Foch marsall: ez nem béke, csak húszéves fegyverszünet

Száz éve kötöttek „békét” a győztes nagyhatalmak Németországgal

Az aláírt dokumentumok formailag békeszerződések, valójában azonban diktátumok voltak.

A nyugati fronton a harcoknak véget vető tűzszüneti egyezményt 1918. november 11-én a compiegne-i erdőben, egy vasúti kocsiban írták alá. A vesztes központi hatalmakkal – Németországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Bulgáriával és Törökországgal – kötendő un. békeszerződéseket kidolgozó konferencia 1919. január 19-én kezdte meg munkáját.
 
A tanácskozáson 32 delegáció vett részt, de a döntéseket az öt győztes nagyhatalom – Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország, Japán és Olaszország – képviselői készítették elő, a plénum pusztán asszisztált ezekhez. A vesztesek csak észrevételeket tehettek –amelyeket legtöbbször figyelembe sem vettek–, a kész feltételeket pedig csak elfogadhatták, azaz az általuk aláírt dokumentumok formailag békeszerződések, valójában azonban diktátumok voltak.
 
A megalázó feltételek magukban hordták az új konfliktus rémképét, Ferdinand Foch marsall, a szövetséges erők parancsnoka azt mondta: „Ez nem béke, csak húszéves fegyverszünet.” Szavai látnokinak bizonyultak, a megalázó szerződésnek nagy szerepe volt abban, hogy 1933-ban a revansot ígérő Adolf Hitler jutott hatalomra.
 
hirado.hu nyomán