Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


Mikor felelős az értelmiség?

Normális, mérsékelt, konzervatív, polgári, józan közép… Ilyen, és ehhez hasonló jelzőkkel illették a nemrégiben életre hívott új szerveződést annak alapítói. Egyelőre még – legalábbis, ha a hivatalos, sajtóban közzétett kommunikációt nézzük – nincs egyetértés abban, hogy párttá kellene-e alakulniuk a jövőben vagy sem, ám abban nagyon is egyet értenek a létrehozók, hogy a jelenlegi kormány politikája tévutas, rossz, és valami merőben újra van szükség.
Amikor egy új közéleti szerveződés jön létre, elsőként mindig a névsort tanácsos áttanulmányozni, hiszen ebből az esetek többségében már következtetni lehet arra, hogy mit is óhajt képviselni az adott szervezet. Sok esetben az is hamar kiderül, ha valahová „be van kötve” a kifelé függetlennek, vagy civilnek mondott tömörülés. A „Felelős értelmiség” néven létrejövő új szerveződés esetében is érdemes így tenni, mert rögtön okosabbak leszünk és tudhatjuk, mire kell odafigyelni.
Az első vitafórumukon mások mellett Beer Miklós, Csaba László, Lányi András, Bod Péter Ákos, Pálinkás József és Szathmáry Eörs vett részt, de egyértelmű támogatásáról biztosítja a „Felelős értelmiséget” Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter és nagykövet is. Tekintettel a sokféle személyiségre, valamint a vitafórumon résztvevők sokszínű életútjára, távol álljon tőlünk, hogy bármelyikük személyének, vagy munkája révén meglévő nyilvánvaló elköteleződésének konkrét bírálatába kezdjünk, jóllehet, adott esetben erre is okunk lehetne. Helyette inkább egy rendkívül komoly problémára kell rámutatni, amely egészen a rendszerváltozás óta fennáll, s most újra felütni látszik a fejét, s amely évtizedeken keresztül sikeresen törte derékba nemzeti törekvéseinket itthon és a nagyvilágban egyaránt.
Ha már az előző rendszer koporsójába talán a legnagyobb szögeket beütő esemény, a Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése, valamint a joggal elhíresült Orbán-beszéd 30. évfordulójára emlékezünk, akkor – aktuálpolitikai okok miatt – szót kell ejteni arról is, hogy nagyjából ebben az időben kezdődött meg az a folyamat, amely részben felelőssé tehető a félresiklatott rendszerváltozásért, valamint azért is, hogy nemzetünk csak 2010 óta kezdheti igazán felemelni végre a fejét.
Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a rendszerváltozás félresiklásának egyik oka éppen azoknak a jelzőknek a hangoztatásában keresendő, amelyekkel a most létrejött „Felelős értelmiség” szerveződés igyekszik támogatókat maga köré gyűjteni. Illetve talán pontosabban fogalmazunk, ha úgy mondjuk, hogy ezen jelzők tudatos félreértelmezésével volt a baj. Mert alapvetően természetesen senkinek semmi baja nem lehet a normalitással, a mérsékelt konzervativizmussal és a józan középen állással sem. Csak az a baj, hogy a rendszerváltozás időszaka, illetve az azóta eltelt három évtized arra tanít bennünket, hogy nekünk magyaroknak ezen jelzők hangoztatása egyet jelent a teljes önfeladással, érdekeink minden ok nélküli önkéntes háttérbe szorításával.
A normális jelzőt hallva eszünkbe juthat az 1990-es évek MDF-je, amely „a nyugodt erőként” aposztrofálta magát, s amely ekkor már a legfontosabb, még Lakiteleken megfogalmazott alapelveinek épp a legjavát engedte el, s váltott inkább az SZDSZ-szel történő paktumkötés irányába. A következményeket mindenki ismerheti.
A mérsékeltségről beugorhat az a fajta jobboldali politizálás, amely mások – vagy éppen a téma – érzékenységére hivatkozva rendre szőnyeg alá söpörte a magyar érdekek felemlítését, nem is beszélve annak képviseletéről, s amely ennek okán a MIÉP megalapítását szükségszerűen előidézte.
A polgári kifejezésről az első Orbán-kormány időszakára gondolhatunk, amely bár valóságos felüdülés volt az MSZP-SZDSZ megelőző négy évéhez képest, de a nemzeti érdekek érvényre juttatásában közelítően sem tudott olyan eredményeket felmutatni, mint amiket a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok szerencsére már igen. Az pedig szintén ide tartozik, hogy részben a rosszul értelmezett normalitás és józanság eredményezte azt, hogy az egyébként jól teljesítő első Orbán-kormány még el tudta veszíteni a választásokat, s így két ciklusra újra visszatérhetett a posztkommunista-szélsőliberális szörnykoalíció. 1994-es első „szabad” hatalomátvételük az MDF-kormány ősbűneinek következménye volt, amelynek időszakában – amint azt Csurka István akkor és később is számos alkalommal megírta – a győztes párt megmagyarázhatatlan módon úgy kormányzott, mintha nem is akart volna élni a néptől kapott hatalommal.
Az elmúlt harminc évben a felelős értelmiségi viselkedés – a Jeszenszky Géza-féle értelmezés szerint – minden esetben a nemzeti érdekek önfeladását jelentette, azt, hogy nem állunk ki önmagunkért, nem védjük meg érdekeinket, meg sem próbáljuk a magunk szemszöge szerint alakítani a folyamatokat. A jól csengő „Felelős értelmiség” néven sorompóba szállók – egy-két kósza kivételtől eltekintve – sem hatalomban, sem a nekik személy szerint lehetőségeket is rejtő ellenzéki szerepben egyetlen egyszer sem emeltek szót a népességfogyás ellen, egyetlen egyszer sem tettek említést Brüsszel birodalmi törekvéseinek hátulütőiről, egyszer sem álltak ki a kereszténység védelme érdekében, vagy éppen a határon túli magyar közösségeket ért sérelmek alkalmával.
Velük ellentétben a mostani kormány ezeket rendre megteszi. Olykor hibázik is nyilván, minden döntésével mi magunk sem értünk mindig egyet, de ha választani kell a „felelős” jelző mögé bujtatott több évtizede folyamatosan tapasztalható sunnyogás, mismásolás, mellébeszélés, és „egyrészt-másrészt” politizálás, vagy a nemzeti érdekek mellett teljes mellszélességgel síkra szálló, az európai folyamatokat súlyunkhoz mérten befolyásolni is képes kormányzati tevékenység között, akkor százból száz alkalommal az utóbbi mellett tesszük le a voksunkat.
Látva a világban zajló folyamatokat, látva a brüsszeli bürokraták való élettől teljesen elrugaszkodott nézeteit, amelyek lassan, de annál biztosabban elhozzák majd az EU végóráját is, nemcsak a saját, mögöttünk hagyott harminc évünk, de a nagyvilág eseményei is azt mondatják: a felelős értelmiségi ma a nemzetállamok pártján, a keresztény kultúra felerősítésén és a családok támogatása mellé kell, hogy álljon.
Ezt parancsolja számunkra az idők szava…

Kovács Attila
A képen Bod Péter Ákos látható.