedig  Szent István katonai erényekkel is rendelkezett, ezt bizonyítja az 1030-ban bekövetkezett német hadjárat is, amelynek során sikeresen verte vissza az országára törő német seregek támadását.
Amíg István király (uralkodott: 997-1000/1001-1038) sógora, II. Henrik (uralkodott: 1002/1014-1024) volt a német-római császár, addig külső támadásoktól mentesen végezhette nagyszabású állam- és egyházszervező munkáját. Ebből adódóan István sem avatkozott Henrik külpolitikájába, így a császár zavartalanul vezethetett lengyel földre hadjáratokat. Henrik halálát követően döntően megváltozott a helyzet, II. Konrád (uralkodott: 1024/1027-1039) került a német trónra – akinek dédapja a 955. évi augsburgi csatában elesett Vörös Konrád herceg volt –, és véget vetett a korábbi békességnek.
Ekkorra a III. Ottó-féle keresztény birodalom egysége bomlásnak indult, Velencétől kezdve a csehekig szinte mindenki lazítani kívánt a német gyeplőn. Konrád kemény kézzel fogott neki a rendteremtésnek, 1028-ban a cseheket tette vazallusaivá, 1029-ben pedig a lengyel kérdést is katonai úton rendezte, mely II. Mieszko teljes vereségét eredményezte, aki kénytelen volt lemondani királyi címéről és visszaadni a korábban megszerzett Lausitz környékét.… bízván abban, hogy Magyarországot is hűbéresévé teheti.
Mindeközben a német-magyar kapcsolatok is fokozatosan megromlottak, Konrád egyik fő bizalmasa – Henrik császár testvére – Brúnó augsburgi püspök is folyamatosan a magyarok ellen hergelte az uralkodót. Német és magyar érdekek ütköztek Velencében, de a bajor hercegség öröklésének kérdésében is, ugyanis arra Gizella királyné révén István király fia, Imre herceg is jogot formálhatott. A magyar uralkodó kihasználva a lengyel örökösödési vitát, 1026-ban elfoglalta Morvaország azon területeit, melyek korábban magyar kézen voltak, ezzel kiváltván a németek rosszallását.
Olvassa végig cikkünket és kapcsolódó írásainkat a legújabb Havi Magyar Fórumban!