Minden lehetséges - sok múlik a nyitómeccsen

Rajtol a divízió I-es jégkorong-világbajnokság Asztanában

A magyar válogatott 2000-ben, Pekingben szerepelt utoljára a nemzetközi világbajnokság-sorozat harmadik vonalában.

Az időeltolódásnak köszönhetően magyar idő szerint április 29-én hétfőn reggel elrajtol az idei év számunkra legjobban várt jégkorongos eseménye, a divízió I-es jégkorong-világbajnokság. Jóllehet, az elmúlt években ezt már többször is leírhattuk, de most minden korábbinál igazabb, hogy minden idők legerősebb mezőnye lép majd jégre Kazahsztánban. Írásunkban a válogatott esélyeit igyekszünk latolgatni, és a csapat kulcsemberének várakozásait is olvasóink elé tárjuk.
 
A magyar válogatott 2000-ben, Pekingben szerepelt utoljára a nemzetközi világbajnokság-sorozat harmadik vonalában. Akkor – még a Palkovics-Ocskay-Ladányi nevével fémjelzett válogatott – megnyerte a C-csoportos világbajnokságot, amely, mint később kiderült, az utolsó ilyen nevű seregszemle volt. Abban az esztendőben a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) átszervezte a világbajnokságok lebonyolítását, s amellett, hogy megnövelte az A-csoport létszámát, az alatta lévő tornákat úgynevezett divíziókra osztotta fel. Ezek közül az I/A jelű divízió jelöli a világ jelenlegi második vonalát, amelyben az A-csoportos szereplésre pályázó válogatottak szerepelhetnek.
 
A magyar válogatott különleges teljesítményt mondhat magáénak, ugyanis azon kevés válogatottak egyike, amelyik ki egyszer sem esett ebből a divízióból. 2001 óta, amikor Franciaországban először rendeztek divízió I-es világbajnokságot, a mieink vagy ebben az osztályban szerepelhetnek, vagy – amint arra bizonyára minden hokibarát szívesen emlékezik vissza – az A-csoportban léphettünk jégre. Ez már önmagában is igen komoly sportteljesítmény, kiváltképp akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a most A-csoportra készülő britek két éve még az I/B-csoportban szerénykedtek, vagy ha azt nézzük, hogy az egykor stabil A-csoportos ukránok, japánok szintén ott vannak most. Ez azt jelzi, hogy a magyar jégkorongsport hatalmas ívű fejlődése nem átmeneti fellángolás volt, legjobbjaink immáron folyamatosan az A-csoport küszöbén tartózkodnak.
 
Ennyi felvezetés szükséges volt ahhoz, hogy már a kazahsztáni tornát megelőzően leszögezzük: akkor is megsüvegelendő a magyar válogatott elmúlt két évtizedes szereplése, ha a hőn áhított feljutás nem jön esetleg össze. Márpedig ahhoz talán minden korábbinál extrább teljesítményre lesz ezúttal szükség. Rákanyarodva ezzel az előttünk álló világbajnokságra, érdemes lajstromba vennünk leendő ellenfeleinket. Ha így teszünk, akkor két kiemelkedő csapatot, két „sötét lovat” és egy elvileg verhetőnek tűnő gárdát találunk a mezőnyben magunk mellett.
 
A házigazda Kazahsztán részéről már az is kudarc, hogy tavaly, a budapesti vb-n nem sikerült visszakerülniük. Telis-tele vannak A-csoportos képességű játékosokkal, akik hétről-hétre a világ második legerősebb bajnokságában, az orosz bázisú KHL-ben játszanak. Egyértelműen kiemelkednek a mezőnyből, hazai jégen nem lehet más a céljuk, mint a feljutás, s ez jó eséllyel be is következik.
 
Fehéroroszországra ugyanazok a jellemzők igazak, mint amit a kazahoknál írtunk, miközben hozzá kell tenni, hogy esetünkben még meglepőbb, hogy a divízió I-ben találkozhatunk velük, ők ugyanis nem a klasszikus „liftezők” közé tartoznak, akik egyik évben feljutnak, másik évben kiesnek a világelitből, hanem stabil A-csoportosok. Fehéroroszország a másik olyan válogatott, amely kiemelkedik a mezőnyből, s joggal pályázhat a feljutó két hely egyikére.
 
