V4-szövetséges marad-e a Szlovák Köztársaság? Jancsó Badacs Károly elemzése - Felvidék

A szlovákiai társadalom zavarban van. Akkorában, amilyenben eddig nem igazán volt. Zavarban, amit a politika támasztott, mivel az utóbbi évtizedben a pártok nem azon elvek szerint cselekedtek, melyeket meghirdettek, hanem érdek szerint.

A szlovákiai társadalom zavarban van. Akkorában, amilyenben eddig nem igazán volt. Zavarban, amit a politika támasztott, mivel az utóbbi évtizedben a pártok nem azon elvek szerint cselekedtek, melyeket meghirdettek, hanem érdek szerint.
 
Szélkakaspolitika zavarta össze a választóréteget. Ezt a politikai örvényt épp a hagyományos, a nagy előszeretettel „sztenderd” pártoknak nevezettek gerjesztették szélkakas politikájukkal, amely olyan pártokat is berángatott a törvényhozásba, melyeket nyomban muszáj volt „rendszerellenes”, illetve „fasiszta” jelzőkkel illetni, nehogy ők a „sztenderdek” legyenek érte hibásak. Ezen jelzősített pártok porondra lépésére gyógyírként gombamód bukkantak elő azon „pártatlan”, ám programjukban erőst neoliberális pártok, melyek bozótvágókésként kínálják magukat az eddig elburjánzott politikai dzsumbujra.
 
Röviden ezen okok miatt a szlovákiai politikai paletta olyan cifra lett és képlékeny, hogy beszámíthatatlanná kezd válni Szlovákia jövőbeni irányultsága, politikai arculata. Olyannyira, hogy céljuk elérését illetően ugyanolyan mértékben rettegnek az Unió magjába siető pártok, mint az ország Unión bévüli szuverenitását megőrizni akaró erők. Ennek kapcsán e kiélezett politikai játszma nagy tétje Szlovákia V4-beni szerepe is.
 
A Smer párt jelenléte a kormányzásban eddig arra engedett következtetni, hogy a V4-es egység adott. Az előző miniszterelnök, Robert Fico a V4-es csúcsokon a többi miniszterelnökkel pertuzott, az egységet és együttműködést méltató szavak hagyták el örömittas ajkát. Ennek ellenére, épp a Robert Fico vezette Smer-SD kormányok alatt halhattunk pont Ficótól arról, hogy Szlovákia számára máshol hely nincs, mint az Unióban és annak minél inkább a kiváltságos, teszem hozzá franciák által kecsegtetett magjában. S ennek Fico szerint alternatívája nincs.
 
Na épp ez a köpönyegforgatás és más sürgető társadalmi témákra írt variánsai terelték be mint bősz bikát a törvényhozás korridájába Kotleba fasisztának titulált unióellenes és NATO-ellenes pártját, amely szuverenitást hirdető eltökéltségéből kimozdíthatatlan. A kettejük viadalából győztesként az idei államfőválasztásnak köszönhetően a Progresszív Szlovákia liberális párt jött ki, amely erősen az uniós integrációt, a nyílt társadalmi berendezkedést, a brüsszeli tévedhetetlenséget tartja mérvadónak. S az ő politikai melegágyukból emelkedett ki idén Szlovákia frissen megválasztott elnökasszonya, Zuzana Čaputová is. E párt diadalmenete azért figyelemre méltó, mert az e heti legfrissebb közvéleménykutatás szerint kisakkozták a második legerősebb párt pozíciójából az SaS liberálisait, akik a Smer-SD után eddig évekig a második helyen végeztek, és immáron a progresszívek és Kotlebáék után a negyedik helyen landoltak.
 
S magyar szemszögből a V4-en bévül kivel lesz érdemes együttműködni a Szlovákiában kormányzásra legesélyesebb 4 pártból? Erről sokat sejtet a Smer-SD eddigi szélkakaspolitikája, a Progresszív Szlovákia nyílt társadalom iránti törekvése, a Mi Szlovákiánk Néppárt tagjainak Hitler születésnapi ünneplése, illetve az SaS liberálisainak a magyar himnusz Szlovákiában való szabad éneklése mellett való kiállása. Mert jelenleg mindegyiknek kedvező a visegrádi együttműködés, de a helyzet jelenleg úgy néz ki, hogy hosszú távon leginkább a liberálisok kitartására lehet számítani, hangozzék ez bármilyen furcsán az anyaországban.
 
Jancsó Badacs Károly