Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


Ami Bécsnek nem jött össze, az Brüsszelnek sem fog

A központosító hatalomgyakorlás már többször megbukott

Az Európa-szerte megmutatkozó magas részvételi arány a választásokon aláhúzta azt az állítást, miszerint az unió válaszúthoz érkezett. A változás pedig egyértelműen elindult, hiszen nem csak Magyarországon, Lengyelországban vagy Csehországban győztek a bevándorlásellenes és reformokat sürgető pártok, hanem a jóval nagyobb lélekszámmal és gazdasági erővel rendelkező Franciaországban és Olaszországban is. Ha valaki, akkor mi, közép-európaiak tudjuk, hogy a változás márpedig elkerülhetetlen, amennyiben az Európai Uniót életben akarjuk tartani.
 
A központosított EU vagy a Juncker és Dobrev Klára álmaiban szereplő Európai Egyesült Államok, valamint az egykori Habsburg Birodalom között igen erős párhuzam vonható. Soknemzetiségű területet görcsös központi irányítással nem lehet egyben tartani. Lássuk, hogyan igazolja ezt történelmünk!
 
A török kiűzése után két évszázadon át az abszolutista Habsburg-hatalom egy alávetett tartományokból és bécsi központból irányított birodalom megalkotására tett kísérletet, és noha hosszú idő adatott nekik a próbálkozásra, végül atomjaira hullott monarchiájuk, még saját hazájukban sem tűrték meg őket 1918 után.
Az első lázadás rögtön a törökök kiszorítása után következett. Jóllehet Rákócziékat sikerült legyőzni, a Habsburg-udvar engedményekre volt kénytelen a magyarsággal szemben. Mária Terézia néhány évtizeddel később folytatta a központosítás politikáját, de már ő is ellenállásba ütközött, többek között a Madéfalván összegyűlt székelyek személyében. Fia, II. József járatta csak igazán csúcsra a bécsi központból való kormányzást: 10 esztendő alatt több mint 6000 rendeletet hozott, hogy azután halálos ágyán visszavonja majdnem az összeset a magyar ellenállás és a törököktől elszenvedett vereség miatt. Belebukott a központosításba, hiszen képtelenség egy soknemzetiségű birodalomban egy nyelvrendelettel kötelezővé tenni a német nyelv használatát. Belebukott, mert nem lehet népeket úgy irányítani, hogy nem veszi emberszámba azok képviselőit, nem hívja össze az országgyűlést, eltörli a vármegyéket, nem hagy nekik beleszólást sorsukba. Nem lehet együttműködni egy néppel úgy, hogy az uralkodó megtagadja törvényeit és nemzeti jelképeit, hiszen II. József nem esküdött fel a magyar törvényekre és nem koronáztatta meg magát a Szent Koronával.  Érzékelte a feszültséget népei körében, de inkább figyelmen kívül hagyta, amivel újabb párhuzamot fedezhetünk fel a mai Brüsszel és az egykori Bécs között.
Metternich kancellár a reformkor idején ugyancsak igyekezett megcsontosítani a Habsburg Birodalom abszolutista rendszerét, ezzel súlyos elmaradottságban tartva hazánkat. Egy ideig le tudta fizetni a kisnemeseket, hogy ne támogassák a reformokat követelő szószólókat, bebörtönöztette Kossuthot és Wesselényit, de az 1848-as forradalmi hullám az elsők között söpörte el a kancellárt.
 
Habsburg V. Ferdinánd – miután birodalma számos városában forradalom tört ki – kénytelen volt engedni a magyar követeléseknek, majd amint erőre kapott, ellenünk uszította a nemzetiségeket és támadást indított hazánk ellen. 1849 tavaszán győzött a magyar szabadságharc, csakhogy az ifjú Ferenc József megalázkodott Miklós cár előtt, kezet csókolt neki, mire elképesztő túlerőben törtek be az orosz hadak a Kárpátokon.
 
A szabadságharc elbukását követő évtizedek ugyancsak tanulságosak korunk emberének. Az első másfél évtized azt bizonyítja, hogy az újabb rendeleti kormányzás, a terror, a titkosrendőrség, a történelmi Magyarország tartományokra tagolása tarthatatlan volt, a magyarok passzív ellenállása igen csak megnehezítette az ország vezetését. Ferenc József eközben ráadásul súlyos vereséget szenvedett az olaszoktól és a poroszoktól: amennyiben nem egyezik ki birodalma legnagyobb népével, a magyarsággal, úgy idővel szétesett volna birodalma.
 
Az 1867-es kiegyezés úgyszintén tanulságos. Kétségtelen, hogy a magyarság számára óriási gazdasági, ipari fellendülést hozott, ugyanakkor lemondtunk az 1848-ban törvényesen kivívott, a Habsburg uralkodó által szentesített nemzeti bankról és nemzeti őrseregről. A királyi biztosítékokkal pedig az 1848-as állapotoknál erősebben vette kezébe a magyar országgyűlést és kormányát az uralkodó, ugyanis Ferenc József biztosította magának a hadsereg-vezetés főhadúri jogát, a magyar parlamenttel szembeni előszentesítési jogot és az országgyűlés feloszlatásának királyi jogát. Ennek „köszönhető”, hogy bele tudott minket sodorni egy olyan háborúba, amely egyáltalán nem állt az érdekünkben, hiszen mi szükségünk lett volna nekünk Boszniára, balkáni térnyerésre?
 
A kiegyezésben politikai előnyt jelentett, hogy a magyar nép az osztrákkal együtt a Monarchia vezetését magánál tudhatta, ami „jó” alkalom volt arra, hogy el lehetett napolni a nemzetiségi kérdést. Dacára annak, hogy határon túli honfitársainknak ma sincs annyi kisebbségi joguk, mint a Monarchia nemzetiségeinek voltak, a nemzetállamok korában a Kárpát-medencében 50% körül mozgó magyarságnak komolyabban kellett volna foglalkoznia a nemzetiségi kérdéssel. Persze igen nehéz feladat lett volna kiegyezni a nemzetiségekkel, de valószínűleg jobban jöttünk volna ki belőle, mint Trianonban. Egészen máshogy nézett volna ki, ha egy megegyezés megelőzi a háborút és az összeomlást. Hiszen létezhet hosszú távon egy állam úgy, hogy számos népe – pl. a lengyelek, a csehek, a ruszinok vagy a románok – politikai jogok nélkül élnek? Az első világháború vége megmutatta, hogy nem.
 
Az Európai Unióra pedig ugyanúgy az összeomlás vár, ha görcsösen ragaszkodik a központi irányításhoz, ha alávetett tartományként kezeli tagállamait, és nem enged teret az egyes népek akaratának, nem hagyja meg a nemzetek függetlenségét. Ugyan ideig-óráig tető alá lehet hozni német-francia megegyezéseket vezetőszerepük megőrzése érdekében, de az EU szétesik, ha nem osztanak lapot a többi tagállamnak. Ez pedig nemcsak a leváló országoknak, hanem az ún. „mag-Európának” is gazdasági csapással érne fel, hiszen elesnének a közép-európai országok piacától, nyersanyagától, az itt élő népek tudásától, munkájától és attól a mérhetetlen haszontól, amire itt tesznek szert.
Az Európai Unió vagy megújul, vagy elbukik.

 
Märle Tamás
Képünkön Ferenc József, II. József és Jean-Claude Juncker látható.