Szlovénia és Korea a két, bevezetőnkben említett „sötét ló”. Délnyugati szomszédunk még annak ellenére is gyengébbnek tűnik, mint az elmúlt években volt, hogy a Los Angeles Kings kiesése miatt csatlakozott a keretükhöz Anze Kopitar NHL-klasszis is. Lebecsülni persze semmiképp sem lehet őket, de talán most van a legnagyobb esélye annak, hogy végre legyőzzük őket egy vb-n. Koreát, ha lehet, még a szlovénoknál is nehezebb előre „belőni”. A távol-keletiek elképesztő fejlődésen mentek keresztül az elmúlt öt-hat évben, köszönhetően az általuk rendezett pjongcsang-i téli olimpiának, amelyen házigazdaként jégre léphettek. Két éve sikerült felkerülniük az A-csoportba is, ám ott sosem látott pofozógépként teljesítettek. Pontot nem szereztek, miközben 4 lőtt góljukra az ellenfelek 48 góllal válaszoltak nekik. Nagy kérdés, hogy idén mire lesznek képesek, de mivel honosított kanadai játékosaik közül mindössze három maradt az idei keretükben, az borítékolható, hogy nem tudnak majd beleszólni a feljutásért folytatott küzdelembe.
 
Minden bizonnyal ugyanez áll a divízió I/B-ből tavaly feljutott Litvánia válogatottjára is, amelynek egyetlen célja lehet: megkapaszkodni a második vonalban. Anélkül, hogy alábecsülnénk a baltiakat, elképzelhető, hogy ez meghaladja majd a képességeiket. Mert bár vállalta a szereplést a világhírű bekk, a veretes NHL-múlttal büszkélkedő Dainius Zubrus, aki bizonyosan stabilizálja majd a litván védelmet, ám a 41 éves veterán hátvéd egyedül aligha válthatja meg a világot.
Ami bennünket illet: válogatottunk papíron egészen biztosan jobb, mint Litvánia, és a jelenlegi koreai válogatott legyőzésére is képes. Ha ezt sikerül realizálni, akkor bármilyen keresztbeverések lesznek is, nem kell kieséstől tartani. A szlovénok elleni meccs nagy kérdőjel, mert a világversenyen komoly mumusnak számít nekünk délnyugati szomszédunk. Nemrég felkészülési meccsen sima, 7-4-es győzelmet arattunk ellenük, ám ott még nem játszott Kopitar és több más játékosuk sem. Fehéroroszországot 2016-ban az oroszországi A-csoportos világbajnokságon legyőztük, vagyis megtört az addigi átok. Kazahsztán ellen pedig a zárónapon találkozunk, ami egyszerre lehet előnyös, de nagyon veszélyes is, az addig eredmények függvényében.
 
Az idei vb-felkészülés sajnálatos eseménye volt finn szövetségi kapitányunk, Jarmo Tolvanen váratlan megbetegedése, amely miatt a szakvezető kórházba is került, és bizonyossá vált, hogy sajnos nem tud a csapattal tartani Kazahsztánba. Helyére megbízott kapitányként segítője, Majoross Gergely lépett, aki edzőtársával, Szilassy Zoltánnal irányítja majd a válogatottat.
Összegezve vb-esélyeinket: csapatunktól a feljutás nem, csak a szív-lélek játék várható el. Figyelembe véve azt, amit a magyar válogatottól látni szoktunk, ez utóbbi ezúttal is meglesz. Hogy Szapporó és Krakkó után újra elég lesz-e ez a csodához, arra vasárnap estére lesz majd meg a válasz.
 
