Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


Meseország, nyomortanya – román állam

Romániában rég bevált módszer, hogy amikor valami szennyet el kell leplezni, akkor azért csak és kizárólag az őshonos magyarok a bűnösök.

Létezik egy csodálatos meseország, ahol minden csak mese, s minden jót csak „voltban” mérnek. Már az alkotmánya is mesékkel kezdődik, hisz kimondja, hogy ez az ország „egységes”, ám benne kb. húsz nemzeti kisebbség tengeti életét. Sőt, azt a mesét is hozzáfűzik, hogy „oszthatatlan”. Pedig tudtommal azt, hogy mi oszthatatlan, legalább 2000 év óta a nagyhatalmak „döntési joga”!
 
Az is lehet a mese tárgya, hogy Románia 1930–40 között – a Hohenzollernerek alatt – Európa éléstára volt, ma pedig – Bulgáriától is jóval lemaradva – Európa nyomortanyája!
 
Természetesen, ennek is megvannak a maga okai. A „Vörös Paradicsom” (a kommunizmus) éveiben is voltak nagyon zseniális ötletek, megvalósítások, hiszen mindenki számára biztosítva voltak a minimális megélhetési alapok, mint pl. lakás, munkahely, kevés jövedelem, s aki számára nem jutott állás, azoknak ott volt a Duna-csatorna! Nagy beruházásokkal folyt az ország iparosítása, számtalan munkahely jött létre az új termelőegységekben, gyárakban.
 
A napi szórakoztatásunk is fényesen meg volt oldva. A tévé Megéneklünk, Románia műsora és a cikóriakávé mellett a nők elsírhatták a napi főzési „művészetüket”, a gyerekek örvendhettek, ha néha kaptak egy-egy fűrészporral bélelt cukorkát, a férfiaknak meg a sör mellé kijárt a húspótló halfasírt. Rendkívül nagy fegyelem volt az országban, hiszen minden üzlet előtt sorba állhattunk, még akkor is, ha csak vécépapírt osztogattak!
 
Az éjjeli szórakozásaink is megvoltak. Ha butéliát kellett cserélni, vagy ki akartuk venni a havi néhány dekás fejenkénti húsadagunkat, akkor akár éjjel 3-ig is ébren maradhattunk!
 
Aztán jött a rendszerváltás, és az új kor, amelyben a „zseniális” kormányok sűrűn váltogatták egymást. Csak enyhe kifejezés, hogy kivirágzott a korrupció – emellett előnybe került a pazarlás és a rablógazdálkodás!
 
Azzal riogatnak a Funar-féle soviniszta, magyarellenes elemek, hogy Erdélyt el akarják szakítani Romániától – de ez teljesen értelmetlen, mert Románia saját magát fogja prézlire darabolni esztelen, logikátlan, soviniszta politikája révén! Romániában rég bevált módszer, hogy amikor valami szennyet el kell leplezni, akkor azért csak és kizárólag az őshonos magyarok a bűnösök. Sokkal okosabban tennék a románok, ha a gyűlöletkeltés helyett példát vennénk mondjuk a finnektől és a svédektől! Honatyáink feladata, hivatása nem a gyűlöletkeltés lenne, hanem a haza népeinek jóléte!
 
Mert ugye, felettünk az Isten,  alattunk a pokol, de nekünk, kisebbségeknek a földi jókból  a román államtól csak a nyomor jutott idáig!
 
Demes Csaba, Sepsiszentgyörgy
 
Háromszék c. lap