*****
 
HÁRI JÁNOS: Sok múlik a nyitómeccsen
Sikerült elérnünk a hét közepe óta Kazahsztánban tartózkodó válogatott egyik kulcsemberét, Hári Jánost, akit érzéseiről, várakozásairól faggattunk.
- Idehaza egyre fokozódik a vb-láz, nagyon várjuk a nyitómeccset. Önök is így vannak ezzel?
- Természetesen, mi is egyre inkább hangolódunk az előttünk álló feladatokra. Végezzük az ilyenkor szokásos munkát, amelynek keretében már nem annyira az erőnlét fejlesztése, hanem inkább a taktika elemek csiszolása kerül előtérbe.
- Személy szerint milyen várakozásokkal tekint a torna elé?
- Meg kell őszintén mondanom, hogy nincsenek nagy várakozásaim. Eléggé tapasztalt vagyok már, hogy tudjam: ez egy egész hetes történet, annak minden különlegességével és sajátosságával. Pont azért, mert sorozatmérkőzésekről van szó, sok múlik a nyitómeccsen, hiszen ez alapvetően befolyásolhatja a továbbiakat. Győzelem és jó kezdés esetén jó érzéssel, megnövekedett önbizalommal várhatjuk a többi meccset. Ugyanakkor az is fontos tapasztalat, hogy sosem szabad egy meccsnél tovább előre nézni, mindig a soron következő feladatra kell összpontosítani.
- A mezőny erősségét látva mi a reális elvárás csapatunkkal szemben? Kell-e tartani a kieséstől, reménykedhetünk-e a feljutásban?
- A tavalyi budapesti vb ékes példa volt arra, hogy bármi megtörténhet ebben az osztályban, mert egymáshoz hasonló erősségű csapatok szerepelnek. Ennek ellenére, s az ellenfelek maximális tisztelete mellett azt mondom, hogy a kiesés nem történhet meg, annál biztosan több van csapatunkban. Itt kell visszautalnom arra, amit az előbb is mondtam: a soron következő feladatra kell figyelni és megpróbálni jól megoldani. Hiszek abban, hogy ha sikerül koncentráltan, jól hokiznunk, akkor mindenki ellen lehet esélyünk a győzelemre is.
 
*****
 
Ők, huszonketten
Két kapus, hét hátvéd és tizenhárom csatár lett nevezve az asztanai világbajnokságra. A magyar vb-keretet a következő játékosok alkotják:
Bálizs Bence (MAC Újbuda), Vay Ádám (DVTK Jegesmedvék) – kapusok.
Macaulay Scott (MAC Újbuda), Pozsgai Tamás (MAC Újbuda), Stipsicz Bence (Fehérvár AV19), Szabó Dániel (Fehérvár AV19), Szirányi Bence (DVTK Jegesmedvék), Varga Arnold (UTE), Wehrs Kevin (Tölzer Löwen – Németország) – hátvédek.
Bartalis István (Schwenningen – Németország), Benk András (UTE), Bodó Christopher (MAC Újbuda), Erdély Csanád (Fehérvár AV19), Galló Vilmos (Timra – Svédország), Hári János (Fehérvár AV19), Magosi Bálint (DVTK Jegesmedvék), Nagy Gergő (FTC-Telekom), Nagy Krisztián (MAC Újbuda), Sarauer Andrew (Fehérvár AV19), Sofron István (Fehérvár AV19), Terbócs István (MAC Újbuda), Vas János (DVTK Jegesmedvék) - csatárok
VÉSZKAPUS: Rajna Miklós (MAC Újbuda)
Megbízott szövetségi kapitány: Majoross Gergely, másodedző: Szilassy Zoltán, kapusedző: Farkas Tamás, videóedző: Kiss Dávid, csapatorvos: dr. Majzik Ernő, fizioterapeuta: Sashalmi Tamás és Bagonya Imre, felszerelésmenedzser: Nagy József, erőnléti edző: Nagy Ákos, sportpszichológus: Dr. Tóth László, médiamenedzser: Závodszky Szabolcs, csapatvezető: Szilágyi Levente és Imre Lajos.
 
*****
 
A magyar program
Válogatottunk a következő időpontokban lép majd jégre Asztanában.
Április 29. (hétfő), 8.30: Dél-Korea
Április 30. (kedd), 15.30: Fehéroroszország
Május 2. (csütörtök), 8.30: Litvánia
Május 3. (péntek), 15.30: Szlovénia
Május 5. (vasárnap), 15.30: Kazahsztán
A kezdési időpontok magyar idő szerint értendőek, a mérkőzéseket a Sport1 élőben közvetíti.
 

 Kovács Attila